Koltó-Katalin: A Megmaradás Közössége - Interjú Varga Károly Lelkipásztorral

Varga Károly lelkipásztorHárom évtizede szolgál a Koltó-katalini társegyházközségben Varga Károly lelkipásztor. A fiataloknak szervezett honismereti táborokról, a koltói nemzedékek példás együttéléséről, az egyházukért áldozatot is szívesen hozó emberekről, az egyik leghűségesebb Harangszó-rendelő gyülekezetről, és a lap helyi "kispostásairól" beszélgettünk.

– Hogyan telt az elmúlt év, a Koltó-Katalini gyülekezetben?

– Mozgalmas volt. Évek óta naplót vezetek magam és a gyülekezet számára, amiben az eseményeket rögzítem. Ebből szemelgetek most néhány kiemelkedő eseményt.

Március 18-án, nemzeti ünnepünk alkalmával Hegedüs Lóránt püspök úr és lánya Zsuzsanna szolgált a gyülekezetben. Április 28-29-én gyülekezetünk vegyeskórusunk Hajdunánáson, testvérgyülekezetünk fennállásának 390. évfordulóján szolgált. Május 8-án Koltó volt a helyszíne az első negyedévi lelkészértekezletnek, amikor is Szegedi László kőhalmi lelkipásztor a Brassói Egyházmegye esperese hirdetett igét és előadást tartott arról, mit jelent számára a templom és iskola a szórványosodó kőhalmi közösségben. Tavaly először került sor a VIII. osztályosok templomi ballagására, hosszú évek egyeztetése nyomán. Léleképítő és megható volt ez az alkalom.

Nyaranta honismereti kirándulásra szoktam elvinni az ifjúságot, főleg a konfirmandusokat, hogy ismerkedjenek a régióval, ahol élnek. A Kővárhoz szervezett kirándulás meghatározó élmény a gyerekek számára. Ez Koltótól északnyugatra, 15 kilométerre van, valójában egy várrom, amelyről a tájegység is kapta a nevét.

Testvérkapcsolatunk van Tiszapüspökivel, mely elsősorban önkormányzati jellegű kötelék. Július 23-29. között az ottani gyerekek látogattak el hozzánk. Tiszapüspöki, akárcsak Koltó vegyeslakosságú: magyar és roma közösség alkotja. Az ottani magyar és cigány gyerekek töltöttek el gyülekezeti házunkban egy hetet. Sajnos a koltói romák már nem beszélik a falu nyelvét, ugyanis a hetvenes években kérték maguk számára az ország nyelvén való tanulás lehetőségét. Ezáltal a magyar nyelvű oktatás elveszítette a roma gyerekeket, és ma már nem lehet velük magyarul kommunikálni.

Július 30-tól augusztus 3-ig ökumenikus gyermekimahetet tartottunk, a helyi baptistákkal. Naponta több, mint száz gyerek vett részt az alkalmakon. Hangsúlyt fordítunk a lelki nevelésen túl a hagyományőrzésre is. Néptánccsoportunk is működik, akik a színjátszás terén is jeleskednek. Ehhez kapcsolódik, hogy a nagybányai Lendvay Márton színjátszó kör Koltón rendezte tavalyi amatőr-színjátszó táborát.

Augusztus 18-19-én a pesterzsébeti gyülekezet küldöttsége látogatott hozzánk, István királyunk ünnepén. Ez a gyülekezet 1941-ben országzászlót adományozott Koltónak. 1945 után az akkori gondnok, majd később leszármazottjai rejtegették 60 éven át a becses ereklyét. Tavalyelőtt újra megáldottuk és a templomban helyeztük el a zászlót.

– Milyen rendezvények jegyében telt az év vége?

Szeptember 9-én volt 160. éve, hogy Petőfi és Szendrey Júlia, esküvőjüket követően Koltóra érkezett, a mézeshetek eltöltésére. Az itt eltöltött hat hét eseményei s a nálunk született versek, például a Szeptember végén alapozta meg Koltó hírnevét. Ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztünk az eseményre.

Kialakult egy testvéregyházmegyei kapcsolat a Nagybányai Egyházmegye és a Délpesti Egyházmegye között. Ennek rendjén a reformáció jegyében hat-hét gyülekezet lelkipásztora látogatott el egyházmegyénkbe. Nálunk a Farkasréti gyülekezet lelkipásztora szolgált. Mi pedig a húsvétot követő első vasárnapon viszonozzuk a szolgálatot.

Október utolsó hétvégéjén Koltó vendége volt Tőkés László püspök úr és Orbán Viktor miniszterelnök úr. Élményt jelentett hallgatni Orbán Viktor igei fogantatású beszédét, s a püspök hitet és öntudatot ébresztő szavait.

Minden évben advent második vasárnapján konfirmandus-találkozót rendezünk. Jó alkalom ez arra, hogy találkozzunk, felelevenítsük a múltat, erősítsük a lankadó hitet. Említésre méltó tény, hogy az egykori konfirmáltak közel 90 százaléka ma is a gyülekezetünkben él. Koltó többgenerációs település, kevés a gyülekezetet elhagyó, máshová költözött fiatal.

– Hogyan tekint vissza a gyülekezetben végigszolgált három évtizedre?

Népegyházi keretek között élő gyülekezet vagyunk. Ma is él az a fajta egészséges kálvinizmus, ami meghatározta népünket századokon keresztül. Akár egy szociológiai tanulmányt is megérne a generációk együttélésének tanulmányozása. Koltón nincs magára maradott idős szülő, apa vagy anya, mert mindenki mellett ott van egy vagy másfél generáció.

A Koltó-katalini társegyházközségben tudatosan adakozóak az emberek. A megszabott egyházi járulékról úgy érzik: az csupán a minimum, amit adniuk kell, s ha úgy látják és érzik, hogy az Istentől többet kaptak, akkor többet is adnak. Így jár el a gyülekezet 80 százaléka.

Rengeteget építkeztünk önerőből, a gyülekezet mindig "odatette a vállát". Ha visszatekintek az elmúlt harminc évre, úgy érzem a külső építkezésen keresztül megmutatkozott az emberek belső lelki építkezése is. "Mert ahol van a ti szívetek, ott van a ti kincsetek is." Az ő szívük ott van az egyház közelében és ezért tudnak áldozatot is hozni az egyházért.
Koltó légációs hely. Nálunk a légátum gyűjtése a gyülekezet önkéntes adakozására van bízva, oly módon, hogy a vasárnapi persely mellett ott van a légátus perselye is.

Egyházi karitatív intézményeink létrejötte után, pár éve bevezettük, hogy az őszi betakarítások idején zöldségadományokat gyűjtünk az élesdi árvaháznak, a tenkei öregek otthonának, nem utolsósorban az Arany János Kollégiumnak. Ez évente több tíz mázsa terményt jelent, melynek a szállítását is mi biztosítjuk. Ez a fajta magatartás is jelzi, hogy egy kiegyensúlyozott és lelkileg egészséges közösség, ahol immáron három évtizede szolgálok.

– Azt is érdemes megemlítenünk, hogy a Harangszóhoz is példamutató ragaszkodással viszonyul a gyülekezet. Ha lapunk Hűséges olvasó-díjat alapítana, talán éppen Koltó-Katalin kapná meg elsőként.

Annak idején, amikor a lap elindult, egy módszert dolgoztam ki a terjesztésére. A konfirmandusokat felosztottam körzetekre, ők a "kispostások", akik házhoz viszik a lapot, összegyűjtik és behozzák az ellenértékét. Ez által sikerült közel két évtizede szinte azonos szinten tartani az előfizetők számát. Azt is büszkén állítom, hogy az egyházkerületben az egyik legmagasabb – 171 – példányszám Koltón és Katalinban kerül eladásra. Magam is szívesen tudósítok a lapnak, valahányszor alkalom adódik rá.

(Fábián Tibor)