Lengyel János:AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG KETTŐSSÉGE
3 perc olvasás 
Hát megszületett végre. Magyarország törvényhozása elfogadta az állampolgársági törvény módosítását, kevés kivétellel. Éljen! Végre. Még időben!?
Hát megszületett végre. Magyarország törvényhozása elfogadta az állampolgársági törvény módosítását, kevés kivétellel. Éljen! Végre. Még időben!?
A határon túli magyarok, ha akarják, és egyénileg kérvényezik, 2011. január 1-étől hivatalosan is magyarok lehetnek. Kivéve Ukrajnában és Szlovákiában. Előbbi jogrendje nem ismeri a kettős-állampolgárság intézményét, utóbbi nem ismeri a jogrendet. De, ahogy a klasszikus mondás tartja, ahol van nagykapu, ott van kiskapu is. Megbecsülni sem lehet, azon Ukrajnában élő oroszok és románok számát, akik már most, a törvényi tiltás ellenére, az ukrán mellett az anyaország állampolgárságával is rendelkeznek. Odáig mentek, hogy a Krím-félsziget már az elszakadás gondolatával kacérkodik. Érdekes dolgok derülnének ki, ha megvizsgálnánk az ukrán parlamenti képviselőket, kinek milyen útlevél lapul a fiókjában az ukrán mellett.
Tehát vannak alternatívák, járható ösvények azok számára, akik ezt a célt tűzik ki maguk elé. Nem eszik olyan forrón a kását. Hiszen a szlovák hatóságok is elismerték, egyelőre fogalmuk sincs, miként fogják kideríteni, hogy a felvidéki magyarok közül ki igényelt magyar állampolgárságot. Ezt az ukrán hatóságok sem tudják ellenőrizni. Még senki ellen nem indult eljárás azért, mert az ukránon kívül más állampolgársággal is rendelkezik.
Az ukrán kormányzat eddig érdemben nem szólalt meg a témában. Viszont szélsőséges sajtóorgánumok már azt nehezményezik, hogy Ukrajnának nincs tervezete arról, hogyan bánjanak a magyarsággal. Attól félnek, hogy Kárpátalján is a Krímhez hasonló helyzet alakulhat ki. És akkor még nem szóltam a majd egymilliós ruszinságról. El lehet képzelni, hogy a korábbi kormánykoalíció egyes pártjai és bizonyos társadalmi szervezetek milyen módszert ajánlanának. Emlékezzünk a beregszászi magyar szobrok és felíratok festékkel való lefújására, vagy a Verecke-emlékmű sorozatos megrongálására!
Az új hatalom megígérte, az új hatalom meg is valósította. Kétségtelen, hogy történelmi tett volt, egy hatalmas lépés a nemzet újraegyesítése felé. Köszönöm. Köszönjük.
De vajon ezzel egycsapásra begyógyultak a sebek? Ledőltek a korlátok magyar és magyar között?
Nem késett-e el ez a törvény? Vajon miért nem 2004-ben, vagy már 1990-ben került elfogadásra? Miért? Miért nem? Ezek is történelmi kérdések. A politológusok és a történészek majd megadják a választ. A válaszokat.
Az ember már csak ilyen. Amikor eléri azt amit annyira akart, már többre vágyik. A kisebbségi létből a többségbe. A számkivetettségből az otthon melegébe. A végekről a kezdetekhez. Egy új kezdethez.
Nagyon remélem, hogy ez egy új korszak kezdetét jelenti. Egy olyan korszakét, amiben megszűnik a széthúzás, az acsarkodás, egymás minősítgetése és valóban egy lesz a magyar, szerte a széles nagyvilágban.
