Gyurcsány FerencGyurcsány FerencA 2009 január 8-án délután tartott miniszterelnöki a Gázellátás helyzetéről szóló sajtótájékoztató szószerinti leirata:

 

Gyurcsány FerencGyurcsány FerencA 2009 január 8-án délután tartott miniszterelnöki a Gázellátás helyzetéről szóló sajtótájékoztató szószerinti leirata:

 

– A lassan nyolcadik napja tartó gázkrízis eddigi legnehezebb napján, tegnap jól vizsgázott Magyarország – mondta Gyurcsány Ferenc a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján.

Köszönjük elsősorban a családoknak, valamennyi magyar embernek, mert valami olyasmi történt, amit korábban soha nem tapasztaltunk. A tegnapi felhívások eredményeként a magyar lakosság tegnap este minden bizonnyal lejjebb állította a termosztátokat, kevésbé fűtötte a lakásait. Tegnap este elmaradt az a fogyasztási csúcs, amely jellemzi a magyar gázfogyasztást. A magyar családok nagyjából 3 millió köbméter gázt takarítottak meg. Ez nagyon sok. Ez több, mint Bosznia egynapi fogyasztása és alig kevesebb, mint fele Szerbia egynapos teljes fogyasztásának.

Önök is megkapták azt az ábrát, amely azt mutatja, hogyan alakult tegnap a fogyasztás. Az esti órákban csúcsnak kellett volna lenni, éppen úgy, mint egy nappal korábban. Ez a csúcs elmaradt. Köszönöm azoknak is, akik értették, hogy ebben a helyzetben a takarékosság, az önmérséklet nem egyszerűen spórolás, hanem bizonyos értelemben hazafias magatartás. Az Országos Kereskedelmi Szövetség – csak hogy egy példát mondjak – azt kérte tagszervezeteitől, a nagy áruházláncoktól, nagy bevásároló központoktól, hogy vegyék vissza a fűtést. Elég pontosan tudjuk, hogy jó néhány nagy áruházlánc, jó néhány budapesti és vidéki nagy pláza megértette ezt és valamivel hűvösebb volt a boltokban. Ez is hozzájárult a tegnapi sikerhez.

Hadd mondjak köszönetet azoknak, akik az elosztó központokban dolgoznak, azoknak, akik a gáztározók környékén éjszaka, mínusz 20 fokban rendkívül nehéz fizikai munkát végeznek annak érdekében, hogy ne fagyjanak le a hálózatok. Igazi emberpróbáló munka ez. Nagy tisztességgel, nagyon szépen teszik.

Tegnap felállítottunk egy energia forródrótot. Azt mondtuk, hogy a vállalatok, a fogyasztók bejelentkezhetnek, ha gondjuk, bajuk van. Több mint egy tucatnyi munkatársunk ült a vonalak mellett. Mintegy 50 telefonhívás érkezett a tegnapi nap folyamán. Olyan hívások, amelyek elsősorban arról szóltak, hogy a tegnap bevezetett korlátozások milyen gondokat okozhatnak egyes fogyasztóknak és segítsünk nekik. Azt tudom önöknek mondani, hogy aki telefonált és segítséget kért, annak tegnap tudtunk segíteni. Ha kellett, akkor egyedi döntéssel – elsősorban az élelmiszeriparban, a húsiparban, a tejiparban – tudtunk olyan plusz kapacitásokat biztosítani, hogy ne okozzunk a szükségesnél, az elviselhetőnél nagyobb kényelmetlenséget.

Éppen annak eredményeként is, ami tegnap történt, ma reggel sikerült feloldani a tegnap bevezetett, II. számú korlátozást. Ma csak az a korlátozás van érvényben, amely kifejezetten azokra az erőművekre és nagy ipari üzemekre vonatkozik, amelyek vállalták gázvásárlási szerződéseikben, hogy ha kell, akkor ők bármikor leállnak. Ők ezért folyamatosan olcsóbban kapják a gázt. A jelenlegi tudomásom, egy pár perccel ezelőtti adat szerint – ebben az I-es kategóriában tehát azért kapják olcsóbban a gázt, mert bármikor hajlandóak leállni a gázfűtésről – összesen három ilyen ipari üzem függesztette föl a termelését.

Azt, hogy a korlátozás feloldása után a II-es korlátozás alá eső üzemek közül hány indult el eddig – és ki kíván elindulni -, természetesen eddig még nem tudjuk. De mindenkinek joga van elindulni és fűteni, energiát használni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugye borzasztóan félünk attól, hogy le kell állítani egy vállalat termelését, hogy nem tudjuk fűteni az iskolákat vagy nem tudjuk fűteni a lakásainkat. Hála a jó égnek, Magyarországnak nagyon jelentős tartalékai vannak, hogy ezen félelmek nagy részétől, túlnyomóan nagy részétől meg tudjuk szabadítani az országot. De kell, hogy érezzük: van nekünk dolgunk akkor is, ha a szomszédunkban valahol nagyon fáznak. Azzal, hogy tegnap Magyarország lényegesen kevesebbet fogyasztott, mint amire számítottunk, lehetővé vált, hogy a mai napon 1-2 millió köbméter gázt adjunk Szerbiának. Ez a mennyiség Szerbia fogyasztásának nagyjából a negyede lehet. Lehetővé teszi, hogy karácsony napjaiban ne fázzanak a Vajdaságban, ne fázzanak Szerbiában.

Ezt eladjuk ezt a gázt. Eladjuk, nagyjából annyiért, amennyibe nekünk került. Ez borzasztóan fontos. Azt szeretném, ha Magyarország értené és támogatná, hogy ilyen helyzetben, ha ez nekünk nem jár többel, minthogy okosan viselkedünk és spórolunk, de nem jár lényeges, jelentős korlátozással, akkor így kell viselkednünk. Normális emberiességi kötelesség ez. Ez nem politika, ez nem bonyolult ügy, úgy viselkednünk, ahogy a szomszédnak viselkednie kell. Nem kell nagy áldozat ehhez. Azt tudom mondani, hogyha a magyar lakosság csak annyit tesz, mint amennyit tett tegnap is, hogy este 18-20 fokra csökkenti a nappalikban, a konyhákban a hőmérsékletet, ha a boltokban 1-2 fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, akkor ezt tudjuk adni. Minden nap eldöntjük, hogy mennyi az, amit nélkülözni tudunk, adni tudunk. Addig tudjuk ezt adni, ameddig ez nem jár Magyarországon aránytalan korlátozással.

Az elmúlt percekben felhívtam Borisz Tadics elnök urat, tájékoztattam őt erről. Az energiaelosztó központ, illetve a Mol vezetői ezekben a percekben már tárgyalnak egymással. Kétmillió köbméternyi gáz 4-6 óra alatt eljut Belgrádba. Ma este legalább a lakásokban újra lehet fűteni. Azt szeretném, ha egyetértenének ezzel. Azt szeretném, ha értenék, miért fontos, hogy így cselekszünk. Azt szeretném kérni a magyar lakosságtól, hogy szomszédként nagyvonalúan, tisztességgel támogassa ezt. Azt hiszem, hogy ez fontos feladat.

Az előttünk álló napokról hadd mondjak egy-két mondatot! A legnehezebb időszak a szombat-vasárnap lesz, akkor lesz a leghidegebb az előrejelzések szerint. Azt mondják, a jövő hét elejétől valamit enged szorításából a fagy, akkor ez könnyebb lesz. Fenntartjuk ugyanazt a nagyon szigorú kríziskontrollt, amit eddig végeztünk. A kormány legfelső szintje folyamatosan, naponta többször konzultál a rendszerirányítás és az ellátás felelőseivel, és ha kell, akkor meghozza a szükséges intézkedéseket. Nagyon reméljük, hogy elkerülhető lesz, hogy újra be kelljen vezetni a II-es számú korlátozást. De természetesen ha erre sor kerülne, ha szükséges lenne, akkor ezt haladéktalanul meg fogjuk tenni.

Mire számítunk? Mert nyilván sokaknak ez a kérdése. Nézzék, egyelőre úgy látjuk, hogy Ukrajna és Oroszország vitájában elég merevek az álláspontok. Nekünk azt mondják a szakemberek, hogy a mai naptól számított két héten belül Magyarországnak nemcsak a tartalék kapacitása elegendő, hanem olyan jelentős nyomás van ebben a rendszerben, hogy minden gond nélkül, vagy nagyobb gond nélkül fenn tudjuk tartani a mai mennyiséget. Egy pont után, ha nagyon sokat kiveszünk a tároló rendszerből, akkor a fizika törvényei szerint csökken a nyomás. Csökken a nyomás, csökken a kivehető kapacitásnak az egy időegységre jutó mennyisége. Nem jelentősen, mondjuk 90 százalékára a mainak, két, két és fél hét múlva.

Folyamatosan konzultálnak a kollégák azokról a tervekről, amelyek egyébként rendelkezésre állnak a normál eljárás szerint, hogy mit kell akkor tenni, ha 2-3 héten túl is fennmarad a mai helyzet. Ma azt kértem a kollégáktól, hogy véglegesítsék az ilyen esetben bevezetendő eljárásokat. Ezt jövő héten szerdán a kormány áttekinti. Akkor még mindig meglehetősen sok időnk lesz arra, hogy erről mindenkit tájékoztatva az országnak legyen elegendő ideje a felkészülésre arra, hogyha ez a mostani a 2005-2006-os válságtól eltérően egy elhúzódó, sokhetes válság lesz, akkor mire lehet számítani.

Ma megkérdeztem az illetékes vezetőket, hogy a lakosság közvetlen ellátása, a lakások fűtése a legrosszabb helyzetben veszélybe kerülhet-e. Azt a határozott választ kaptam, hogy nem, még akkor sem, hogyha nem pár hétig, hanem akár hónapon túl elhúzódik ez a válság. De szeretnék itt ebben egyértelmű és őszinte mondatokat mondani. Ha igen-igen sokáig elhúzódik a válság, és nem jön egy gramm gáz se, akkor persze előbb-utóbb a nem lakossági fogyasztók, az ipari fogyasztók egy része nem jut elegendő energiához. Ha csökken a termelés, akkor természetesen ott nem lehet dolgozni, vagy nem lehet olyan intenzitással dolgozni. Ez okozhat nehézséget.

Nyilván nagyon sok fokozat lesz. Ami a lakosság ellátását közvetlenül érinti, az élelmiszerellátás, az iskolák, a közüzemek, a közszolgáltatások, ez a legutolsó, amit korlátozhatunk. De bosszúságot már okozhat, ha 3-4 hétnél tovább tart egy ilyen rendszer. Kényelmetlenséget okozhat, nehézséget okozhat. Nem azzal nézünk szembe, hogy nem tudjuk fűteni a lakásokat, hanem azzal, hogy le kell állítani egyik-másik üzemet egy-két hétre. Ilyen gondunk lehet sok-sok hét múlva. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy értsék: amennyire lehet, érdemes takarékoskodni mindenhol, közintézményekben, otthon, nyilvános helyeken, ahol csak lehet és aki csak tudja.

Hadd mondjak még egy dolgot a nemzetközi vonatkozásokról. Velünk egy időben Prágában az Európai Unió külügyminiszterei tanácskoznak. A hét elején tett magyar javaslatok alapján Magyarországot kérték meg, hogy tartsa meg a bevezető előadást. Ezt ma Göncz Kinga, aki az alapjavaslatot megtette, megteszi. Én ma késő délután Pozsonyba megyek. Nemcsak a visegrádi országok vezetőivel, hanem Barroso bizottsági elnök úrral is találkozom, illetve Topolánek miniszterelnök úrral, mint az EU soros elnökével.

Legalább három dolgot el fogok mondani Barrosonak és Topolánek elnöknek. Az első. Az unió a leghatározottabban lépjen fel Kijevben és Moszkvában. Tegye egyértelművé, hogy elfogadhatatlan a számunkra, hogy nem tartják be a szerződéseket. A szerződések be nem tartásának árát legalább részben velünk, európai fogyasztókkal fizettetik meg. Kérem szépen, ilyet nem lehet csinálni! Az nem lehetséges, hogy Ukrajna és Oroszország revolverezi egymást, de a golyók bennünket találnak el. Két ország vitájának következményeit harmadik ország és polgárai nem viselhetik!

Minden lehetséges eszközzel nyomást kell gyakorolni Kijevre és Moszkvára. Közvetíteni kell, de annál több kell. Ez a közvetítő szerep nem egy semleges szerep. Ez olyan közvetítő szerep, amelyben az érdekeiben sértett félnek kell fellépnie az érdekei védelmében. Határozott, egyértelmű mondatok kellenek. Ha Kijevnek fontos az európai perspektíva, akkor ezt nem veszélyeztetheti olyan magatartással, amelyet Európa nem tud elfogadni. Ha Moszkvának fontos a jó kapcsolat Európával, akkor Moszkvának mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Kijevvel folytatott vitája ne sértse európai uniós érdekeit. Márpedig ma sérti! Mi nem lehetünk az igazságosztó harmadik fél szerepében. Mi nem tudjuk eldönteni, hogy kinek van jobban igaza.

Ugyanakkor azt igényeljük, hogy ha létrejön a megállapodás – márpedig előbb-utóbb létre fog jönni a megállapodás -, akkor a következő pár hónapban az Európai Unió, illetve az unió tagországai ellenőrizhessék a megállapodás betartását. Magyarország, mint tranzitország és mint kedvezményezett, részt kíván majd venni ebben az ellenőrzésben.

Kettő. Arra kérjük Brüsszelt, hogy ha Kijev vonakodásának hátterében pénzügyi problémák is vannak, és ha Kijev ezt kéri, akkor ajánljuk fel, hogy az unió forrásaiból segítjük – ha szükséges és ha Kijev ezt kéri – a vita mögött álló finanszírozási problémák áthidaló megoldását. Ha ez az ára a gondok megoldásának, akkor ezt tegyük meg. Ezt meg tudjuk tenni.

Három. Magyarország 2006 óta intenzíven sürgeti a régió energiarendszerének összekötését. Látható, itt nem magányos farkasként állunk Európa közepén. Minden mindennel összefügg. Amikor gazdaságélénkítésről beszélünk, és erre külön forrásokat teszünk el – és most decemberben Brüsszelben arról is tudtunk dönteni, hogy külön forrásaink lesznek az energiarendszer összeköttetésére -, akkor Magyarország azt kívánja, hogy ezen rendszerek összeköttetésében, ebben a régióban mi hadd vállaljunk kulcsszerepet. Mi annyit tettünk az elmúlt időszakban – éppen azért nem érint bennünket annyira ennek a válságnak a hétköznapi hatása, mert sokat tettünk -, hogy azt hiszem, Magyarországnak van olyan presztízse és ereje, hogy ebben kezdeményezően léphet fel. Az uniónak ma vannak erre forrásai. Alapvetően gáz- és másodsorban villamos vezetékeket kössünk össze a régióban, mert ha egységesebb a rendszer, ha közösen használunk tartalékokat, ha közösen használunk tartalék kapacitásokat, akkor nagyobb lehet a biztonság.

Ezt a három dolgot fogom ma Pozsonyban képviselni. Azt remélem, hogy Barroso elnök úr, illetve Topolánek miniszterelnök úr támogató lesz ebben a kérdésben.

Akkor elmondtam mindent első körben? Igen.

ÚJSÁGÍRÓI KÉRDÉS: – Elképzelhető, hogy mindez a gáz árának rendkívüli emelkedését is jelenti majd?

GYURCSÁNY FERENC: – Miután szabályozott árakról van szó, ebben már döntöttünk. Önök jól ismerik, milyen árszabályozás van januártól. Hála a jó égnek, alig-alig kellett energiaárat emelnünk január 1-jétől. De azért hadd mondjak még valamit!

Pár éve nagyon sokat vitatkoztunk azon Magyarországon, hogy kell-e ennyi tartalék kapacitás, és ha ennyit építünk, akkor majd ki fizeti meg ennek az árát. Emlékeznek, azok is ilyen természetű viták voltak. Vajon a lakosság megfizetheti-e az árát annak, hogy tartalékolunk több milliárd köbméter gázt? Ennek van költsége. A tárolásnak van költsége, azt finanszírozni kell, meg kellett építeni a tárolókat. Akkor nagyon sokan azt mondták, hogy ne vállaljuk ezt, ne terheljünk ilyen költségeket az országra.

Tudják, én meg azt mondom, hogy az első és legfontosabb a energiabiztonság. Ez a legfontosabb. És csak a második szempont az energiabiztonság után, hogy ennek a megteremtése egy vagy két százalékkal magasabb árat igényel-e. Biztos vagyok abban, hogy ha ma nem tudnánk fűteni Magyarországon, ha megállt volna az élet Magyarországon úgy, mint jó néhány országban, és úgy tennénk fel a kérdést valamennyi magyar polgárnak, hogy vajon elfogadott volna az elmúlt pár évben 2 százalékkal magasabb árat, de akkor ma tudnának fűteni, mit mondanának a magyarok? Azt, hogy: Jaj, de jó lett volna, az lett volna a bölcsebb gondolkodás. Azaz egy újabb példáját látjuk annak, hogy az, ami rövid távon időnként nem népszerű – például be kell építeni az árakba a tárolás költségeit -, hosszú távon az a felelős, patrióta magatartás.

De itt, ebben a konkrét esetben nagyon egyszerű a dolgunk. Világos az állami árszabályozás lehetősége, ezzel éltünk. Azt gondolom, hogy nagyon jól is élt ezzel Magyarország ebben az esetben.

FAIX CSABA (TV2): – Miniszterelnök Úr! Ez a most Szerbiának küldött gázmennyiség mire elég Szerbiának? Ez az egyszeri pakk. Mert ha jól értem, egyszeri esetről van szó. Ez segíti-e őket? És előfordulhat-e, hogyha mondjuk, Magyarország továbbra is tartja ezeket a fogyasztási szinteket és az elérési szinteket, akkor adunk még?

GYURCSÁNY FERENC: – Ez arra elég, hogy ma este a Vajdaságban, Szerbiában a lakásokban, a lakások egészében újra meleg lehet. Ez erre elég. Szerintem aki már volt fagyos lakásban, az tudja, hogy ez nem kevés, ez nagyon sok. Ez nem oldja meg a szerb ipar problémáját. Szerintem nekünk kettős felelősségünk van. Az egyik: az elsődleges felelősség természetesen az, hogy biztosítsuk Magyarország ellátását. Ha kis odafigyeléssel ugyanakkor meg tudjuk tenni, ha kis áldozattal meg tudjuk ezt tenni, akkor pedig segítsünk másoknak. Ez is felelősség.

Minden reggel döntünk, hogy tudunk-e aznap is adni. Minden reggel. Én nagyon örülök, hogy a kormányon belül ebben nem volt vita. Nagyon örülök, hogy ezt mindenki értette. Be kell valljam önöknek: nagyon reménykedem, hogy érteni fogja a lakosság is, hogy így kell eljárni tisztességesen és helyesen. De természetesen, miután a felelősség engem mégiscsak elsősorban Magyarországhoz köt, és napról napra változik a helyzet, csak azt tudom tisztességgel mondani szerb barátainknak, hogy azon leszünk, hogy ezt meg tudjuk ismételni lehetőség szerint minden nap, amíg erre szükség van. De nem tudok erre kötelezettséget vállalni. Minden délelőtt, reggel, amikor látjuk, hogy hogyan áll a fogyasztás és mennyi kapacitásunk van, akkor eldöntjük, és szólunk, hogy ma ennyit tudunk adni.

Önöket erről természetesen tájékoztatni fogjuk, hogy melyik nap mennyi gázt tudtunk adni más országoknak.

ÚJSÁGÍRÓI KÉRDÉS: – Amikor a második korlátozás életbe lépett, akkor több gyárnak be kellett zárnia, például a Hungeritnek, vagy hódmezővásárhelyi gyáraknak. Azt mondták, hogy több tízmilliós a káruk. Van-e lehetőség arra valamilyen formában, hogy ezt megtérítsék, vagy ezt saját maguknak kell kigazdálkodni?

GYURCSÁNY FERENC: – Amennyire én ismerem a szerződéseket, hiszen ezek kereskedelmi szerződések, a gázellátásért felelős vállalat szerződik egy vásárlóval. Amennyire én ismerem ezeket a szerződéseket, ezek túlnyomó többségében ilyen esetben – hiszen ez a gázellátó szempontjából egy vis maior, ő nem tehet róla, hogy nem tud gázt adni – nincsen kártérítési kötelezettség. Legalább is ez tűnik nagyon ésszerűnek és valószínűnek.

Ezzel együtt természetesen keresni kell annak az útját és a módját, hogy minél kevésbé érezze meg a magyar gazdaság és a magyar fogyasztók ennek a következményeit. Most, ebben a pillanatban az erőfeszítésünk még arra irányul, hogy minél gyorsabban kikerüljünk ebből a helyzetből. Ha túl leszünk ezen, akkor majd újra magunk mögé nézünk, hogy van-e valamilyen elintéznivaló. Én nem vagyok biztos abban, hogy kívülről pontosan látható, milyen erőfeszítést tesz itt nagyon-nagyon sok ember, aki ezért felelős, hogy legyen gáz, hogy a lehető legkisebb gond legyen. Most arra kell koncentrálni az erőforrásunkat, hogy legyen gáz. Aztán ha már van gáz, és újra visszatért minden a normál kerékvágásba, akkor majd megnézhetjük, hogy mit tudunk segíteni azoknak, akik bajban voltak.

DARÓCZI DÁVID: – Elnök úr! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönjük szépen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük