Továbbra is „kétpólusú" hazánkban a ruházati piac, hiszen magas az igény mind az olcsóbb márkázatlan, mind a drágább, márkás termékek iránt.

 

Továbbra is „kétpólusú" hazánkban a ruházati piac, hiszen magas az igény mind az olcsóbb márkázatlan, mind a drágább, márkás termékek iránt.

 Tavaly egy család átlagosan 108,5 ezer forintot költött ruhaneműre és lábbelire, nagyobb részét felsőruházati termékekre. 2008-ban az általános ruházati üzletek fejlődtek, a vásárlók azonban az olcsóbb csatornákat sem hagyták el: tovább növekedett a használt ruha üzletek és a szupermarketek, élelmiszer diszkontok piacrésze – állapítja meg a GfK Hungária Piackutató Intézet FashionScope című tanulmánya.

A GfK Hungária Piackutató Intézet folyamatosan monitorozza a teljes hazai ruházati és cipőpiac helyzetét, amely segítségével feltérképezhetőek az egyes kereskedelmi csatornák értékesítésével kapcsolatos trendek.A tanulmány eredményeinek tanúsága szerint 2005-ig növekvő tendencia jellemezte a ruházati piacot értékben és mennyiségben egyaránt. Míg az új évezred elején a növekedés kétszámjegyű volt, a 2003-as évtől kezdődően a kezdeti lendület megtorpant és a lassú növekedés stabilizálódott 2005-ig. 2006-ban azonban a magyar háztartások által megvásárolt ruházati termékek mennyiségében már csökkenés, míg értékben jóval az infláció alatti növekedés következett be.

A gazdasági megszorító intézkedések hatása 2007-ben a ruházati piacon is érződött: mind értékben, mind pedig mennyiségben csökkent a piac mérete. 2008-ban azonban újfent növekedés volt jellemző: a valamivel 4 százalék feletti forgalombővülés nagyobb része a megvásárolt mennyiség növekedéséből adódott, míg az átlagár csak minimálisan emelkedett.  Tavaly a ruházati piac mérete mennyiségben kifejezve 239 millió darab eladott terméket tett ki, míg értékbeli forgalma 360,8 milliárd forint volt. 

A GfK Hungária ConsumerScope adatai azt mutatják, hogy 2008-ban a háztartások ugyanakkora hányada vásárolt ruházati terméket, mint egy évvel korábban. Tavaly egy család átlagosan 108,5 ezer forintot költött ruhaneműre és lábbelire, nagyobb részét felsőruházati termékekre. Az egyes üzlettípusok piaci részesedésében a 2000-2004 közötti időszakban lényeges változások következtek be, tulajdonképpen teljes átstrukturálódás figyelhető meg. Míg az évezred elején a hipermarketek tudták növelni piaci előnyüket, a 2004. évben a hangsúly egyéb olcsó csatornák felé tolódott: a távol-keleti üzletek irányába.

A távol-keleti boltok egyre erőteljesebb térnyerésével párhuzamosan viszont a ruházati szaküzletek (márkaboltok, butikok) meg tudták őrizni piaci pozíciójukat. 2005-2007 között a mennyiségi forgalom közel negyedét (23 %) már a távol-keleti üzletekben bonyolították, miközben az utcai árus/piac csatorna szerepe folyamatosan csökkent (habár továbbra is az értékesített mennyiség közel negyede innen származott).

2008-ban az általános ruházati üzletek fejlődtek, köszönhetően a minőségi konfekcióruházatot elérhető áron kínáló nemzetközi „ruhaházaknak", az aktuális, változatos célcsoporthoz igazodó választékot kínáló ún. Young Fashion formátumba tartozó multinacionális láncoknak, illetve a magyar piacon viszonylag új formátumnak számító, alapárucikkeket és olcsó standard termékeket kínáló textildiszkontoknak. A vásárlók az olcsóbb csatornákat sem hagyták el: a textildiszkont csatorna mellett tovább növekedett a használt ruha üzletek és a szupermarketek, élelmiszer diszkontok piacrésze.  A kisebb ruházati és textil szaküzletek viszont az év vesztesei közé tartoznak, számuk folyamatosan csökken 2007 óta (KSH).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük