Jegybanki kockázatkezelés az arany segítségével
4 perc olvasás 
Egyes központi bankok egy ideje már azon munkálkodnak, hogy alternatív tartalékeszközök révén csökkentsék devizatartalékaik dollár illetve euró kitettségét. Az Arany Világtanács legfrissebb elemzése a tartalékok optimális felosztásának kérdését vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy a nem-fizetési kockázattól mentes arany, a maga széles és likvid piacával, az egyik legvonzóbb alternatíva lehet ebben a diverzifikációs folyamatban – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
Egyes központi bankok egy ideje már azon munkálkodnak, hogy alternatív tartalékeszközök révén csökkentsék devizatartalékaik dollár illetve euró kitettségét. Az Arany Világtanács legfrissebb elemzése a tartalékok optimális felosztásának kérdését vizsgálja, és arra a következtetésre jut, hogy a nem-fizetési kockázattól mentes arany, a maga széles és likvid piacával, az egyik legvonzóbb alternatíva lehet ebben a diverzifikációs folyamatban – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által összeállított statisztikákból kitűnik, hogy a központi bankok összesített tartalékai az ezredforduló óta eltelt 12 év alatt 2 billió dollárról 12 billióra növekedtek. Ezek zömmel amerikai dollár és euró alapú eszközökben valamint aranyban testesülnek meg. A számok mindazonáltal elfedik, hogy mind a devizatartalékok java, mind pedig a növekedés főként a feltörekvő országok számlájára írandó. Ezek az országok azok, amelyek az utóbbi években rekord ütemben gyűjtötték a devizatartalékokat, és amelyek egyre inkább megkérdőjelezik a tartalékok nagymértékű dollár és euró kitettségét.
A diverzifikáció lehetősége iránti törekvéseket csak erősítik a történelmien alacsony kamatszintek világszerte, amelyek a tartalékképzést illetően növekvő költségeként is értelmezhetőek, valamint ott vannak a bizonytalanságok az amerikai és az európai adósságproblémák miatt is. A feltörekvő országok továbbá tudatában vannak saját egyre növekvő szerepüknek a globális növekedést illetően, ami szintén arra ösztönzi őket, hogy tartalékaikat nagyobb mértékben a feltörekvő piacokon fektessék be.
A pénzügyi válság és az azt követő szuverén adósságválság az utóbbi időszakban fokozottan ráirányították a figyelmet a devizatartalékok menedzselésének kérdésére, különös tekintettel a dollár és az euró eszközök diverzifikációjának szükségességére. Szemponttá vált továbbá az is, hogy már nem tűnik annyira biztosnak a világ elsőszámú tartalékdevizájának szerepét betöltő USA-dollár jövőbeni hosszútávú fölénye. Ez az oka annak, amiért a központi bankok egyre aktívabb figyelmet fordítanak a nemzetközi tartalékaik változatossá tételére, kifejezetten csökkentve az amerikai dollárban és euróban denominált kitettségeiket.
A kínai gazdaság felemelkedése a világ élvonalába egyes jegybankokat arra késztetett, hogy korlátozott hozzáférhetősége és konvertibilitása dacára már a kínai fizetőeszközben jegyzett eszközöket is komolyabban fontolóra vegyék. Ugyanakkor a romló adósbesorolások idején olyan AAA minősítésű országok, mint Kanada, Ausztrália és Svájc is szóba jöhetnek a tartalékok befektetésének lehetséges alternatívájaként.
Mindezek fényében vizsgálja az Arany Világtanács legfrissebb elemzése azt az aktuális trendet, amely távolságra megy a dollárral és az euróval szemben, és a tartalékok változatossá tételnek irányába hat. A tanulmány arra is megpróbál rávilágítani, hogy a központi bankoknak hogyan kéne döntést hozniuk az optimális allokáció arányainak megtalálásában.
A szerzők ehhez abból a feltételezésből indultak ki, hogy a jegybankok tartalékaik 65%-át továbbra is dollár és euró alapon tarthatnák, míg a maradék 35% összetételét optimalizálhatnák. A tudományos módszereket alkalmazó elemzés egyfelől vizsgálta a hagyományos eszközöket, mint a japán jent, az angol fontot és az aranyat, amelyek mindegyike jellemzően része volt a legtöbb központi bank tartalékolási stratégiájának az elmúlt évtizedekben. Másfelől hozzávették ezekhez a legkedveltebb jegybanki alternatívának számító kínai, kanadai, svájci és dán devizákban denominált, első osztályú besorolású befektetéseket. Ezek az eszközök számottevő hozamot termeltek az elmúlt években, de az is mellettük szól, hogy egészséges gazdasági fundamentumok állnak mögöttük.
A portfólió optimalizálás vizsgálata végül a kínai fizetőeszközt, az aranyat és az ausztrál dollárt hozta ki a diverzifikáció legfontosabb eszközeként. Ugyanakkor a tanulmány megállapítja, hogy a kínai és ausztrál állampapírpiac korlátozott mérete miatt mégis az arany emelkedik ki domináns eszközként, körülbelül 8%-os részaránnyal a jegybanki tartalékok legoptimálisabb módon történő változatossá tételére.
©www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.
