Kegyelmes Urék ebédje avagy a különadóval megadoztatott szegénység. Karácsonyi Kis Magyar Abszurd
3 perc olvasás
Demszky Gábor az ebédosztáson a Petőfi Csarnoknál
Jó szívvel számoltunk be az ünnepek alatt arról, hogy civil és egyházi szervezetek hogyan segítik az embereket, ebédosztással és ajándékkal. Jó szívvel tettük, mert ők az ünnepek között a hétkoznapokon is hivatásuknak tekintik és gyakorolják mindezt.
Demszky Gábor az ebédosztáson a Petőfi Csarnoknál
Jó szívvel számoltunk be az ünnepek alatt arról, hogy civil és egyházi szervezetek hogyan segítik az embereket, ebédosztással és ajándékkal. Jó szívvel tettük, mert ők az ünnepek között a hétkoznapokon is hivatásuknak tekintik és gyakorolják mindezt.
Annak ellenére, hogy a politikusok és a Magyar Állami Zabra És Sarchivatal mindent megtesz ennek megakadályozására. Idén új ötlet pattant ki a politikus urak fejéből. Meg kell adóztatni mindenkit, aki jótékonykodik, merthát ha nem folyik be a Szent ÁFA, akkor bizony itt az ajándékozással áfacsalás esete forog fenn.No meg mit is szol az ügyhöz a Nagy EZ, Kovács László adóbiztossal mindehhez. (Ha nem szolna semmit csak ki lehet belőle szedni egy szigoru szemoldökrácolást, hogy biza adózni kell mindenért…)
Természetesen a segélyszervezeteket is meg kell adóztatni, mert nyilván pénzmosási szándékkel dolgozzák ki az önkéntesek a belüket azért, hogy akinek rossz a sora, picit elviselhetőbb emberibb legyen.
Ez a 20 % amivel ilyenkor megvágják az adományozót és a segítő szervezetet, pontosan ugyanolyan erkölcstelen és embertelen, mint az MDF által elítélt örökösdési – azaz haláladó. Ez nem a halál, hanem a nyomor adója. A hajlektalan, a munkaképtelen emberek adója. Sarc, rablás, törvényes kifosztás, nevezzük akárhogyan.
Nem véletlenül a Máltai Szertetszolgálat éppen úgy, mint más egyházi és világi segélyszervezetek ennek megváltoztatására azokhoz a politikusokhoz fordulnak akik a sarcot jóváhagyták a szokásos gombnyomogató majmok módjára – reméljük nem csak felfordulnak a dühtől – mégpedig a hazai gyakorlatban példátlanul összehangolva a lépéseket, hogy T. ház kegyeskedjen már visszavonni az intézkedést.
És mindezen poltikusok közül vannak olyanok, akik ennek ellenére nem szégyellnek úgy mutatkozni mint azok a bizonyos Kegyelmes Urak. Különösen Demszky Gábor ételosztása nyitogatta ki a bicskát a TV-t még esetleg nező emberek zsebében. Egy olyan város politikusa, ahol vajmi keveset tesz az állami vezetés a hétköznapokban a szegényekért, a hajléktalanokért. Eg olyan város politikusa, ahol nem is olyan régen arról szólt a beszéd: hogyan lehet megtisztítani a közterületeket a „kellemetlenkedő" hajléktalanoktól. Azé a városé, ahol ha nem lennének civil szervezetek, gyakorlatilag semmilyen hajléktalan elátás nem lenne. (S az adakozók és a civil szervezetek természetesen azért adóznak mert segítenek.)
Mindezt olyan országban, ahol a lakhatáshoz való jog nem alapjog, ahol elkotyavetyélték a bérlakásokat.
Mindez pontosan olyan mint a kegyelmes úr vacsorája. Vagy ebédje. Csak akkor ők legalább őszintén gondolták, hogy egyszer kétszer egy évben illik segíteni. Most a látszat a PR a lényeg.
