Magyar Festészet Napja - Deim Pál Az Idei életműdíjas

Deim Pál kapja a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának életműdíját ebben az évben. A mai napig aktívan dolgozó, Munkácsy-, Kiváló Művész- és Kossuth-díjas alkotó az életműdíj történetében már ötödik elismerést festészetének minősége mellett mindenekelőtt iskolateremtő munkásságával érdemelte ki.

Deim Pál festőművész, szobrász, grafikus kapja idén a Magyar Festészet Napja alkalmából minden évben átadásra kerülő életműdíjat. A mai napig aktívan dolgozó, Munkácsy-, Kiváló Művész- és Kossuth-díjas alkotó a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, 1991 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A minden ízében szentendrei alkotó 1987-ben a város Pro Urbe díját is elnyerte.

Az elismerésről szólva Deim Pál elmondta: „Egy díj mindig jó érzés, ez pedig különösen kellemesen érintett, hiszen ez talán a legszakmaibb mind közül, melyeket kaptam. Mostanában frissebb, színesebb, kevésbé statikus, irodalmiasabb képek kerülnek ki a kezem alól, de mint ahogy életművemben, ebben sincs előzetes koncepció, nem azzal kezdek dolgozni, hogy most kifejezem ezt és ezt. Sokkal inkább az ecsettel gondolkodom, egyik vonal a másikat követi, címet is akkor kapnak a képeim, ha már elkészültek."

Deim Pál:Mageső 1985Az Életműdíjról Bráda Tibor, a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: „Az életműdíj odaítélésének feltételei hat éve, a kezdetektől nem változtak. Amellett, hogy a jelöltnek teljes, nagy, és kiemelkedő életművel kell rendelkeznie, elsősorban iskolateremtő munkáját értékeljük, azt a több évtizedes erőfeszítést, melyet a művészeti tudás, az alkotói ismeretek átadásáért tett. Ez így volt a korábbi díjazottakkal is, és ez alól Deim Pál sem kivétel."

Az életműdíjat hivatalosan október 18-án, a Magyar Festészet Napjának égisze alatt immár hatodszor megnyitásra kerülő Doyenek című kiállítás alkalmával adja át Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára.

A kitüntett művész életrajza:

Deim Pál

festő, grafikus, szobrász

(Szentendre, 1932. június 29.)

1952-1958-ig: Honvéd Képzőművész Szakkör;

1958-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Pap Gyula (festő szak), Ék Sándor (grafikai szak). 1

959-1963-ig szülővárosa ösztöndíjasa. Főiskolai tanulmányaiból csak Pogány Frigyes előadásait emeli ki, valódi mestereinek Vajda Lajost, Gadányi Jenőt, Barcsay Jenőt tekinti.

1963-1968 között részt vett a Zuglói Körben,

1963-1968 között tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1960-ban moszkvai és leningrádi útján ismerte meg a modern művészet klasszikusait (Picasso, Matisse stb.),

1967-es brüsszeli és párizsi tartózkodásakor pedig a kortárs művészetet (Appel, Bacon, Giacometti, Vasarely, J.R. Soto stb.). Nagy hatással volt rá Ben Nicholson.

1968-ban két hetet töltött a macedóniai Prilep művésztelepén egy kolostorban.

1971-től rendszeresen készít szobrokat.

1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit a neves magángyűjtők.

1975-ben részt vett a nagyatádi művésztelep munkájában.

1990: a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára,

1991: a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs, I. díj;

1978: IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás: a Fővárosi Tanács különdíja;

1985: Munkácsy-díj;

1987: Szentendre város Pro Urbe díja;

1990: kiváló művész;

1991: a Művészeti Alap Képzőművészeti éves Nagydíja;

1993: Kossuth-díj.

Művészete a szentendrei festészet klasszikus hagyományainak (Vajda, Barcsay) szerves folytatása. Első képei – tájak, figurák – lírai hangvételűek, az érzékeny festőiség a látványt emlékké, látomássá transzponálja bennük (Ketten, 1964; Két nő, 1965). Ezt a festői nyelvet részben a képtémák jellegzetes szentendrei motívumai – házfalak, sikátorok, padlásablakok, provinciális barokk kőkeretek, korpuszok, bádogkeresztek, céhjelvények -, részben Barcsay Jenő művészetének hatása alakítja át.

Műveinek szerkezetessége felerősödik, színviláguk redukálódik (szürke, szürkéskék, fekete, fojtott barna). Kialakul a jellegzetes, kettéosztott kép, melyen a kis változtatással megjelenő azonos elemek időbeli egymásutániságot sugallnak (Héttől hét harmincig, 1966, Magyar Nemzeti Galéria).

Kerüli a mélység ábrázolását, a teret a síkok merész vágásával és a színkontrasztokkal érzékelteti. A képtémákat sorozatokban bontja ki (Mások az ablakaink I-IV., 1967).

Az apró vonalkázással kialakított "szálkás" háttér bizonytalan, kicsit misztikus mélységi hatást ad, ebbe ágyazza bele a figurákat vagy a tárgyakat (Feljegyzések egy kolostorban I-VIII., 1968, Ferenczy Múzeum, Szentendre).

1968-tól képeinek fő motívuma az idolként megjelenő emberi alak, a test arányait és körvonalait követő bábu (Csend I-VI., 1968). Ez a figura vagy árnyéka, lenyomata, minden képen és mindenfajta közegben megjelenik, kolostorfaltól a világűrig, és megteremti ~ művészetének évtizedeken át tartó páratlanul szuggesztív kohézióját. Az a feszültség, amely a figura és a tér, az organikus forma és a geometrikus szerkezet, a logikus és az ösztönös alakítás között megteremtődik, a véges és a végtelen, az ember és a világ viszonyává transzponálódik.

A Csend-sorozat logikus következménye, hogy a figura valóságosan is kilép a térbe. A térrétegek először a plasztikus festmény irányába mozdulnak el (Ember és ház, 1969, Magyar Nemzeti Galéria), majd 1971-től készülnek festett fa és bronz plasztikái (Menyasszony ikon, fa, 1971; Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére, fa, 1972).

A megtalált műfajokat, formarendet és motívumokat mélyíti el a hetvenes évek folyamán a jelszerű művészet irányába (Jel II., 1973). A háttér szálkás rasztere nyújtott oválisok zuhogó ornamentikájává alakul, a bábu átlós elhelyezése, perspektivikus ábrázolása áttöri az intim környezet határait. ~ ekkor kerül a legközelebb a hűvös, geometrikus absztrakcióhoz (Kék dombormű, 1972; A beprogramozott, 1974; Leválás, 1979).

Ezekkel párhuzamosan készülnek azok a bensőséges, gyakran nosztalgikus hangulatú művek, amelyeket valamilyen külső motiváció (ovális keret, arany képráma) determinál (Családi fénykép a XXII. századból, 1972; Dualizmus, 1978). Művészetének újabb fordulata a 80-as évek közepén következik be.

A változást már az 1983-as Szárnyas oltár is jelzi, a Tantrikus képek (1985) pedig nyilvánvalóvá teszik. A képek nyers erotikája meglepő ~ puritán művészetében, de ez a mindent átható pánerotika nem az öröm kifejezése. A szenvedély a szenvedéssel olvad egybe. Megváltozik festésmódja is: szaggatott ecsetvonások, erős színek lesznek jellemzőek.

A bábu-forma új helyzetekbe kerül (Lehajló bábu, 1989; Leszbikus éjszaka, 1989), és új vonásként megjelenik képein a groteszk. Ez a hangvétel jellemzi az Albumban kiadott montázsait is (1993). A korai képek kereszt-motívuma új összefüggésben tér vissza (INRI-variációk), és minden műfajban – grafikától az emlékműig – fő téma lesz a Golgota.

Mesterei: Pap Gyula, Ék Sándor.

Egyéni kiállítások:

1965 • Mednyánszky Terem, Budapest (kat.)

1966 • Művelődési Ház, Szentendre [Nádler Istvánnal és Kósza Sípos Lászlóval]

1968 • G. René Süss, Amszterdam

1969 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (kat.)

1972 • Modern Képtár, Pécs (kat.)

1973 • Egyetem Galéria, Debrecen (kat.)

1974 • Műcsarnok, Budapest (kat.)

1975 • Uitz Terem, Dunaújváros

1976 • Megyei Művelődési Központ, Veszprém

1979 • Az én holográfom, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.) • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.)

1980 • Helyőrségi Művelődési Otthon, Nagyatád

1981 • Krakkó • Varsó

1984 • Műcsarnok, Győr

1986 • Újpest Galéria, Budapest (kat.)

1992 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.)

1994 • Barcsay Iskola Galéria, Szentendre (kat.) • ~ – Gavrilovits Sándor – Velekei József Lajos • Rajzok, Szentendrei Képtár.

Válogatott csoportos kiállítások:

1957-től vesz részt a szentendrei tárlatokon.

1964-1967 évente • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület

1963, 1973 • II., VII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc

1966 • Kortárs Magyar Grafika, Bologna • Pesaro

1969 • Magyar Műv., Kunstforening, Oslo • Kortársaink, Fészek Klub, Budapest

1970 • Moderne Ungarische Kunst, Städtische Galerie, Würzburg

1971 • 100 Jahre Kunst in Ungarn, Museum am Ostwall, Dortmund

1971 • Pest Megyei Tárlat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1972 • Modern Grafika, Tudomány és Technika Háza, Pécs • Magyar konstruktív törekvések, Łódż

1974 • A Kolozsváry-gyűjtemény, Xantus János Múzeum, Győr

1976 • Zománc '76, Kecskemét • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Szentendrei művészet 1976, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1977 • Wystava malarstwa, grafiki, rzezby, Palac Kultury i Nauki, Varsó • Fa és környezet, Kossuth Múzeum, Cegléd • Képek, szobrok 30 év magyar művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Szimpóziumok '76., Józsefvárosi Művelődési Ház, Budapest

1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest

1980 • Tendenciák 1970-1980, 1., Új művészet 1970-ben, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 5., Egyéni utak – öt művész, Óbuda Galéria, Budapest

1981 • Válogatás magyar magángyűjteményekből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Szentendrei Grafikai Műhely, Madách Galéria, Vác

1983 • Művészeti szimpóziumok eredményei 1. Szobrászat, Műcsarnok, Budapest • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

1984 • Ten Hungarian Artists 1920-1984., Hungarian Art Center, New York

1987 • Régi és új avantgárd (1967-1975). A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Zeitgenössische Bildende Kunst aus Ungarn, Galerie der Künstler, München

1989 • Az avantgárd vége 1975-1980. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Emlékmű 1956 vértanúinak a 301-es parcellában, Budapest Galéria, Budapest

1990 • SZETA-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1993 • Zuglói kör 1958-1969, No. 5 Galéria, Budapest • Mi, "kelet-franciák". Magyar művészet 1981-89. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Hungária 23., Kölcsey Művelődési Központ, Debrecen • Ungarische Kunst im 20. Jahrhundert. Die Sammlung Kolozsváry, Győr, Galerie der Stadt, Sindelfingen

1994 • 80-as évek – Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest

1995 • Kolozsváry-gyűjtemény, Győr, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Ungarische Malerei in den 60-er und 70-er Jahren im Spiegel der Kolozsváry-Sammlung, Győr, Collegium Hungaricum, Bécs

1996 • Az én Múzeumom. A Vass-gyűjtemény, Ernst Múzeum, Budapest • Genius loci. Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon, Szentendrei Képtár

1998 • Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben, Műcsarnok.

Köztéri művei:

Festett fadombormű (1970-1972, Tatabánya, Magyar Szocialista Munkáspárt Komárom Megyei Bizottsága, Oktatási Igazgatóság)

Pannó (1979, Budapest, KSH Számítástechnikai Központ)

Fadombormű (1981-1982, Budapest, Hotel Stadion)

Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére (1990, Győr, Nádorvárosi temető)

Golgota (1956-os emlékmű, 1993, Győr, városközpont).

Művek közgyűjteményekben:

Albertina, Bécs

Déri Múzeum Debrecen

Faszobrászati Alkotótelep, Nagyatád

Ferenczy Múzeum, Szentendre