Az oktatás és az informatika kapcsolata egyre többször szerepel a napi kommunikációs tematikában. Nem véletlenül, mivel az informatikai eszközök terjedésével, és fajlagos beszerzési áruk változásával egyre inkább kezünk közelébe kerülnek azok a technikai lehetőségek, melyek nem is olyan régen még a technológiai kiállítások bemutatóin voltak csak megtekinthetők.

 

Az oktatás és az informatika kapcsolata egyre többször szerepel a napi kommunikációs tematikában. Nem véletlenül, mivel az informatikai eszközök terjedésével, és fajlagos beszerzési áruk változásával egyre inkább kezünk közelébe kerülnek azok a technikai lehetőségek, melyek nem is olyan régen még a technológiai kiállítások bemutatóin voltak csak megtekinthetők.

Ez így is van jól, és a napi fogalmi zavarokban az sem csoda, ha az oktatásinformatika kapcsán sokszor nem teljesen kiforrott nézetekkel találkozunk, és olykor ide kerülnek besorolásra az írásvetítők és az interaktív, tanulva tanító rendszerek egyaránt. Az utóbbiak napi használatára és annak globális összefüggésrendszereire koncentrálva került megrendezésre az ICL2010 konferencia a belgiumi Hasselt-ben. A konferencia honlapján (http://www.icl-conference.org/icl2010/ ) megtalálható a részletes program, s annak alapján is elég széles tematikát fogott át a konferencia, melynek ideje 2010. szeptember 15-17 volt.

Ebben a széles tematikában kétségtelenül nem mindennapi az a szemlélet, hogy az informatikai rendszereket tényleg a mindennapok részeként célszerű kezelni. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez az előadások címéből miként lehet valószínűsíthető? Pedig érdemes lehet egy-egy pillantást vetni az olyan előadásokra, melyek a játékot vagy akár a mobil informatikai eszközök szerepének vizsgálatát ígérik. S rögtön utána érdemes talán arra gondolni, hogy a hazai oktatótársadalom milyen arcot vágna arra az ötletre, hogy a mobiltelefonon játszó diákot ne valami, a közösségből kiemelendő sajátos objektumként kezelje. Miközben természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igazán a mobiltelefonok lövöldözős játékai a képességfejlesztés csúcsai. Az említett rendszerek azonban kétségtelenül részei mindennapjainknak, tehát célszerű lehet a tanulási eszköztár potenciális eszközeiként is számba venni. Ahogy az építőkockát is számba vesszük a jövő építészeinek gyermekkorában, a digitális írásbeliség korában alighanem valami hasonló szerepe lehet a számítógépes játékoknak is.

Ez a gondolat ugyanakkor tényleg csak egyfajta kiragadása egy adott témának a számos közül, ami szóba kerülhet az oktatásinformatika kapcsán. Egy konferenciától aligha várható el, hogy minden kérdésre választ adjon, vagy minden gondolat megvitatását lehetővé tegye. S talán nem is egy elektronikus tanulással foglalkozó nemzetközi konferenciától várható válasz az olyan deviáns gondolatokra sem, hogy a hazánkban egyre inkább mérhető szerepet kapó funkcionális, vagy nem csak funkcionális analfabetizmus korában pont a digitális írásbeliség megannyi emlegetése fogja-e megoldani a tanárelbocsátásokkal fenyegetett oktatáspolitikát.

Simay Endre István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük