– Tiszteletem nagyságos aljegyző úr, bocsásson meg, hogy munkaidő után családi körben kerestem fel. De a Nagyszalontai Harsona munkatársaként meg kell írnom az interjút a holnap hajnali lapzártáig. Remélem nem zavarom kedves feleségét és gyermekeit.

– Este van, este van: kiki nyúgalomba!

– Megmondom őszintén, érdeklődtem településünk lakóinál is. A többség véleménye szerint jól működött municípiumunkban a közmunkák megszervezése. Mit vettek alapul a rendszer működtetéséhez?

– Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek.

– De mit csinál az, akinek még sem jut közmunka?

– Zörgős héjú borsót, vagy babot szemezget

– Nyakunkon a tél. A tűzifa osztást is jól megoldották, bár nem mindenkinek jutott. Ezeknél a családoknál mi tesznek?

– Egy eladó lány a tűzre venyigét rak.

– Milyen a falu közbiztonsága?

– Mintha lába kelne valamennyi rögnek.

– Idejövet láttam egy éneklő, kiabáló, dülöngélő, kapatos embert. Az orvosi rendelőben nincs éjszakai ügyelet. Mi történik ha ez a honfitársunk nekimegy egy lámpaoszlopnak és megsérül?

– Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

– Milyen a családi kisgazdaságok felszereltsége?

– Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek.

– Elkezdték már a csatornázást a nagyobb utcákban?

– Három éve múlik, hogy utána kérdez.

– Azt hallottam, hogy egy külföldi befektető az olcsó munkaerő miatt varrodát akar létesíteni, de a polgármester még habozik.

– Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.

– Kényes kérdést tennék fel. Mi a véleménye a lakosoknak a polgármester úrról?

– Néma kegyelettel függenek a szaván.

– De a háta mögött szidják, mint a bokrot.

– Természete már ez magyar embereknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük