A történelem ismétli önmagát. Sajnos. Az államosítás annak idején nagyon sok olyan tragédiát okozott, amikor emberek öngyilkosok lettek, mindenüket előtte elpusztítva, nehogy az állam zabra végrehajtóinak a kezére kerüljön.

 

A történelem ismétli önmagát. Sajnos. Az államosítás annak idején nagyon sok olyan tragédiát okozott, amikor emberek öngyilkosok lettek, mindenüket előtte elpusztítva, nehogy az állam zabra végrehajtóinak a kezére kerüljön.

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=303368

Sokáig nem értettük, miéert robbantja fel valaki azt a bolto, amit húsz esztendeig vezett, és utána miért hajt szántszándékkal teljes sebességgel egy fának, azért hogy meghaljon. Nos ahogy az idő előrehalad, fény derül az indokra is:  Az ok az APEH.

Nem vitatom legtöbbször törvényesen jár el, amikor embereket egzisztenciákat semmisít meg a hóhér precizitásával és hatalom irgalmatlan embertelenségével. De annak idején azok, akik tönktetették az államosítással,  a győztesek kiszolgálójának jogán azt, ami a második világháború pusztítása során megmaradt szintén törvényesen jártak el.

Igen, a hatalom irgalmatlan. Saját megmaradásának érdekében. És közben csődeljárások – legtöbbször adó és járulékalapn levezényelt csődeljárások kapcsán szépen csendben eltűnik mindaz, ami a magyar történelem és hagyomány része volt. Mint most például azt egykori magyar világmárka a Szobi szörp.

Korábban ami volt elprivatizélték. Igy halt meg a Tungsram, a Vadásztöltánygyár, az Orion, a Mechanikai Laboratórium. Most ami megmaradt, azt tönkreteszi a embertelen, irgalmatlan és végtelenségig kegyetlen pénzügyi terror. Esélyt sem adva, hogy valaki egy ilyen akció után újrakezdje. Pénzügyminiszterünk a szigorítások során hagsúlyozta: az APEH nem hitelintézet, nem ad halasztást részletfizetést. Egy bajban lévő cégnek, különösen ha az magyar  ki ad? A Pudlikutya? Mert a bankok természetesen nem állank már ilyenkor – sokszor előbb sem – szóba. Pályázatról meg ne reménykedjen. Ha tartozása van ugysem nyer. Máskor sem nagyon. Pénzt meg kap ha nyer. Talán.

Meghalt egy ember. Megölte a rendszer. Róla tudon. És hányan halnak meg úgy, hogy nem tudunk… Mint ahogy nem, vagy csak családi elbeszélésekből tudonk azokrol a polgárosodd gazdákról, akik iknább fegyújtották birtokaikat, szétbverték borospincéjüket, majd öngyilkosok lettek a az államositás idején.

Tegnap Április 4- volt. Magyarország felszabadulásának évfordulója. Egy két emberen kívül a kutya sem ünnepelte. De az a szellem, amit a gyöztesek jogán megvalósítottak, ma is itt van. Szedi halálos áldozatait.

Emlékezzünk!. Emllékezzünk a halottakra, mindegyíik fél halottaira, akik megbékéltek a Föld porában és nem ellenségek immár. De emlékezzünk áldozataikra, akik szintén eltávoztak az élők sorából.  De emlékeznünk kell azokról a névtelen áldozatokról, akit ez a szellem ölt meg eddig, és amely napjainkban is gyilkol. Meddig?

Miért ölték és ölik ki aztársadalomból annak legnagyobb értékét a szoldarítást? Az élet és a munka tiszteletét? Miért kell minden ami a másé? Miért adózunk- és járuléknak csúfolt adókat is befizetve –  mi szinte a letöbbet a világon? Miért nálunk a legnagyobb a szerzői jogdij az eszközökön? Miért szervezték társadalmunkat büntetés alapúra, mint a bizánci vilagban szokás, ahol a betrthatalan és értelmetlen rendelkezések miatti büntetéssel szaporítják a bevételeket? Miért vagyunk mi az élen, amikor adóellenőrt, BKV ellenőrt vagy éppen verőlegényt keresnek?  Miért súgunk be előszeretettel másokat?

Nos, mert nincsen a társadalomank szövete. Nincs szolidarítás, nincs emberseg. Nincs polgári tisztesség és becsület. Van egy massza, amit népnek neveznek. És van egy szellem, aminek nem kellett volna a felszabadulással(?) ide jönnie. De itt van. És pusztít.