Bizony azt is megéltem, hogy egyszerre két klub fogadott tagjai közé. Ki Mit Gyűjt Klub és Nemzetközi Gyűjtők Klubja. A klubdélutánokon ismertem meg Tóth Imre vasúti jegy gyűjtőt, aki más gyűjtőktől cserébe, vagy vásárolva, ócskapiacon és pályaudvarok szemétládáiban kutatva fejlesztette fel több ezer darabos gyűjteményét. Ezzel már számos kiállításon szerepelhetett sikerrel. Később barátok lettünk.

Olyan különlegességei voltak, mint például egy 1958-as Budapest-Moszkva vasúti jegy hálókocsival. Az indulás és az érkezés ideje is rajta volt: 60 óra. 1967-es Berlin-Stockholm közötti vasúti jegy, amely Sassnitz-Trelleborg közötti kompra is érvényes . (A szerelvényt rátolták egy kompra.) Mutatott dominó nagyságú úgynevezett kéregjegyeket, melyeket vastag kartonra nyomtak. Minden adat szerepelt a parányi, vízálló jegyen. (Miért is ment ki a divatból?)

Volt egy vasúti jegye 1931-ből Budapest-Bicske útvonalon, IV. osztályra érvényes. Próbált utána járni, milyen lehetett a IV. osztály, sikertelenül. És sajnos egy olyan kéregjegye is volt, amellyel Mende és Sülysáp között utaztak 1968. december 22-én. A személyvonat szembejövő tehervonattal ütközött, amelynek következménye Magyarország legsúlyosabb vasúti katasztrófája lett. (43 halott és 60 sebesült)

Úgy kerültem a klubokba, hogy hotelcímkét gyűjtöttem. Szenvedélyem megértéséhez némi magyarázat szükséges. Jónéhány évtizeddel ezelőtt a jómódú emberek utazáskor valódi bőrből készített bőröndöt vittek magukkal, a szegényebbek vulkánfíber koffert. Megérkezvén egy jobb szállodába, a mutatósabb bőröndökre a portán ráragasztottak egy etikettet (címkét). Ezek színes, kb. tíz centiméteres négyzet, vagy kör alakú képek voltak a hotel nevével. Általában igen mutatósak. Sűrű utazás esetén az egész bőrönd tarkállott a címkéktől, elismerő pillantásokat váltva ki a pályaudvarokon, hajóállomáson, repülőtéren.

Nos, én ezeket gyűjtöttem sikeresen, pedig nem is utaztam sokat. Levelezés útján szereztem be többségüket, hogy miket írtam a külföldi szállodáknak, azt nem árulom el. Még kiállításokon is bemutattam gyűjteményemet, sikert aratva, ami egy elismerő oklevelet jelentett.

Klubtagságom régen megszűnt. Kihaltak az ilyenfajta klubok is. De barátságom Imrével, gyűjtőtársammal még sokáig megmaradt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük