Ligati GyörgyLigeti György

Tavaly május 28-án, Ligeti György 83. születésnapján az UMZE Kamaraegyüttes Rácz Zoltán vezetésével hangversenyt adott tiszteletére a Mûvészetek Palotájában. Akkor még nem sejtettük, hogy életében az utolsó koncertet hallgattuk, ugyanis Ligeti június 12-én, bécsi lakhelyén elhunyt. Rácz Zoltán – amúgy a világhírû Amadinda Együttes vezetõje – nem hagyta elporlani emlékét, amikor az idei születésnapon, május 28-án összeverbuválta hazánk legjobb elõadóit, hogy a Ligeti-koncertekkel hagyományt teremtsen. Az UMZE Kamaraegyüttes mellett neves szólistákat (Perényi Miklós, Déri György, Csalog Gábor, Keller Vonósnégyes és a Schola Cantorum Budapestiensis) kért fel az egyes mûvek elõadására.  

 Ligati GyörgyLigeti György

Tavaly május 28-án, Ligeti György 83. születésnapján az UMZE Kamaraegyüttes Rácz Zoltán vezetésével hangversenyt adott tiszteletére a Mûvészetek Palotájában. Akkor még nem sejtettük, hogy életében az utolsó koncertet hallgattuk, ugyanis Ligeti június 12-én, bécsi lakhelyén elhunyt. Rácz Zoltán – amúgy a világhírû Amadinda Együttes vezetõje – nem hagyta elporlani emlékét, amikor az idei születésnapon, május 28-án összeverbuválta hazánk legjobb elõadóit, hogy a Ligeti-koncertekkel hagyományt teremtsen. Az UMZE Kamaraegyüttes mellett neves szólistákat (Perényi Miklós, Déri György, Csalog Gábor, Keller Vonósnégyes és a Schola Cantorum Budapestiensis) kért fel az egyes mûvek elõadására.  

   A ?színpadkép" meglepetést okozott, mert a karmester nem frakkban, a zenészek nem egyenruhában léptek fel, hanem a modern kor színes öltözékeiben, zakó és nyakkendõ nélkül. A szünetig Ligeti itthon komponált darabjait hallhattuk, s utána az emigrációban szerzett elektronikus mûveket.

   Az 1950-bõl származó Ballada és tánc meghatóan gyönyörû, hagyományosnak tekinthetõ darab. A Két kánon 1947 és 1950-ben keletkezett kórusmû alapja magyar népdal. A Magány 1946-ból szépséges vallomás. A Szonáta gordonkára (1948-1953) Déri György elõadásában a köhögést is torkunkra forrasztotta. A Musica ricercata tizenegy zongoradarabja (1951-53) elbûvölte a közönséget. A Metamorphoses nocturnes, azaz I. vonósnégyes andalító és érdekes hangjai hatalmas zenei humorról árulkodtak. Van benne altatódal, veszekedés, szerenád, párbeszéd és a csend hangja.

   Az emigrációban írt Articulation hallgatása közben csak a plafon érdekel, ahonnan a mennyei hang árad. A Lux aeterna kórusa mintha buddhista kolostort idézne áhítatával és csöndes gordonkaszólójával. A Csellóverseny ?üveghangjai" a kezdetet és a véget költötte zenébe. Az 1971-es Melodien emelkedettségében különös neszek szólalnak meg különösen lenyûgözõ technikával. 

   A közönség érdeklõdését és fegyelmezettségét mutatja a pisszenés nélküli fogadtatás, majd végül a tapsorkán. Csak kivárni tudjuk a következõ elõadást, amíg ismét hasonló zenei élményhez jutunk. Köszönet a szervezõnek és karmesternek, Rácz Zoltánnak, aki nem engedi elfeledtetni Ligeti emlékét, és igyekszik a magyar közönséget megismertetni egyik legkiválóbb zeneszerzõnk életmûvével. Megjegyzés: ha Ligetit Bécsben adják elõ, kilométeres sor áll a pénztár elõtt. Nálunk pedig még bõven osztogatnak olcsó diákjegyeket is a földszintre.

Dobi Ildikó

Ligeti György a zeneszerzõ

Ligeti GyörgyLigeti György a 20. század második felének egyik legjelentõsebb zeneszerzõjeként négy évtizede a kortárs zenemûvészet meghatározó képviselõje volt. Munkássága világhírûvé tette, számtalan nemzetközi díjat nyert, a hazai zenei élet mégis hallgatásra ítélte, mint 1956-os disszidenst. Eredeti alkotóként nem tartozott irányzatokhoz, de – Bartókhoz hasonlóan – hû maradt magyar gyökereihez. Személyesen ismerte az elmúlt század összes nagy zenészét.

Rövid életrajz:

1923. Május 28-án született az erdélyi Dicsõszentmártonban. 1941-43 között a kolozsvári konzervatóriumban tanult Farkas Ferencnél. 1945-tõl 1949-ig a budapesti Zeneakadémián ismét Farkas Ferenc növendéke volt. Tanárai között említhetjük Veress Sándort, Járdányi Pált és Bárdos Lajost. Ekkor már kialakult egyéni stílusa.

   1956 decemberében, a forradalom után politikai és mûvészeti okokból hagyta el hazáját. Külföldön ismerkedett meg az újabb európai zenei irányzatokkal. Zenei nyelvét ugyan gyakran változtatta, de mûveiben megmaradtak a magyar folklór motívumai, stílusa, hanglejtése. Több filmzenét is írt: 2001 Ûrodüsszeia, Tágra zárt szemek, Charlie és a csokigyár. Dolgozott Kölnben, aztán Hamburgban a Zenemûvészeti Fõiskola tanáraként. A világhírt számára az 1961-ben bemutatott Atmospheres hozta meg. Több díj, kitüntetés birtokosa lett, végül Kossuth-díjban is részesült. 2006. június 12-én hunyt el Bécsben, 83 évesen.

D.I.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük