Péreli Zsuzsa Kiállítás Nyílt Sopronban

2011. június 30.-én a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostorban megnyílt és október végéig tart nyitva Péreli Zsuzsa Gobelinavatás című kiállítása, melyet a Kolostor és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) szervezett. A kiállítás keretében egy új falikárpitot is lelepleztek, melynek különleges történetéről a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón a következők hangzottak el.

A kolostor megnyitása óta eltelt mintegy fél év második időszakos tárlatának különlegessége, hogy a megnyitón leplezték le azt a falikárpit képet, amelyet a művésznő kifejezetten a kolostor inspirációjára, hozzá illeszkedő tematikában és díszítésére alkotott. A műalkotás páratlan sajátossága, hogy többek között az utolsó sopronbánfalvi karmelita főnővér, Erzsébet Anya hagyatékából származó fonalakból készült.

Az Axis Mundi címet viselő alkotásban különös sorsok fonódnak össze, amelyek középpontjában egyaránt a kolostor áll: Péreli Zsuzsa művésznő, Kovács Gábor mecénás, Erzsébet Anya karmelita főnővér és Kuszák Péterné soproni lakos története. Az új kép mellett a művésznő régebbi alkotásai is megtekinthetők október végéig.

A sajtótájékoztatón Fertőszögi Péter, a KOGART kuratóriumának elnöke méltatta az alkotó munkásságát. A magyar gobelinművészet megújítójaként ismertté vált Péreli Zsuzsa pályája az 1970-es évek derekán indult. Életműve arról tanúskodik, hogy az alkotó elme számára a gobelin ezer és ezer új lehetőséget hordoz, a művész kezében a leghétköznapibb tárgy is komplex értelmet nyer, elgondolkodtat, érzelmet közvetít. Péreli Zsuzsa maga szövi műveit, stílusát oldott festőiség jellemzi, festőecset helyett azonban színes fonalakkal hozza létre alkotásait. Akvarelleket, kollázsokat is készít. Az életművét végigkísérő metafizikus és szakrális témák két világ között közvetítenek, érzékeltetik és lefordítják mindazt a néző számára, amit csak sejteni lehet a nem anyagi valóságról.

AEQUILIBRIUM, a KOGART és a kolostor

Kovács Gábor 2002 januárjában Péreli Zsuzsával és Tolcsvay Lászlóval – a házaspárral – a franciaországi Aubusson-ba, a gobelin őshazájába utazott Péreli Zsuzsa életmű-kiállítására. Itt pillantotta meg az Aequilibrium című képet, azt az Ég és Föld között lebegő angyalt, amely megváltoztatta gondolkodását és életét. Ekkor ismerte fel, hogy harmóniára törekvő élete nem lehet igazán mély tartalmú, ha az egyensúlyt csak világi szinten, a vízszintes síkon keresi, és nem találja meg ugyanezt az Ég és Föld közötti függőleges dimenzióban is.

Ez a mű, ez az élmény vezetett a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) megalapításához 2003-ban. 2004 áprilisában, a KOGART Ház megnyitásakor a Hír Tv-ben elhangzott egy riport, amelyben a KOGART létrejöttéről beszélt Kovács Gábor. Ezután a karmelita rendtől megkeresték telefonon, segítségét kérve a sorponbánfalvi kolostorépület megmentéséhez. Kovács Gábor látatlanban igent mondott a kérésre, és megvásárolta az épületet. Péreli Zsuzsa és Tolcsvay László volt szinte az első, akiket meghívott a romos épület bejárására. Az élmények és az impulzusok közösen érték őket, közösen gondolkoztak múltról, jelenről, jövőről, gyökerekről, áldásról. Ahogy Kovács Gábor fogalmazott: „Péreli Zsuzsa minden rezdülésével a Kolostor falain belül van." A nemzetközi elvonulási, oktatási és meditációs központként működő épületet 2010-ben újította fel Kovács Gábor.

ASHA és a szent fonalak

Ezzel a folyamattal párhuzamosan egy másik történet is kibontakozott. Sopronban, egy alsólőveri családi ház emeletén lakott a Karmelita Rend feloszlatásától haláláig Erzsébet Anya (Lindenblatt Margit), a sopronbánfalvi Karmelita Kolostor utolsó Főnökasszonya. Ebben a házban lakott, s lakik jelenleg is Kuszák Péterné és családja. Erzsébet Anya 1976-ban hunyt el. Hagyatékát az őt befogadó, pártoló, vele együtt lakó Megyesi Swartz Eugénia őrizte egészen haláláig. Az ő halála után minden ingósága Kuszák Péterné családjára szállt. Padláson, pincében, szekrények, dobozok mélyéről okiratok, könyvek, szakrális tárgyak kerültek elő, s ezeken kívül sok gyönyörű, színes selyem- és hímzőfonal és egyéb kézimunkákhoz használatos eszköz. Sok-sok éven át rakosgatta, rendszerezte, őrizte őket, mert tudta, hogy mindezek valakinek talán nagy értéket képviselnek. 2008-ban az Iparművészeti Múzeum adott otthont Péreli Zsuzsa „Élet-Kép-Regény" című életmű-kiállításának. Ennek kapcsán elhangzott egy interjú Péreli Zsuzsával, melyben a művésznő elmondta, hogy az ASHA című falikárpitján a napot egy apácától kapott fonalból szőtte meg és „ez a nap kisütött". Nemcsak az ASHA napja sütött ki, hanem Kuszák Péternében is megvilágosodott valami: a rá hagyott fonalaknak Péreli Zsuzsánál van a helye. Felvette a kapcsolatot a művésznővel, aki örömmel fogadta felajánlását, sőt, amikor megtudta a fonalak eredetét, felkiáltott: „de hiszen ezek szent fonalak!" 2008-ban, egy kora őszi napon a otthoni műtermében adták át a több doboznyi fonalat Péreli Zsuzsának. Beszélgettek Erzsébet Anyáról, a karmelitákról, ekkor tudta meg a művésznő, hogy a fonalak a sors különös játéka folytán a Kovács Gábor által megvásárolt sopronbánfalvi kolostorból származnak. A felújítás után, 2010 januárjában Kuszák Péterné, Erzsébet Anya teljes hagyatékát a kolostornak adományozta, amely ma részben a könyvtárban, részben a földszinti karmelita átadószekrényben szemlélhető meg. Kuszák Péterné elmondása szerint: „Az, hogy a kolostor ilyen gyönyörűen megújult, és hogy Péreli Zsuzsa olyan falikárpitot szőtt, amelyben benne vannak Erzsébet Anya fonalai, a csodával egyenértékű. Úgy látszik, nincsenek véletlenek – a fontos dolgok egymásra találnak, az utak összefutnak. Boldog vagyok, hogy a fonalak sorsa így alakult: méltó kezekbe és méltó helyre került, a karmeliták és Erzsébet Anya lelke itt van ebben a kárpitban, itthon van, hazatalált."

AXIS MUNDI

Péreli Zsuzsa is megosztotta élményeit a jelenlévőkkel. Néhány évvel ezelőtt, Kuszák Péterné ismeretlenül kereste meg azzal, hogy neki ajándékozná a sopronbánfalvi utolsó karmelita rendfőnöknő hagyatékának fonalait. Csodálatos arany- és selyemfonalakat kapott, amelyekkel annak idején a főnővér a miseruhákat hímezte. Már akkor arra gondolt, milyen felemelő lenne, ha ezeket a fonalakat felhasználva szőne egy gobelint, amely egy spirituális erejű helyre kerülhetne. Igazán misztikus, hogy egy évvel ezelőtt felkérést kapott Kovács Gábortól, szőjön kárpitot a Sopronbánfalvi Kolostor novicius-termének fő falára, ekkor határozta el, hogy a főnővér fonalait is beleszövi az alkotásba. Péreli Zsuzsa 2010 szeptember legvégén, a kolostor szűk körű felavatásán álmodta meg azt a tematikát is, amelyet a most felavatott, a szövőszékén kilenc hónap munkájával elkészülő gobelin ábrázol. Erzsébet Anya aranyfonalait a kép középső részébe szőtte bele. Amikor a kolostor refektóriumában lévő freskókat csodálta, megakadt a szeme egy Boldog Özsébet ábrázoló képen, amelyen az erdőkben elszigetelten élő szerzeteseket jelképező kis lángnyelvek fénylettek, a kép előterében pedig egy ikerfa állott. Ez indította el a gondolatot, hogy a kolostor története során mennyi ármány és mennyi szent erő munkálkodott, végül e kettő dinamizmusát ábrázolja az új gobelin. Amikor megszületett benne a kép, tudta, hogy kedves kifejezési módját, az ortodox ikon-formát választja, és a szentek ábrázolása helyett két – gyökerében és lombjában összefonódó – fát személyesít meg. Elmondása szerint „megrendítő érzés, hogy a kép, amit szőttem, még a fonalaiban is összeköti a múltat és a jelent."

Karsai Gábor kolostorigazgató a gobelin üzenetét így fogalmazta meg: „A falikárpit két, egymást átkaroló fát ábrázol, amelyek gyökere a Földbe, lombjai az Égbe érnek. Az Ég és Föld között közvetítő Életfa a Világ középpontja, a Világ tengelye, amely Péreli Zsuzsa alkotásában az örök kettősség, jó és rossz, férfi és nő, anyag és szellem, fény és sötétség küzdelmének, egymásba kapaszkodásának egymástól elszakíthatatlan, ám végeredményben egymást támogató harmóniájában nyer új értelmezést. Az egymásnak feszülő erők küzdelmének középpontjában, a végtelenből idetekintő mandulaszemben, a csend és béke meleg, aranyszálakkal betükrözött űrjében lehetőség van megélni a dualitás feloldódásának földöntúli harmóniáját. Az egyszálú, maszkulin Életfa többtörzsű, komplex, feminin változata született meg."