Hungarikum faluHungarikum falu

Az idei nyugodtnak nem nevezhető időjárás megkönyörülni látszott csütörtökön a szigetlakókon, tiszta nyári idő virradt a második napra is. A megelőző hét viharait eltűntetni hivatott homok felszórás továbbra is sármentesen tartja a rendezvény területét. A rendkívül erős mezőnyt felvonultató első nap után csütörtökön sem voltunk hiányában a nagy neveknek, mégha a műfaj nem is azonos. A Nagyszínpadot például egyetlen kivétellel kibérelték az angol zenekarok.

 Hungarikum faluHungarikum falu

Az idei nyugodtnak nem nevezhető időjárás megkönyörülni látszott csütörtökön a szigetlakókon, tiszta nyári idő virradt a második napra is. A megelőző hét viharait eltűntetni hivatott homok felszórás továbbra is sármentesen tartja a rendezvény területét. A rendkívül erős mezőnyt felvonultató első nap után csütörtökön sem voltunk hiányában a nagy neveknek, mégha a műfaj nem is azonos. A Nagyszínpadot például egyetlen kivétellel kibérelték az angol zenekarok.

Az egyetlen kakukktojás pedig egy négytagú berlini hiphop társaság, bár zenéjük szép számmal tartalmaz hagyományos rap elemeket inkább. Szövegeik hol humorosak, hol társadalomkritikusak, hol pedig nemes egyszerűséggel franciák, köszönhetően egyikük felmenőinek. A kora délutáni hőségben fellépő fiatalok tehát a feltételezések ellenére nem kizárólagosan a fesztivál németajkú látogatóinak szórakoztatására voltak hivatottak. Ki tudja évek múlva talán egy későbbi időpontban is találkozhatunk majd velük. Utánuk aztán átvették a színpadot az angolok, kezdve a The Young Punx-val, az ő zenéjüknek nevükkel ellentétben köze nincs a punkhoz, rendes, klasszikus popzenét játszanak, soraikban gitárművésszel, operaénekessel és rapperrel. Őket követte Johnny „Rotten" Lydon (Sex Pistols) másodzenekara, a P.I.L a '76-os punk ősrobbanás koronázatlan királya, ha ilyesmit egyáltalán nem szentségtörés kiejteni a műfajjal kapcsolatban. Ám ha az ember közben végignézi a Public Image Ltd produkcióját, akkor már nem fogja tudni többé mi is a nagyobb szentségtörés. Bár a PIL 1978-ban alakult, akár lehetne hiteles is, ahogy John Lydon személye a maga cinikus, provokatív és szarkasztikus módján talán még ma is az, de az ember valahogy nem tud elvonatkoztatni a Sex Pistolstól. Így aztán a PIL megmarad szolíd délutáni tánczenének ami Pistols hangon szól.

 

The 69 EyesThe 69 Eyes

A következő The Specials már egészen más történet, karrierjük szinte egyidőben indult a Madness-sel, mégsem sikerült olyan jellegű sikereket elérniük. A ska tág műfaján belül viszont vitathatatlanul nagy névnek számítanak, bár zenéjük inkább az improvizatív, de ezzel együtt populárisabb irányba indult el a riválisokhoz képest. Számszövegeik viszont jóval tartalmasabbak, sokkal inkább napjaink problémáival és igazságtalanságaival foglalkoznak, mint humorosak. Az együttes sok társadalmi kezdeményezésben is részt vesz, mint például a Rock Against the Racism. A nap főműsorszáma pedig a hazánkban már visszajáró vendégnek számító Faithless, a magyar közönség kedvenc elektronikus zenét játszó együttese. Utóbbi meglátszott a nézőszámon is.

 

Compagnie MalabarCompagnie Malabar

Ezalatt az idő alatt inkább az MTV Headbangers Ball színpada felé vettük az irányt, ahol a walesi Skindred készült zúzni, sok műfajt egyesítő rockzenéjével. Ez a műfaji egyesítés aztán annyira jól sikerült, hogy szinte nem volt két egymást követő szám, ami azonos stílusú lett volna. Az énekes Benji Webbe magyar honvédségi kabátban, orosz sisakkal parádézott a színpadon, ami már egyszerre sok volt a klisékből, diszkrét Sepulturás külsőséget adva az egésznek. Ami pedig Max Cavalerától jól néz ki jelenleg a Soulfly élén, egyáltalán nem biztos, hogy másnak is jó, mégha rastás frizurát visel is. Az énekstílus és az előadásmód közben pedig enyhén a Living Colour-ra próbált hasonlítani, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel, ezért az idő előtti távozást választottuk. Utunk az A38 sátra felé vezetett, ahol a holland C-Mon&Kypski a programfüzet leírása szerint rock, hiphop és polka stílusjegyeiben utazik, a „turntable"-kultúra (azaz a fergeteges bulizás) jegyében. A műsor csúszott, rengeteg fejcsóválós, kissé hisztizős beállás-próba kíséretében, miközben az ember simán futballmeccsen érezhette magát az egyre türelmetlenebb közönség ütemes Utrecht skandálása közepette.

 

C-Mon & KypskiC-Mon & Kypski

A fent leírtak helyett azonban egy indusztriális zene behatású, techno, trip-hop valamit kaptunk, a műfaji határokat nem ismerők számára, szeletelős, fémeshangzású, váltakozó ütemű zajkeltés, érthetetlen ordító szövegekkel. A szerzők egyike, szégyen ide, szégyen oda alig bírta kivárni, míg a fotók elkészülnek, majd a kollega látótérbe kerülése pillanatában fejvesztett menekülésbe kezdett kifelé. Az objektivitás kedvéért meg kell jegyezni, hogy a jelenlevő főként holland közönségen nyoma nem látszott az előadás fent emlegetett silányságán, látható elégedettséggel ugráltak és ordítottak velük. Hiába, ízlések és pofonok, mint tudjuk – de a produkció simán elfért volna a Party Arená-ban is.

 

SkindredSkindred

Számunkra kellemesebb vizekre evezvén visszamerészkedtünk a Headbangers Ball sátrába, hogy a finn The 69 Eyes koncertje visszaadja kicsit a kedvünket. A csapat 1989-ben alakult Helsinkiben és igazából ha be kell sorolni, bizony ez egy glam metal/hard rock formáció. De ezzel együtt valahogy a finn metál zenekaroktól megszokhatta már a közönség, ez is kicsit zúzósabb, lendületesebb, egyedibb a műfaj többi képviselőjéhez képest szerte a világban. Egy remek koncertet láthattunk, ami a rajongóknak biztosan nem okozott csalódást.

Kicsit besűrítve a látnivalókat (mivel az első nap tényleg magasra tettte a mércét), úgy gondoltuk, hogy megnézzük az idei Sziget ügyeletes utcaszínházi előadását, amit minden nap este tízórától láthatnak az érdeklődők a Vándor vurstli mögötti füves területen. Az eddig megszokottaktól eltérően most nem színházi előadást láthatunk, sokkal inkább egy profi díszletek közé zárt, jól szerkesztett cirkuszi produkciót, kiváló artistákkal. Nem is lenne utcaszínház, ha nem tartogatna meglepetést a közönség számára is, amit természetesen nem árulunk el, menjen mindenki és járjon utána maga.

A Hungarikum Falu tavalyi bemutatkozás annyira sikeres volt, hogy idén ismét megnyitotta kapuit, kicsit kibővítve, tematizálva, minden nap más tájegység mutatkozik be táncaival, tánctanítással. Szinvonalas és szórakoztató program a koncerteket kipihenni vágyóknak és a népzene szerelmeseinek.

Verner Adrienn Ágnes – Szvitek Péter

Fotó: Szvitek Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük