Miao Xiaochun: Nest (Fészek)Miao Xiaochun: Nest (Fészek) 

A berlini Collegium Hungaricum Moholy-Nagy Galériájának nyári tárlata a huszadik század egyik időtálló témáját dolgozza fel, ami John Lukacs szerint 1914-ben kezdődött, legalább 1989-ig , de nagy valószínűséggel még ma is tart: ez pedig a „béke diktatúrájának" korszaka, ami a kiállítás kurátora Baksa-Soós Veronika véleménye szerint a magyar közönség számára nem egészen alaptalanul a mennyei békeként jelenik meg.

 

Miao Xiaochun: Nest (Fészek)Miao Xiaochun: Nest (Fészek) 

A berlini Collegium Hungaricum Moholy-Nagy Galériájának nyári tárlata a huszadik század egyik időtálló témáját dolgozza fel, ami John Lukacs szerint 1914-ben kezdődött, legalább 1989-ig , de nagy valószínűséggel még ma is tart: ez pedig a „béke diktatúrájának" korszaka, ami a kiállítás kurátora Baksa-Soós Veronika véleménye szerint a magyar közönség számára nem egészen alaptalanul a mennyei békeként jelenik meg.

 

Az 1919-es, 133 napig tartó Magyar Tanácsköztársaság és Mao kulturális forradalma nyilván csak egyes ideológiai pontokon és propagandatechnikákban hasonlítható össze; a kiállítás mégis ezt a néhány, de jelentős egyezést igyekszik megragadni.

A nyári kínai olimpia indokolja, hogy a válogatást Tibettel foglalkozó kínai munkákkal kezdik (Xiong Wenyun). A kínai kulturális forradalommal a mai napig olyan művészek foglalkoznak, mint Li Luming, Luo Quing, Shen Shaomin vagy Yang Shaobin.

Magyarországon ez a korszak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával kezdődött, amely az 1919-es Tanácsköztársaságon, majd a vörös és fehérterror váltakozásán át a diktatúrák hosszantartó rémálmába torkollott.

A kiállítás Magyar Dezső Agitátorok című filmjével vezeti be a diktatúra, a forradalom és a béke értékváltozásainak problémáját. Az Agitátorokban azokat a gyárcsarnokokat láthatjuk, ahol a budapesti kommunista propagandakultúra kialakult – közvetlenül mellettük pedig Muchen & Shao Yinong fotóin a hasonló célokat szolgáló kínai csarnokok jelennek meg. Az Agitátorok a Kádár-Korszak idején, 1969-ben készült, a budapesti avantgard 1968-ra adott kódolt válaszaként.

Az elnyomás általi béke ideológiája jellemzi Wang Mai műtárgyait és képeit (mint például Jesuit No. 2 Marxról vagy The Fertility of Capitalism címűt), valamint Galántai György expanded cinema (ún. kiterjesztett mozi)-filmjét az 1968 és 1979 közötti „tiltott művészetről" (Kultúrdomb). 

Míg Siklósi Szilveszter és Jancsó Nyika áldokumentumfilmje bemutatja „az igazi" Mao-t, Shao Yinong Mao-emlékművekről készített fotóival, a végletekig kiélezve a valóságot azok lényegére kérdez rá. Klaus Mettig und Katharina Sieverding filmje 1978 Kínájáról, még azt a feudális-marxista Kínát ábrázolja, amelynek maradványain csúcstechnológiával épül a 2008-as olimpia. Benedek Mari és Németh Dániel a CHB klubjában felállított Chinatown in Budapest című fotósinstallációja szépítés nélkül dokumentálja ezt az átmenetet a magyarországi kínai diaszpóra életében.

A kiállítás egyik gyöngyszeme Mathias Frick filmje, amely a kiállítás néhány művészével, a kínai jelennel és az ottani művészeti menedzsmenttel ismerteti meg a nézőt.

A kiállítás az Alexander Ochs Galleries Berlin / Beijing, a Balázs Béla Stúdió Budapest és az Artpool Budapest támogatásával valósult meg.

A kiállítás 2008. szeptember 7-ig minden nap 14 órától 19 óráig tekinthető meg.

http://www.hungaricum.de/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük