27to18afa_0.pngSzinte észre sem vettük, amikor átalakultak a termékek árai, az adózás mechanizmusa, a vállalatgazdálkodás, a pénzügyi és számviteli szabályok jelentős része. Harminc évvel ezelőtt, 1988. január 1-jén, másfél éves előkészítő munka, szakmai viták, tárcaközi egyeztetések és hatásmechanizmus vizsgálatok után életbe lépett az általános forgalmi adóról szóló törvény.

   Nem hiszem, hogy az ország, a pártállam főemberei tudták, vagy sejtették, mi történik két év elmúltával. Hogy jön a rendszerváltás. Senki sem tudta, talán még a világ vezető államférfiai sem. De azt sem tudták sokan itt Magyarországon, hogy nagy lépést teszünk előre a kapitalizmus felé. Még a kapitalizmus szót sem ejtette ki senki, szociális piacgazdaságot mondtunk, a hagyományos magyar eufemizmus íratlan törvénye szerint.

   Volt már ilyen lépés viharos történelmünkben. Ötven évvel ezelőtt, 1968. január 1-jén,    másfél éves előkészítő munka, szakmai viták, tárcaközi egyeztetések és hatásmechanizmus vizsgálatok után életbe lépett a gazdaságirányítás új rendszere, a nyereségrészesedés, szűkülő tervgazdaság, magánszektor erősödése. Ezt aztán hamar lefékezték a keményvonalas főemberek, akik – megfogyva bár, de törve nem – elég sokan ültek bebetonozott helyükön.

   Hogy miért volt az áfázás egy lépés és több kacsintgatás a kapitalista országok felé? Hát mert „odaát” mindenütt ilyen típusú árképzési és adózási formát műveltek. Beléptünk egy klubba. Nem akarom a különbségeket sorolni, voltak előnyök (adó visszatérítés) és hátrányok (infláció emelkedés). De ez még semmi! 1988. január 1-jén a személyi jövedelem adózás új rendszere is életbe lépett, mindenkinek egyéni adóbevallást kellett készítenie. Úgy ahogy az Egyesült Államokban. Igaz aki csak munkabért kapott, annak a munkaadója elkészítette a 4-oldalas adóbevallást a 32-oldalas magyarázat szerint.

   És most kéretik odafigyelni. 1988-ban a személyi jövedelemadónak 11 darab „kulcsa” volt, az alacsony jövedelműeknek 0 %, vagyis nem adóztak, a legmagasabb jövedelműeknek 60 %-os (!) jövedelem adót kellett fizetnie. Svéd modell. Prüszköltek is érte a magas jövedelműek és kemény lobbizásba kezdtek. Egy-két évtized és fokozatosan egykulcsos jövedelemadó lett. Akár 100.000, akár 5.000.000 forintot keres havonta a munkavállaló,    15 %-ot fizet. Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!

   Leleményes ember minden korban volt és lesz is. Ők rájöttek arra, hogy az áfa visszaigénylésén keresni is lehet. Keresztbe számláztak, adták-vették az árukat és visszaigényelték a be nem fizetett adót. Mire az APEH, akkor úgy hívták, rájött a turpisságra, addigra a cégek csődbe mentek, megszűntek, eltűntek, Maradt a bot. Amivel az adóhivatal emberei a cégek nyomát ütötték. 

   A Guinness-rekordot a nemrég elhunyt Stadler József akasztói (Bács-Kiskun megye) vállalkozó állította fel. 1993 decemberében a cseles vállalkozó 820 millió forintért 22 festményt vásárolt, a többi között Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című alkotását. A képekhez adott certifikátot a moszkvai Lux Galéria állította ki, az intézménynek festmények adásvételére, szakértésre, értékbecslésre nem volt jogosítványa.

   Stadler cége a következő havi áfabevallásában szerepeltette a festményvásárlást, és a rutinszerűen megejtett tételes ellenőrzés után engedélyezték a 205 milliós általános forgalmi adó visszautalását. Nem részletezem a következményeket. Végül a Legfelsőbb Bíróság ítélete Stadlert nem marasztalta el. Mellesleg az Utolsó vacsora Milánóban van és freskó (!).

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük