A gyermekmesék jól ismert bevezető mondata ezúttal maga volt a valóság. Az Üveghegyen túl ott volt a mesevilág, ahová mindig is vágytunk, és ahová ez egyszer végre be is léphettünk.

 

 A gyermekmesék jól ismert bevezető mondata ezúttal maga volt a valóság. Az Üveghegyen túl ott volt a mesevilág, ahová mindig is vágytunk, és ahová ez egyszer végre be is léphettünk.

Az aranyos páncélba öltözött vitézek csak kívül őrizték a bejáratot. Mögöttük már komolyabb őrség ellenőrzésén, fémkereső kapun juthatott csak át mindenki, aki bebocsátást nyert a 13. Budapesti Operabálra. Az óvatosság feltétlenül indokolt, hiszen olyan ismert hazai és külföldi személyiségek voltak jelen, akiknek a biztonságára a világ más tájain is hasonló módon vigyáznak. A csodálatos ruhákban pompázó hölgyek ékszerei is joggal érdemelték ki a „mesebeli" jelzőt. Az érkező közönséget már az előcsarnokban a Zwack-ház kifejezetten a bálra készített pezsgőjével fogadták, így kellemesen, gyorsan múlt az idő a hivatalos megnyitóig.

 Az egész napos készülődés és a megérkezés izgalma után szükség volt egy kis lazításra, ráhangolódásra, hogy később zavartalan legyen a báli hangulat. A pezsgő mellett ezt Mága Zoltán és együttese segítette. Az Operaház nézőteréből, színpadából és színpadi hátteréből kialakított hatalmas bálteremben ők játszottak, mialatt folyamatosan érkeztek a vendégek, sétálgattak, üdvözölték egymást. Mága Zoltán világszerte ismert művész. A nagyszerű Rajkó Zenekar vezető prímásaként Európa szinte minden fővárosában, Amerikában és a Távol-Keleten öregbítette hazája hírnevét. Később az általa alapított Budapest Cigány Zenekarral bejárta a Föld másik felét, és kivétel nélkül hatalmas sikerű koncerteket adott. Mindig megtiszteltetés számára exkluzív vendégkör előtt játszani. Elbűvölt már játékával királyokat, politikusokat. Többször játszott a marokkói király, VI. Mohamed palotájában. Ám egy vidéki jótékonysági koncert ugyanolyan fontos számára, mint bármilyen nagyszabású külföldi előadóest.

 Előbb a fanfárok szólaltak meg, majd Csajkovszkíj Anyegin című operájának Polnézére negyvennyolc pár nyitótáncos vonult fel és alkotott sorfalat, majd – az eddigi hagyományoknak megfelelően – Korcsmáros Nóra és Szellő István köszöntötte a megjelenteket. A rendezők minden évben nagyszabású műsorról is gondoskodnak és ez az idén sem történt másként. Mielőtt a bál hivatalos megnyitására sor kerülhetne, táncosok, énekesek lépnek fel és rendszerint valamilyen meglepetés is színesíti a közel egyórás, jól összeválogatott programot.

 Ifj. Johann Strauss Triccs-traccs polkáját a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei adták elő. Ez után operarészletek következtek. Vizin Viktória a Covent Garden és a Carnegie Hall vezető mezzoszopránja és Kovácsházi István a Magyar Állami Operaház magánénekese a Sámson és Delila, a Rigoletto és a Carmen közkedvelt, ismert áriáit énekelték. A művésznőről kevesen tudják, hogy nem csak világszerte elismert, kiváló tehetség, de megszerezte az énekművészet legmagasabb fokozatát, a vokális zenetudományi doktori címet is. Partnere legutóbb Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok és Bizet: Carmen című operájának főszerepeiben aratott megérdemelt sikert.

 A 13. Budapesti Operabál egyik újdonsága volt a rendhagyó Haute Couture show és kiállítás, amely esemény egyik kiemelkedő állomása az Első Magyar Divattervezők Szövetsége (EMDSZ) szakmai munkájának. Az EMDSZ alapító tagjainak célja egyrészt a legeredetibb magyar divattervezők sikeres nemzetközi szereplésének elősegítése, másrészt egy olyan magyarországi – a nemzetközi divatnaptárba illeszkedő – bemutató sorozat megszervezése, mely a fentiek fényében szezonról szezonra rendkívüli eszközt kínál a figyelem Magyarországra irányításához a nemzetközi sajtón keresztül. Megjelenésük a bálon a cél eléréséhez kiváló eszköznek bizonyult.

 A műsort követően előbb a nyitótáncosok keringőjére, a Csipkerózsika Virágkeringőjére került sor, majd megérkezett a bál idei díszvendége, „a Romantika hercege", Richard Clayderman. Nem ismeretlen a budapesti közönség előtt, többször koncertezett nálunk. Minden kétséget kizáróan korunk legsikeresebb művészei közé tartozik. Neoromantikus stílusa és kivételes képessége elismerést szerzett neki szerte a világon, és abban is jelentős szerepet játszott, hogy a zongora népszerűbbé váljon a zenekedvelők körében. A „Ballada Adeline"-nek című szólólemezből 38 országban összesen 22 millió példány kelt el és a számára világsikert hozó dallamot most az Operabál közönségének is eljátszotta. A zongorától felállva táncra kérte Korcsmáros Nórát és ezzel hivatalosan is megnyitotta a 13. Budapesti Operabált.

 A mulatság tehát megkezdődött és a résztvevőknek igen csak be kellett osztani az idejüket, ha ezen az éjszakán táncolni, szórakozni, vacsorázni és sétálni, beszélgetni is akartak. A büfében – mint eddig minden évben – most is türelmes sor várakozott Lajsz András, a mixerkirály pultja előtt. A Zwack kávéházban Micimackó Kedvence, Hófehérke, Piroska és a farkas, Csillagszemű Juhász, János Vitéz – és még több hasonló elnevezésű koktél közül lehetett választani. A legegyszerűbb talán „A Kis Herceg" összetétele volt: Unicum Next, Baileys és csokoládé szirup alkotta ezt az italt.

Aki megéhezett – vagy csak elfáradt a táncban – asztalhoz ülhetett. A Gundel étterem által összeállított teljes menüsor felsorolására itt nincs lehetőség, de az egyik érdekesebb fogással érdemes megismerkedni. Csipkerózsika és a királyfi esküvői lakomája: Szarvasgerinc dióbundában, ananász chips-szel. Varázspálcán tálalt kacsamell aszalt gyümölcsökkel, és fácánmell húsával töltve, zöldségpástétommal. Sáfrányos zöldséggel töltött omlós tésztasípok, trombitagombás pesztóval. A pezsgőkísérő falatokkal együtt, összesen hat fogás került azasztalokra. Mindezekhez a borok, ugyancsak a Zwack-ház válogatásában: Tokaji Hárslevelű 2006, Mőcsényi Kékfrankos Rosé 2006, Soproni Terra Nemo 2005, Pécsi Öt torony 2004, Tokaji Mylitta 2005.

 A bőséges étkezés után nem ajánlatos azonnal visszameni a táncparkettre, pedig ekkorra már több zenekar is húzta a talp alá valót. A Bergendy Szalonzenekar és az Ungár Tánczenekar szünet nélkül ontotta a dallamokat. Jócskán akadt látnivaló azok számára is, akik csak sétálgattak az Ybl palota folyosóin, termeiben. Nem mindennap jut az ember, mondjuk egyszerre négy szépségkirálynő közelébe. A legnagyobb feltűnést bizonyára Flaviana Matata, Tanzánia szépe keltette, neki ugyanis egyáltalán nem volt haja! Nem is volt rá szüksége, így is gyönyörű volt!

 Az éjfél utáni időszak két izgalmas eseményt is hozott magával. Az ilyenkor elmaradhatatlan jótékonysági tombolára éjjel egy órakor került sor. Fődíja: a Schoeffel cég által felajánlott Tahiti és édesvízi tenyésztett, többszínű gyöngysor fülbevalóval – volt. Gazdára talált még – többek között – félmillió forint értékű AngelGold ékszerajándék, MeeVida ékszerajándék, Zsolnay és Hollóházi porcelánok, még utazással egybekötött londoni és New York-i operaelőadás is. A jótékonyság itt nem csak üres szó. A bál bevételéből a szülő nélkül felnőni kényszerülő gyermekek számára gyermeknapi műsoros programot szerveznek májusban a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Emellett a Táncművészeti Főiskola Noverre Alapítványát is támogatják.

 Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt esemény a bálkirálynő választás eredményhirdetése volt. A szépészetben járatos, hivatásos szakemberekből álló zsűri a legnagyobb titokban dolgozott, figyelt, vizsgálódott egész éjszaka. Valljuk be: valóban nem volt könnyű dolga. Ez a bál a hazai társasági élet legkiemelkedőbb rendezvénye. Aki ide eljön, csillogó, káprázatos akar lenni – és ez nagyon sokaknak sikerül is! Közülük kellett kiválasztani azt az egyet, aki az este ideálját testesíti meg. A bál királynője Gaál Anikó lett, aki a MeeVIDA gyémántokkal kirakott arany ékszerét kapta ajándékba.

A 2008. évi Budapesti Operabál hajnali öt órakor zárta kapuit.

(A cikkben közölt fényképeket D1 Fotóstúdió munkatársai készítették.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük