Magyar tag a technológiai jelölőbizottságban
7 perc olvasás
Ján Figel oktatási és kulturális biztos szerdán döntött annak az ad hoc jelölőbizottságnak az összetételéről, amely az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) vezetőtestületének tagjaira tesz majd javaslatot. Az intézet székhelyéért Magyarország is versenyben van.
Ján Figel oktatási és kulturális biztos szerdán döntött annak az ad hoc jelölőbizottságnak az összetételéről, amely az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) vezetőtestületének tagjaira tesz majd javaslatot. Az intézet székhelyéért Magyarország is versenyben van.
A februárban kezdődő munka várhatóan négy hónapig tart majd, s Ján Figel biztos szerint a jelölőbizottság garantálja a jövőbeli tagok független, hiteles és hozzáértő kiválasztását. A jelölőbizottság Európa különböző pontjairól érkező, eltérő tudományos háttérrel bíró, független tudósokból tevődik össze. Ők név szerint: Günter Stock professzor, a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia elnöke, Boda Miklós professzor, a Budapesti Műszaki és Közgazdasági Egyetem rektorának tanácsadója, Cecilia Schelin Seidegard, a Stockholmi Királyi Műszaki Egyetem elnöknője és Ronan Stéphan professzor, a francia ipari kapcsolatok és technológiai transzferek intézetének (CNRS) igazgatója.
A BruxInfónak nyilatkozó Boda professzor a jelölési folyamat kapcsán elmondta: teljesen szabad kezet kaptak a Bizottságtól, s ugyan az első ülést még nem tartotta meg a négy tudós, vélhetően először bekérik a szervezetek, intézetek ajánlásait, véleményeit, amelyeket maguk is megtekintenek és hozzáadják saját jelöltjeiket. „Személy szerint úgy vélem, az átfedések, vagyis a többi jelölő által is javallott jelöltek a legérdekesebbek, amelyekkel aztán személyesen is leülünk egyeztetni" – teszi hozzá Boda, aki azt is elárulta, hogy a Bizottság egy külön titkárságot bocsát rendelkezésükre a folyamat lebonyolításához. Magyarország esélyei kapcsán a professzor nem bocsátkozik találgatásokba, azt azonban elárulta, természetesen örülne, ha hazánk adna otthont a 2008-tól hat éven át 2,4 milliárd eurós költségvetéssel működő intézetnek, amelyből az Unió 308,7 milliót fedez majd.
Boda Miklós szerint az, hogy az EU átlagosan GDP-je 1,92 százalékát fordítja kutatásfejlesztésre csalóka adat: „nem azzal van elsősorban baj, hogy mennyit költünk, hanem, hogy mennyire hatékonyan, s a ráfordításokat milyen arányban fedezzük állami és magántőkéből". A Lisszaboni Programban célként kitűzött, a GDP 3 százalékát kitevő ráfordítás elérésével kapcsolatban szkeptikus a professzor, aki szerint az EITI valóban akkor éri el a célját, ha jelentősen képes növelni a piacgazdaság szereplőinek vállalkozási kedvét, vagyis azt, hogy minél többet merjenek új technológiák, találmányok felfuttatására fordítani.
A jelölési folyamat kétszakaszos konzultációt foglal magában, amelynek keretében az EU legjelentősebb tudományos szervezeteivel történik egyeztetés. A Bizottság azután jelöli ki az EITI 19 vezető testületi tagját, hogy tájékoztatta a Parlamentet és a Tanácsot a jelölőbizottság által elvégzett munka eredményeiről.
Előzőleg az EU versenyképességi tanácsa 2007 novemberében politikai megállapodást ért el az Európai Innovációs és Technológiai Intézet idei létrehozásáról. Az akkori megállapodás alapján lehetővé válik az EITI-re vonatkozó rendelet végrehajtásának megkezdése 2008. tavaszán, miután a Tanács és az Európai Parlament második olvasatban is jóváhagyja a jogszabályt (a parlamenti jóváhagyás a februári plenáris ülésen várható).
Az Európai Technológiai Intézet (amelynek neve az Európai Parlament kérésére az innovációra is utalni fog, ezért a plusz I betű) elsődleges célja az EU innovációs képességének fejlesztése lesz a felsőfokú oktatás, a kutatási szféra és az ipar képviselőinek (vagyis az úgynevezett tudás háromszögnek) az összefogásával. Az EITI ebben a minőségében megkönnyíti majd a hálózatépítést és az együttműködést, továbbá szinergiák megteremtését Európa innovációs közösségei között.
Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet kétlépcsős koncepció alapján kezdi meg tevékenységét. Első szakaszban korlátozott számú tudás és innovációs közösséget (KICs) hoznak létre, amelyeket a második szakaszban az EITI tevékenységének értékelésének függvényében további közösségek követik majd. Az intézet tevékenységének jelentős részét ezeken a tudás és innovációs közösségeken keresztül bonyolítja majd le, amelyek a magánszféra, a kutatási közösség és az egyetemek közötti partnerségek. Az innovációs közösségekben részt vevő egyetemek és felsőfokú intézmények az általuk kibocsátott diplomákhoz egy EITI-minősítést is adhatnak majd.
Verseny a székhelyért
Az EITI végleges székhelyéről a jogszabályi rendelet hatályba lépésétől számított 12 hónapon belül kell dönteni, addig is ideiglenes alapon és korlátozott létszámmal Brüsszelben kezdi meg majd a tevékenységét. Jelenleg Magyarország mellett, Ausztria és Lengyelország is versenyben van a székhely megszerzéséért.
Korábban Hegyi Gyula szocialista EP-képviselő így érvelt Magyarország mint lehetséges EITI-központ mellett: „Tudósaink, fiatal kutatóink – főleg a matematikában, a fizikában, a kémiában és az élettudományokban – igen megbecsültek az egész világon. Ezért hazám, honfitársaim és én örömmel ajánljuk Budapestet az Európai Technológiai Intézet központjául és igazgatótanácsa székhelyéül". A képviselő hozzátette: Magyarországon még nincs EU-intézmény, Budapestet pedig a természettudományokban szerzett rendkívüli tapasztalat is alkalmassá teszi, hogy székhellyé váljon. Megfigyelők szerint ugyanakkor hazánk ellen szólhat, hogy GDP-jének 1 százalékát sem érik el a kutatásra fordított kiadásai.
Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet a 2008. január 1-jével kezdődő hatéves időszakban mintegy 2,4 milliárd euróval gazdálkodhatna az elképzelések szerint. Ebből – a Bizottság javaslatát elfogadva – 308,7 millió eurót adnának közösségi pénzből a képviselők. A többi az intézmény saját tevékenységéből, állami hozzájárulásból, az Európai Beruházási Banktól és a magánszférából jönne.
Az EP-nek annak idején a témában jelentést készítő finn, szocialista képviselő, Reino Paasilinna szerint a kutatás-fejlesztés finanszírozásában az unió jelentősen elmarad versenytársaitól. A GDP-hez viszonyítva a k+f kiadások 2003-ban az EU 25 tagállamában 1,92 százalékot tettek ki, miközben az Egyesült Államokban 2,59, Japánban pedig 3,15 százalék volt ez az arány. Mindössze két tagállam, Svédország és Finnország teljesítette a 3 százalékos célkitűzést – figyelmeztetett Paasilinna.
A jelentéstevő szerint azt is biztosítani kell, hogy az EITI ne vonja el a terület létező közösségi tevékenységeitől a forrásokat. Az intézetnek jelentős mennyiségű magánfinanszírozás is kell generálnia.
„Az intézet célja, hogy a tagállamok és a közösség innovációs képességének erősítése által növelje az európai versenyképességet és hozzájáruljon a fenntartható európai gazdasági növekedéshez. Ezt azzal éri el, hogy előmozdítja és összehangolja az innovációt, kutatást és felsőoktatást" – így a tervezet. Az intézet ezen kívül „elősegíti az európai felsőoktatási térségen belüli mobilitást". Az EITI létrehozása José Manuel Barroso bizottsági elnök szívügyeként először 2005-ben került napirendre.
BRUXINFO
