Környezeti vagy szociális felelősségvállalás? – alapvető különbségek a vállalatok gondolkodásában
5 perc olvasás 
A Habitat for Humanity Magyarország 2010 tavaszán készítetett el 17 mélyinterjút nagyvállalatok CSR-ért felelős vezetőinek körében. Az interjúsorozat célja volt, hogy megismerjük a CSR döntések okait, valamint hogy megtudjuk, hogy a gazdasági szereplők mennyire érzik a fenntartható működésükre nézve kockázatosnak az őket közvetlenül nem érintő szociális problémákat. A beszélgetések rámutattak arra, hogy míg a környezetvédelmi felelősségvállalást a többség már saját érdekének tekinti, a szociális felelősségvállalásról másképp gondolkodnak. A társadalom egyensúlyi állapotának felbomlásából fakadó feszültségeket a vállalatok nem tartják ugyanolyan kockázatosnak, mint az ökológiai egyensúlyvesztést.
A Habitat for Humanity Magyarország 2010 tavaszán készítetett el 17 mélyinterjút nagyvállalatok CSR-ért felelős vezetőinek körében. Az interjúsorozat célja volt, hogy megismerjük a CSR döntések okait, valamint hogy megtudjuk, hogy a gazdasági szereplők mennyire érzik a fenntartható működésükre nézve kockázatosnak az őket közvetlenül nem érintő szociális problémákat. A beszélgetések rámutattak arra, hogy míg a környezetvédelmi felelősségvállalást a többség már saját érdekének tekinti, a szociális felelősségvállalásról másképp gondolkodnak. A társadalom egyensúlyi állapotának felbomlásából fakadó feszültségeket a vállalatok nem tartják ugyanolyan kockázatosnak, mint az ökológiai egyensúlyvesztést.
A környezetvédelmi és a szociális felelősségvállalás összehasonlításában nemcsak a 2010 tavaszán elvégzett 17 interjúból álló sorozat adott lehetőséget, hanem az interjúkat készítő Newsbreakers Communications 2009 őszén 31 interjúból álló hasonló felmérése is. A két interjúsorozat összesített tapasztalatai alapján ki lehet jelenteni, hogy a megkérdezett vállalatok kivétel nélkül törekednek a felelős viselkedésre, melynek során szociális és környezetvédelmi területeken egyaránt tevékenykednek. A válaszadó cégek többsége saját érdekének tekinti a környezetvédelmi felelősségvállalást. E területen törekszenek arra, hogy hosszútávon és széles körben érzékelhető hatást fejtsenek ki. A kutatásban résztvevők felismerték, hogy nem lehet fenntartható a működésük, ha nem bánnak felelősen az erőforrásokkal. Sokan hajtanak végre olyan programokat is, melyek a vállalaton kívüli közösségek szemléletformálását célozzák. Ezzel szemben szociális felelősségvállalás területén többnyire nem abból indulnak ki, hogy melyik társadalmi problémát tartják a legsúlyosabbnak, vagy hogy CSR programjukkal hosszútávon, strukturálisan avatkozzanak be a társadalmi folyamatokba.
Csak egyetlen megkérdezett állított fel rangsort a problémák között, és hozott ez alapján döntést a támogatandó területekről, és mindössze további két válaszadó számolt be arról, hogy olyan projekteket támogat, amelyek hosszútávon fenntarthatóak és továbbfejleszthetőek. A CSR célterületek kiválasztásánál a cégek körében általános az óvatoskodás: nem szívesen vállalnak fel megosztó témákat. Ennek is köszönhető, hogy sok az azonosság, bizonyos területek népszerűek, míg mások szinte egyáltalán nem jelennek meg a palettán. Közkedvelt CSR célterület a közvetlen környezetben élők (lokalitás), a gyerekek, a környezetvédelem és a saját dolgozók támogatása. Ezek a témák a megkérdezettek több mint felénél szerepelnek CSR célterületként. A válaszadók szerint az embereket csak az érdekli, hogy a mikrokörnyezetükben mi történik, csak ez vonzhat vásárlókat a céghez. Vagyis a fogyasztók kényszerítik bele a cégeket a lokális gondolkodásba.
A gyerekek és az oktatás támogatása ugyan alkalmas lenne hosszú távú és strukturális hatást gyakorolni a társadalom egészére, de a legtöbb esetben a cégek nem keresik az ilyen beavatkozások lehetőségét. Inkább egy-egy akut problémát orvosolnak: élelmiszert, édességet, játékot, számítógépet adományoznak. Így programjaik csak tüneti kezelést jelentenek, a kiváltó okokra nem tudnak hatni.
A munkatársakkal kapcsolatos felelősségvállalás nem pusztán jótékonykodásból jelenik meg a CSR stratégiákban. Sok olyan egészséggel, biztonsággal, esélyegyenlőséggel kapcsolatos programot említettek, amely mutatja, hogy hosszútávon szeretnének munkatársaikra építeni.
A szervezetfejlesztést is szívesen végzik valamilyen jótékony cél érdekében: gyermekotthonért, a természet védelmében, a közterületek rendbetételéért. Ezzel bizonyíthatják dolgozóik előtt saját felelősségüket, teret adhatnak a munkatársak önmegvalósításának, és jó célokat is szolgálhatnak. A környezetvédelem és HR területén tetten érhető érdekorientáltság egyáltalán nem csökkenti a vállalat érdemeit, inkább elkötelezettségükre mutat rá. Ez azonban a szociális problémákkal kapcsolatos felelősségvállalásról nem mondható el.
A legtöbben azért segítenek a rászorulókon, mert megtehetik , és mert ez elvárás velük szemben, de nem gondolják, hogy érdekükben állna. Egy megkérdezett sem említette, hogy tart attól, hogy a társadalmi egyensúly elvesztése hosszútávon a vállalat működésére nézve is kockázatokkal jár, tehát ha tesz valamit ennek megelőzésére, akkor végső soron saját érdekében cselekszik. A legfontosabb motivációt az értékesebb munkaerő toborzásának és megtartásának lehetősége jelenti a felelősségvállalásban. A fiatal, jól képzett munkatársak számára vonzó, ha egy cég tudatosan és etikusan működik. Összességében tehát, még nem minden vállalatnál kezelik komplexen a fenntarthatóságot. Legtöbbször csak egyes vetületei vannak jelen a társadalmi felelősségvállalási stratégiákban. Ahhoz, hogy mélyreható programok szülessenek a szociális felelősségvállalás terén is, szükséges lenne megértetni az érintettekkel, hogy az egyensúlyi állapottól egyre inkább eltávolodó társadalom hosszútávon fenntarthatatlan, és hogy a szociális különbségek további mélyülése óriási költségekkel jár.
