Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke ma (2007-04-15) a Holokauszt emléknapján közleményben emlékezett meg a zsidóságot ért tragédiáról. Ennek kapcsán más közjogi máltóságokkal együtt részt vett az Élet m,enetén azon a megemlékezésen amelyen a második világháborúban elhurvolt és meggyilkolt mindegyik áldozatra emlékeznek. Közleményét az alábbiakban szószeint idézzük:

  Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke ma (2007-04-15) a Holokauszt emléknapján közleményben emlékezett meg a zsidóságot ért tragédiáról. Ennek kapcsán más közjogi máltóságokkal együtt részt vett az Élet m,enetén azon a megemlékezésen amelyen a második világháborúban elhurvolt és meggyilkolt mindegyik áldozatra emlékeznek. Közleményét az alábbiakban szószeint idézzük:

GYURCSÁNY FERENC KÖZLEMÉNYE A HOLOKAUSZT EMLÉKNAPJA ALKALMÁBÓL

Sem a gyûlöletbeszéd, sem a kirekesztõ ideológiák jelképei, zászlói nem számíthatnak elnézésre, türelemre a túlélõk nemzedékeitõl

A Holokauszt az európai civilizáció közös tragédiája, és az egyes országok saját, nemzeti tragédiája is. Így vagyunk ezzel mi, magyarok is: az áldozatok között sok százezer volt a magyar, és sajnos a gyilkosok között is ott voltak honfitársaink. Ha a több mint hatvan évvel ezelõtti szörnyûségekre gondolunk, ezért érezhetünk egyszerre gyászt és bûntudatot.

És ezért nem túlzás azt állítani, hogy több mint hatvan évvel ezelõtt Auschwitzban – amely a Holokauszt komor jelképévé vált – bizony mindannyiunkból meghalt valami.

Auschwitzcal, a Holokauszttal örökre megváltozott a világ. A kirekesztõ szavak és jelképek többé nem tekinthetõk ártatlannak. Sem a gyûlöletbeszéd, sem a kirekesztõ ideológiák jelképei, zászlói nem számíthatnak elnézésre, türelemre a túlélõk nemzedékeitõl. Tõlünk, mai magyaroktól, akik különbözõségeink ellenére bizonyosan közösek vagyunk egy valamiben. Abban, hogy a magunk eszközeivel el akarunk követni mindent azért, hogy ami a Holokauszt során történt, az ne történhessen meg soha többé.

A mostanihoz hasonló emléknapok éppen ezért fontosak: hogy a múlt felidézésén túl szembenézzünk a saját felelõsségünkkel, számba vegyük a magunk eszközeit abban, hogy egy befogadóbb, türelmesebb, békésebb világot hagyjunk az utódainkra.

Mert mindannyiunknak vannak eszközeink. Elsõsorban a mintaadás, a gyermeknevelés: mai szavainkon és tetteinken múlik, hogy milyen lesz a világ holnap.

Akinek az életében megadatott az öröm és az óriási felelõsség, hogy gyerekeket nevelhet és taníthat; akit az a megtiszteltetés ért, hogy a köz ügyeivel foglalkozhat; de az is, aki csak a barátaival és szeretteivel szokott vitatkozni, beszélgetni az élet fontos dolgairól, annak mind felelõssége van abban, hogy olyan hellyé tegyük a hazánkat, ahol a Holokauszt nem történhet meg soha többé.

Rajtunk múlik, a szavainkon és hallgatásunkon, a tetteinken és a tétlenségünkön, mert nem szabad elfelejtünk egyetlen pillanatra sem, hogy a hatvan évvel ezelõtti borzalmak sem a gázkamrák felépítésével kezdõdtek, hanem a gyûlölet és a kirekesztés szavaival.

Fejet hajtok az áldozatok emléke elõtt.

Gyurcsány FerencGyurcsány Ferenc,

a Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük