Révay András: Ágyúdörgés, Kora Reggel - II. – EUROASTRA

A tizedik évforduló minden rendezvény életében mérföldkőnek számít. Érthető, ha a rendezők látványosabb, fényesebb külsőségeket igyekeztek teremteni az ünnepléshez. Több helyről kértek – és kaptak is – segítséget, hogy minden szempontból emlékezetessé tegyék a X. Siójuti Bográcsfesztivált.

Az első három ágyúlövés – korán reggel – még a falu főterén dördült el, utána a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat csatlakozott a díszmenethez, mely a faluból a fesztivál helyszínére vonult. De nem ám akárhogyan! A menetben egyszerre két magyar hadsereg volt jelen. Az élen magyar ruhás mazsorettek lépkedtek, mögöttük a mai kor hivatalos egyenruhájában haladt a honvéd menetzenekar, őket követte az 1848-as egyenruhát viselő tüzérek ágyújának fogata. Amerre elhaladtak, ajtók, ablakok nyíltak, fényképezőgépek, videokamerák sokasága kísérte a menet útját.

A fesztivál hagyományos helyszínén, a falu vasútállomása melletti réten, a rendezők által kijelölt főzőhelyeken már elhelyezkedtek a csapatok, gyülekeztek a vendégek, a hivatalos megnyitóra várva. Amint a közeledő zenekar muzsikája hallatszott, mindenki a felállított színpad köré gyűlt, hogy meghallgassa az ünnepi beszédeket. Bevonult a díszmenet, a zenekar elfoglalta a helyét a színpadon és játszott addig, amíg a tüzérek szakszerűen „lemozdonyozták" az ágyút és irányba állították. A rendezvény két legfontosabb szónoka jól elosztotta egymás közt a feladatokat. Amikor az utolsónak felszólaló Papp János polgármester a színpadon kimondta: „a fesztivált megnyitom", a Megyei Közgyűlés elnöke, Gelencsér Attila elsütötte az ágyút. Majd a polgármester lépett az ágyúhoz, és egy újabb lövéssel megadta a jelet a tűzgyújtáshoz.

Amíg a bográcsok körül a sürgés-forgás zajlott, a színpadon egymást váltották a fellépő együttesek. A délelőtti műsor legnagyobb sikere – kétségtelenül – a katonazenekar volt. Kaposvárról, a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai ezred zenekara ötven éves múltra tekint vissza. A menetzenekar dolga nehezebb a szokásos „ülő" zenekaroknál. Nagyon sokat kell gyakorolniuk. A zenekart alkotó katonák teljes napi munkaidejét, mind a nyolc órát a gyakorlás teszi ki. Csak így képesek elérni, hogy tökéletes rendben mozogjanak és ugyanakkor hibátlanul, a tőlük elvárt, kiváló színvonalon muzsikáljanak is egyszerre.

A valódi művészek mellett nem kívántak szégyenben maradni a konyhaművészek sem. Volt ahol ötletes, forgó állványra akasztva, három különböző étel is készült egyidejűleg. Kettő alatt égett a tűz, a harmadik addig pihent, összeértek az ízei. A verseny valóban nagy volt, hiszen külföldről is voltak csapatok. Akik Münchenből jöttek, bácskai sertéstokányt készítettek. Marosvásárhelyről érkeztek a „Kézis Csajok" – többen közülük valóban kézilabdázók – náluk csorbaleves rotyogott a bográcsban. A Kukkónia nevű csapat tagjai elmesélték: valamikor a XIII. században ez volt a mai Csallóköz népies neve. Az akkor ott nagyon gyakori, „kukko" hangot adó békafajtáról kapta. Szerbiából, Torontálvásárhelyről – mai nevén Debeljaća – a polgármester vezetésével érkezett a csapat.

A versenyzést persze nem vette mindenki túl komolyan. Végül a fesztivál legfontosabb célja már a kezdetektől az volt, hogy lehetőleg minél több ember érezze itt jól magát. A rendezők a szórakoztatás tág lehetőségéről gondoskodtak. Volt labdarúgó bajnokság, tűzoltó bemutató, íjász bemutató. Felléptek néptáncosok, hastáncosok, versenytáncosok. A gyerekek is válogathattak: lovaskocsizás, pónilovaglás, ugrálóvár, arcfestés, üvegfestés és még néhány más kézműves foglalkozás között. A nagyobbak hennafestéssel, testfestéssel díszíthették magukat erre a napra. Emléktárgyakról a „Magyarok vására" gondoskodott.

A vöröskeresztes autó megszokott az ilyen rendezvényeken, hiszen ahol tűz van, éles késsel, forró vízzel dolgoznak, mindig adódhat baleset. Az viszont kifejezetten feltűnő volt, hogy ezúttal a közismert mentőautó méretét többszörösen felülmúló gépkocsi viselte ezt a jelzést. A rendezők – nagyon bölcsen – közvetlenül a színpad mellett adtak helyet a Magyar Vöröskereszt véradó kamionjának, így senki figyelmét nem kerülhette el. Szerencsére mentésre, komolyabb segítségnyújtásra a nap folyamán egyszer sem volt szükség. Véradók viszont az előzetesen vártnál nagyobb számban jelentkeztek.

Az idő múlt, a közönség szórakozott, az ételek is elkészültek, munkához látott a zsűri. A környékbeli éttermek szakácsai, vendéglátással foglalkozó szakemberek járták körül a bográcsokat és pontozták az ételek színét, illatát, ízét, az adalékanyagok harmóniáját és az összbenyomást, amibe már a főzőhely rendje tisztasága, a tálalás színvonala is beszámított. A legjobb pörköltet a Nagykátai Baráti Kör, a legjobb halászlét a Dream Team, a legjobb gulyást az Érdi Gödények főzték. Ez utóbbiak nyertes étele, a Palócgulyás igazán megérdemli a figyelmet. Előbb a hagymát zsíron lepirítják. Rádobják a bárányhúst és pirítják tovább, míg levet enged. Ezután jön a piros paprika, fokhagyma, só és bors. Ha a hús félpuhára főtt, bezöldségelik. Petrezselyem, répa, burgonya, zöldbab kerül a bográcsba. Kicsit még összepirítják, vízzel felöntik, tárkonyt is adnak hozzá. Ha megfőtt, tejfölt kevernek a levesbe. A díjakat a polgármester, Papp János, és a fesztivál főszervezője, Horváth László adta át.

Ettől kezdve már csak egyre jobb lett a hangulat. Születésnap – főleg a tizedik – elképzelhetetlen torta nélkül, meg is érkezett, mondhatni menetrend szerint. Rajta a tűzijáték csak előfutára volt az éjszakainak, mert persze az est legvégén az sem maradhatott el, de addig még történt egy és más. Egyebek mellett a tombolahúzás, melynek bevételéből az árvízkárosultakat is támogatni fogják. A Sió-csatorna környékén és Somogy megyében ugyan nem volt árvíz, de a rendezők úgy gondolták, a távolságoktól függetlenül érvényesülni kell a falusi emberek szolidaritásának.

Ahogy közeledett az este, a műsorban is egyre rangosabb művészek léptek fel. Míg a délelőttöt inkább az amatőr együttesek uralták, a délután első vendége Kaczor Feri volt, akit mulatós dalaival Kanadától Ausztráliáig ismernek. Követték őt a Kaposvári Roxínház művészei – mondani sem kell – fergeteges sikert arattak. A népszerű, ismert operettrészletekből álló műsor nem csak a zenéje miatt bizonyult telitalálatnak. A közönséget főként az ragadta meg, hogy a kitűnő énekes, Erdős Melinda, lejött a színpadról és dalai egy részét a hallgatóság között, azokat szintén éneklésre csábítva adta elő.

Fenyő Miklós már jól előkészített közönséget kapott. Nem mintha neki erre különösebben szüksége lett volna. Csapatával pillanatokon belül meghódította a nézőket. Míg az operett dalokat csak néhány tucatnyian énekelték, a Made in Hungária, a Hotel Menthol és a többi jól ismert Fenyő-dal egyszerre hangzott a színpadon és a színpad előtt, ahol persze rögtön táncra is perdültek néhány százan. A műsor így szinte észrevétlenül, magától folytatódott az utcabálban a művész távozása után is. A X. Siójuti Bográcsfesztivált végül tűzijáték tette emlékezetessé a mintegy tízezer főnyi vendégsereg számára.