A túrizmus apró ördögei
7 perc olvasás
Ha Esztergom, akkor séta is a hídon.Szétnézni a nagyvilágban és hazánkban jó. A nagyvilág és a közvetlen, illetve tágabb környezetünk ismerete szélesíti a látókört és számos, új élménnyel tehet gazdagabbá. Szép kerek közhelyeknek tűnő megállapítások, de igazak is. Nyilván nem mindegy hova szól a jegy, de az is igaz, hogy nem egy esetben nem túl sok pénzből, akár egy napos, pár órás kirándulások árán is ki lehet kapcsolódni.
Ha Esztergom, akkor séta is a hídon.Szétnézni a nagyvilágban és hazánkban jó. A nagyvilág és a közvetlen, illetve tágabb környezetünk ismerete szélesíti a látókört és számos, új élménnyel tehet gazdagabbá. Szép kerek közhelyeknek tűnő megállapítások, de igazak is. Nyilván nem mindegy hova szól a jegy, de az is igaz, hogy nem egy esetben nem túl sok pénzből, akár egy napos, pár órás kirándulások árán is ki lehet kapcsolódni.
Hajóút a Dunán.Márpedig alighanem a költségtakarékosabb megoldások iránt nagyobb a belföldi kereslet, mert Budapestről, mint fővárosból kiindulva valószínűleg többen keresik fel Esztergomot, mint Isztambult. Bár ki tudja. Alighanem hosszasan lehetne polemizálgatni arról, hogy a presztízs-túrizmus célpontjai mennyiben mutatnak ki az országhatáron túlra. Mert a kár lenne tagadni, hogy vakáció eltöltésének célpontválasztásában pontosan úgy működnek ezek a demonstratív törekvések, mint a mobiltelefon típusválasztásában, a nyaraló megépítésében, és megannyi másban. Mert milyen újgazdag is lehetne az, aki legalább egyszer ne utazott volna el Peru-ba. Nem igaz? Még akkor is, ha fogalma nincs, az ország térképén merre, a Duna melyik partja mentén elindulva, keresse Békéscsabát.
Növénytársulás ez, akárki meglássa.Szóval lehetne ezen is hosszasan élcelődni, amit számos korban, számos feltörekvő réteg esetében meg is tett a szórakoztató ipar. Talán az emberi lét vele járója, az a pávától ellesett fogás, hogy a külsőségek magamutogatása iránt fogékonyabb. Így bármilyen szép cél lehet a belföldi túrizmus fellendítése, először inkább a belföldi célpontokat ignoráló szemlélettel kellene kezdeni. Mert ez is egy olyan kisördög, ami a részletekben lakik, és amelyet szintén zászlóra tűzhetnének az olyan tanácskozások, melyekről például a közelmúltban is szóltak a hírek (http://www.euroastra.hu/node/41781).
S ami tábla nélkül is szép.S természetesen itt nem is elsősorban arról van szó, hogy hazánkban ne lennének megismerésre érdemes értékek, vagy ne lennének olyan kikapcsolódó-központok, melyeket igencsak jóléti állapotból lehet érdemben felkeresni. Az előbbiek léte tudott, az utóbbiak meg amúgy is a gazdagok izolált kaszt-játszóterei lesznek. A szemléleti kisördög sokszor olyasmiben dugja ki fejét a homlokokon, hogy a népszerűség netovábbját nem minden esetben jelenti egy osztálykirándulás szervezése valamely belföldi célpontra. Például egy esztergomi városnézésre, vagy egy sétára a Füvészkertben. Holott egyik sem megvetendő, és nem utolsó sorban nem százezres költséget jelentő program.
Igaz, néhány kisördög még olyankor is előbukkanhat, ha valaki, akár felnőtt fejjel, ilyesmire adja a fejét. Mert, ha már Esztergom szóba került, tegyük fel, hogy a belföldi turista elvetődik ide. A vonatút kényelmes a legnagyobb nyári melegben is. A vasútállomásnál ott a helyi térkép, ami alapján mégis csak könnyebb eligazodni. Ez már önmagában is üdítő kivétel lehet számos más helyiséggel szemben, ahol a pályaudvarról kilépve az utazó legfeljebb az orra után vághat neki az utcáknak. Márpedig az ilyen kis infrastrukturális fogások igencsak javíthatják a közérzetet. Elvégre minek rögtön a városnézés elején elvenni a kedvét valakinek.
Az apró bosszúságokból ráér később is gyűjteményt rendezni. Mint amikor a térképen is jelzett nyilvános illemhelyhez érve megállapíthatja, hogy mégis inkább valami útszéli bokrot kellett volna igénybe venni. Mert az illemhely a térképnek megfelelő helyen ott van ugyan, de zárva. S a következő esélyes hely legfeljebb valamelyik étterem, vagy esetleg a Bazilika környéki múzeumok a dombtetőn. Ha valakinek sürgős ügye támad, ez nem is olyan kis bosszúság lehet. De tegyük fel, hogy valaki abszolválta, vagy megkerülte a hétköznapi túra eme akadályát, és megmássza a dombot. A Bazilika megéri, mert olyan gyöngyszem, amit érdemes látni hazánkban. A kincstári toronyba ugyancsak érdemes a lépcsőkkel megbirkózni, mert a kiállított gyűjtemény még akkor is megéri, ha az ember eltekint a részletes ismeretek megszerzésétől.
Nem azért, mert a belépőjegyhez nem jár semmi. Mert igenis jár. Egy kis füzetecske, melyen szépen akkurátusan, sorszám alapján szinte minden tárgy beazonosítható. A törekvés világos, ésszerű és érthető. Ne a tárlókat csúfítsuk el a feliratokkal. Inkább nyomtassunk akár több nyelven kis füzetecskét a listáról. Korrekt megoldásnak is látszik. Illetve jobbára nem látszik. Mármint a harmonika-füzetecske tartalma. Aki ugyanis tervezte, valószínűleg csak monitoron látta a végeredményt, és ergonómiából legfeljebb szintén csak az erről szóló könyv kiadványtervezetét ismeri. Ha ugyanis valaki nem sasszemként éli napjait, a nem túl nagy, világos betűket a sötét alapszínű listában aligha fogja kényelmesen elolvasni, a különben szintén sötét közlekedőterű, kiállítóhelyen.
Az, hogy ez kit mennyire zavar, nyilván egyéni kérdés, ahogy a hazaút megoldása is. Ha kirándulónk hajóval kíván hazaérkezni, akkor csak a kitett iránytáblákat kell követnie és irány a hajóállomás. Már akkor, ha megtalálja. Esetenként ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az Esztergom 2-es hajókikötőnél köt ki az út végén. Itt aztán mattot is kaphat. Mivel szinte talán mondani sem érdemes, hogy hajózási menetrend még véletlenül sincs. De legalább egy nyomjelző tábla sem, hogy merre található a jegypénztár, vagy az „igazi" hajóállomás. Marad a rejtvényfejtés, és a mólók számozási irányának követése. Kétségtelen azonban, hogy megéri, mert a hajóút kárpótol a kisebb bosszankodásért, mely elvezet a hajójegy megszerzéséig.
De azért a belföldi turista esetleg hajlandó lemondani az ilyen kellemetlenségekről is. Ha pedig a tanácskozások szünnapjaiban a tanácskozók is megpróbálnának körbejárni egy-egy belföldi célpontot, talán a kisördögök ritkítására is lehetőség nyílna. Talán akkor lennének valós útbaigazító táblák a városokban. A Füvészkert utca végén bejárat a Füvészkertbe, és információs táblák ugyanott. Mert jelenleg a növénytársulásokat képző, gyomtengernek látszó növényösszlet szélén csak üres alumíniumtáblák fénylenek ott, ahol fényképes ismertetők is lehetnének. De elvégre legalább a táblaállítási szándékig sikerült eljutni a jövő tudósait képző egyetem botanikai gyűjteményében. S ezt érdemes méltányolni, vagy a virágokban gyönyörködve inkább elfeledni. Rábízva a belföldi turisták következő generációira a polemizálást az apróságokon.
Simay Endre István
