www.oecd.orgwww.oecd.org Tíz fő szakpolitikai javaslatot terjeszt elő az októberben megjelenő „Ne legyen több iskolai kudarc! – Tíz lépés az oktatási esélyegyenlőség felé" („No More Failures – Ten steps to equity in education") című 2007-ben készült OECD-jelentés. Az Equity-projekt jelentése amellett érvel, hogy az oktatási rendszereknek igazságosnak és befogadónak kell lenniük felépítésükben, gyakorlataikban és az erőforrás-elosztásban.

www.oecd.orgwww.oecd.org Tíz fő szakpolitikai javaslatot terjeszt elő az októberben megjelenő „Ne legyen több iskolai kudarc! – Tíz lépés az oktatási esélyegyenlőség felé" („No More Failures – Ten steps to equity in education") című 2007-ben készült OECD-jelentés. Az Equity-projekt jelentése amellett érvel, hogy az oktatási rendszereknek igazságosnak és befogadónak kell lenniük felépítésükben, gyakorlataikban és az erőforrás-elosztásban.

Előzmények:

Az OECD 2004-2006-ban tematikus vizsgálatot folytatott az oktatási esélyegyenlőség (equity) témakörében. Tíz ország készített elemző jelentést a vizsgálat számára: Belgium (Flandria), Finnország, Franciaország, Magyarország, Norvégia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc. Öt ország vállalkozott nemzetközi szakértői delegáció fogadására: Finnország, Magyarország, Norvégia, Spanyolország, Svédország. A delegációk ajánlásokat tartalmazó szakértői jelentést készítettek.

A dokumentumok megtalálhatók: www.oecd.org/edu/equity/equityineducation

A program számára készített magyar háttérjelentést és a Magyarországra vonatkozó OECD szakértői jelentést az OKM 2007-ben „Méltányosság az oktatásban" címmel jelentette meg. (A kötetből korlátozott számú példányt rendelkezésre tud bocsátani az OKM.)

„Ne legyen több iskolai kudarc! – Tíz lépés az oktatási esélyegyenlőség felé"

A jelentés három blokkban tíz ajánlást fogalmaz meg, amelyek csökkentenék az iskolai kudarcot és a kimaradást, a társadalmat igazságosabbá tennék, és elkerülhetővé válnának azok a nagy társadalmi költségek, amelyeket a kevés alapkészséggel rendelkező, peremhelyzetbe kerülő felnőttek jelentenek.

Az oktatási rendszer felépítése

  1. Korlátozni kell a tanulók korai besorolását elágazó tanulási utakra, és később kerüljön sor a tudás szerinti kiválasztásra.
  2. Az iskolák közötti választási lehetőséget úgy kell szabályozni, hogy az kevésbé jelentsen kockázatot az esélyegyenlőség megvalósulására.
  3. A középfokú oktatásban legyenek vonzó választási lehetőségek, szűnjenek meg a zsákutcák, és megelőzéssel legyen elkerülhető a lemorzsolódás.
  4. Legyen második esély a tanulmányok folytatására, az oktatás hasznából való részesülésre.

Gyakorlat

  1. Kidolgozott, rendszeres segítséget kapjanak az iskolában lemaradók, és csökkenjen az évismétlés.
  2. Erősödjön a kapcsolat az iskola és az otthon között, kapjanak támogatást a hátrányos helyzetű szülők gyermekeik tanulásának segítésében.
  3. Megfelelő válaszok szülessenek a különbözőségből adódó kihívásokra, és biztosítva legyen a migránsok és a kisebbségek sikeres befogadása a normál oktatásba.

Erőforrás-elosztás

  1. Az oktatási rendszer mindenki számára biztosítson jó oktatást, kapjon elsőbbséget a kisgyermekkori ellátás és az alapfokú iskolázás.
  2. Célzott erőforrások irányuljanak a leginkább rászoruló tanulókra, hogy a szegényebb közösségek legalább olyan szintű ellátást kapjanak, mint a jómódúak, a nehéz helyzetű iskolák pedig támogatásban részesüljenek.
  3. Az országok tűzzenek ki konkrét célokat az esélyegyenlőség javítása érdekében, különösen az alacsony iskolai végzettség és a lemorzsolódás orvoslása céljával.

A jelentés úgy tesz javaslatokat kiemelt célokra, hogy a költségvetési korlátokon belül maradjanak a költségek, figyelembe véve a közkiadásokat érintő kényszereket. A fenti javaslatok tényleges költségeire vagy megtakarításaira nincsenek becslések, mivel azok a nemzeti sajátosságoktól függenek.

A „Ne legyen több iskolai kudarc! – Tíz lépés az oktatási esélyegyenlőség felé"

(„No More Failures – Ten steps to equity in education")

című 2007-ben készült OECD-jelentés részletesebb ismertetése

(Az OKM összefoglalója)

Az oktatási esélyegyenlőség (equity) meghatározása

A fogalom két dimenziója:

a)      Az igazságosság (fairness), amely annak biztosítását jelenti, hogy a személyes és társadalmi körülmények (pl. nem, társadalmi-gazdasági helyzet, etnikai származás) ne jelentsenek akadályt az oktatási lehetőségek kihasználásában.

b)      A befogadás (inclusion), amely azt jelenti, hogy mindenki számára biztosított az oktatás alapvető szintje (basic minimum standard), pl. hogy mindenki képes legyen olvasni, írni és egyszerű számításokat elvégezni.

A két dimenzió szorosan kapcsolódik: az iskolai kudarc kezelése segít leküzdeni a társadalmi hátrányokat, amelyek gyakran okoznak iskolai kudarcot.

Az esélyegyenlőség fontossága az oktatásban:

–         Az igazságos és befogadó oktatás az egyik leghatásosabb eszköz a társadalom egyenlőbbé és méltányosabbá tételére.

–         Emberi jogi követelmény, amit az ENSZ gyermekjogi nyilatkozata és a legtöbb nemzet alkotmánya tartalmaz.

–         Nagy az oktatás haszna. A jobb iskolázottsággal általában magasabb jövedelem, jobb egészség, hosszabb élet, sikeresebb családi élet és állampolgári részvétel jár együtt.

–         Az oktatási kudarc hosszú távú társadalmi és pénzügyi költségei magasak (egészségügy, szociális támogatás, közbiztonság).

–         Az oktatási esélyegyenlőség erősíti a társadalmi összetartozást és bizalmat, alapvető eszköz a migránsok és kisebbségek problémáinak kezelésében.

Az ajánlások

Az oktatáspolitika három vonatkozásban tud hatni az oktatási esélyegyenlőségre:

–         az oktatási rendszer felépítésének szabályozásával (1-4. ajánlás)

–         az iskolai és iskolán kívüli gyakorlatok befolyásolásával (5-7. ajánlás)

–         az erőforrás-elosztás rendszerén keresztül (8-10. ajánlás).

Az oktatási rendszer felépítése

1. ajánlás: Korlátozni kell a tanulók korai besorolását elágazó tanulási utakra, és később kerüljön sor a tudás szerinti kiválasztásra.

–         A tapasztalat szerint a társadalmi helyzet inkább jelenti az oktatási eredményesség akadályát, és az eredmények rosszabbak azokban az oktatási rendszerekben, ahol nagyobbak a társadalmi különbségek az iskolák között.

–         A tanulók tudás szerinti (academic) kiválogatása felerősíti a társadalmi-gazdasági helyzet hatását a teljesítményekre.

–         A PISA vizsgálat eredményei szerint összességében is rosszabbak az eredmények a korán elágazó tanulói utakkal jellemezhető oktatási rendszerekben.

2. ajánlás: Az iskolák közötti választási lehetőséget úgy kell szabályozni, hogy az kevésbé jelentsen kockázatot az esélyegyenlőség megvalósulására.

–         A nagyobb választási lehetőség nagyobb társadalmi különbséget eredményez az iskolák társadalmi összetételében.

–         A PISA 2003. évi vizsgálatának eredménye szerint Magyarországon a legnagyobb az iskolák társadalmi összetétel szerinti különbözősége.

–         Cél, hogy az iskolaválasztás lehetősége esetén is biztosítható legyen az iskolák egyenletes társadalmi összetétele. Ennek módszere lehet pl. túljelentkezés esetén a helyek sorsolásos elosztása, illetve pénzügyi ösztönzés a hátrányos helyzetű tanulókat felvevő iskolák számára.

3. ajánlás: A középfokú oktatásban legyenek vonzó választási lehetőségek, szűnjenek meg a zsákutcák, és megelőzéssel legyen elkerülhető a lemorzsolódás.

–         Az OECD országokban a tanulók 5% és 40% közötti arányban maradnak ki az iskolából, aszerint mérve, hogy a 20-24 évesek között mekkora réteg nem tanul és nem rendelkezik középfokú végzettséggel.

–         A veszélyeztetettség korai azonosítása, a segítő támogatás és a folyamatos megfigyelés nagy jelentőségű.

–         Fontos a pályatervezési tanácsadás, az oktatás hatékony kapcsolódása a munka világához.

–         Jó minőségű, javuló társadalmi megítélésű  szakképzésre van szükség, amihez hozzájárul az, ha a szakképzésből is vezet út a felsőfokú képzésbe.

4. ajánlás: Legyen második esély a tanulmányok folytatására, az oktatás hasznából való részesülésre.

–         Nagy a jelentősége az alapkészségek, kiemelten az olvasási készség pótlólagos fejlesztésének, a munkával összekapcsolt képzéseknek és az informális tanulással szerzett készségek elismerési rendszerének.

A gyakorlat

5. ajánlás: Kidolgozott, rendszeres segítséget kapjanak az iskolában lemaradók, és csökkenjen az évismétlés.

–         Az osztályterem az első szintje az esélyegyenlőséget célzó beavatkozásnak.

–         Fontos a gondos, folyamatos megfigyelés (monitoring).

–         Az eredmények javíthatók pl. a fejlesztő értékelés (formative assessment) módszerével.

–         Hasznos lehet az olvasási felzárkóztatást (reading recovery) célzó intenzív beavatkozás.

–         Az évismétlés költséges, és nem bizonyított a pedagógiai haszna.

–         Azon országokban, ahol magas az évismétlés aránya, indokolt annak csökkentése az iskolák ösztönzésének megváltoztatásával, alternatív megoldások támogatásával.

–         A pedagógus-továbbképzésben kell fejleszteni a lemaradó tanulókat segítő  osztálytermi technikákat.

–         A tanulási nehézségek kezelésére Finnországban egymásra épülő formális és informális beavatkozások sorozatát alkalmazzák, amelyekkel sikeresen helyezik vissza a normál oktatásba a lemaradókat.

6. ajánlás: Erősödjön a kapcsolat az iskola és az otthon között, kapjanak támogatást a hátrányos helyzetű szülők gyermekeik tanulásának segítésében.

–         Az iskola és az otthon hatékony kapcsolata nagy jelentőségű az oktatási eredmény szempontjából, de a hátrányos helyzetű tanulók általában gyenge támogatást kapnak otthonról.

–         Az iskoláknak javítaniuk kell a hátrányos helyzetű szülőkkel való kommunikációt, és segítséget kell nyújtaniuk a tanulást segítő otthoni környezet kialakításában.

–         A házi feladat eredményes pedagógiai eszköz lehet, de veszélyt is jelent az esélyegyenlőség szempontjából. Tanítás utáni „házi feladat klubok" kialakítása az iskolában megfelelő környezetet jelenthet a házi feladat elkészítésének támogatására.

7. ajánlás: Megfelelő válaszok szülessenek a különbözőségből adódó kihívásokra, és biztosítva legyen a migránsok és a kisebbségek sikeres befogadása a normál oktatásba.

–         A kisebbségi csoportok kevésbé veszik igénybe a kisgyermekkori ellátást, azonban nagyobb valószínűséggel kerülnek speciális oktatásba, alacsony státuszú oktatási formába és a kimaradók közé.

–         A PISA vizsgálatban a bevándorló tanulók kevésbé jól teljesítenek társaiknál, a bevándorlókon belül pedig a második generációsok teljesítménye felülmúlja az első generációsokét.

–         A kisgyermekkori nevelés és gondozás hasznos a hátrányos helyzetűek számára, nagy jelentőségű a nyelv elsajátításában is.

–         A hátrányos helyzetű tanulók speciális oktatásba irányításánál meggondolandó egyrészt, hogy nem a kulturális különbözőségből ered-e a diagnózis, másrészt, hogy az elkülönített oktatás szolgálja-e leginkább a tanuló érdekét.

–         A pedagógusok továbbképzésében helyet kell, kapjanak a toleranciára nevelés módszerei.

Az erőforrás-elosztás

8. ajánlás: Az oktatási rendszer mindenki számára biztosítson jó oktatást, kapjon elsőbbséget a kisgyermekkori ellátás és az alapfokú iskolázás.

A gyermekek fejlődésének kezdetén, közösségi ellátás révén való ellensúlyozása a szegényes otthoni körülményeknek elősegíti az esélyegyenlőséget.

–         A jó minőségű és elérhető kisgyermekkori nevelésnek és gondozásnak jelentős a hosszú távú haszna, ezt vizsgálatok igazolják.

–         A kisgyermekkori nevelés és gondozás – együtt a gyermekek életét javító közpolitikai intézkedések rendszerével – a legfontosabb prioritás az esélyegyenlőség szempontjából.

–         Az alapszintű oktatásban külön figyelmet kell fordítani a tanulási nehézséggel küzdőkre.

–         Az iskoláskorú gyermekek családjának nyújtott ösztöndíjak csökkenthetik a középfokú oktatásból való kimaradást, azonban az ösztöndíjak iskolai teljesítményhez kötése ellenkező hatású lehet.

–         Korlátozott költségvetés mellett a felsőoktatási közkiadások mértéke kevéssé jelent esélyegyenlőségi prioritást. Magánforrások bevonása javasolt ebbe a  szektorba.

9. ajánlás: Célzott erőforrások irányuljanak a leginkább rászoruló tanulókra, hogy a szegényebb közösségek legalább olyan szintű ellátást kapjanak, mint a jómódúak, a nehéz helyzetű iskolák pedig támogatásban részesüljenek.

–         Az erőforrások újraelosztásával kell leszorítani az ellátás regionális egyenlőtlenségeit.

–         Külön erőforrásokat kell biztosítani az iskolákon keresztül a hátrányos helyzetű tanulók segítésére, a gyenge teljesítmény leküzdésére (de nem jutalmazására) és az iskolák ösztönzésére, hogy ne szelektálják ki a hátrányos helyzetű tanulókat.

–         Az iskolák célzott támogatása esetében el kell kerülni, hogy a hátrányos helyzetre utaló címkét kapjanak, ami elrettentheti a tanulókat, szüleiket és a pedagógusokat.

10. ajánlás: Az országok tűzzenek ki konkrét célokat az esélyegyenlőség javítása érdekében, különösen az alacsony iskolai végzettség és a lemorzsolódás orvoslása céljával.

–         A számszerű célok hasznos szakpolitikai eszközt jelentenek, mivel nem a formális folyamatokra vagy jogszabályokra helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy mit kell elérni.

–         A tanulók alapkészségeinek nemzeti szintű mérése alapvető eszköz, de az iskolai szintű eredmények közzé tételének célszerűsége vitatott. Fontos, hogy a rendszer úgy legyen kialakítva, hogy hatékony támogatást kapjanak a gyenge eredményű iskolák a teljesítmények kiegyenlítése érdekében, de kevéssé adjon teret annak, hogy rangsorok polarizálják az iskolák teljesítményeit.

–         Néhány ország a „hozzáadott-érték" mérését alkalmazza, hogy az iskolai munka minőségének megítélésénél a tanulók társadalmi összetétele is figyelembe legyen véve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük