Hágai kirándulásunk folytatásaként érdemes néhány helyszínnek külön figyelmet is szentelni. Bár előzőleg azt állítottuk, hogy a város nem nagy, mégsem szűkölködik szórakoztató és érdekes látványosságokban. Az első része cikkünknek: http://www.euroastra.info/node/15760

 

 Hágai kirándulásunk folytatásaként érdemes néhány helyszínnek külön figyelmet is szentelni. Bár előzőleg azt állítottuk, hogy a város nem nagy, mégsem szűkölködik szórakoztató és érdekes látványosságokban. Az első része cikkünknek: http://www.euroastra.info/node/15760

 Az egyik ilyen hely, ami persze elsősorban a gyerekeknek, de a gyermekkorukat el nem feledő felnőtteknek is egész napos kikapcsolódást ígér: Madurodam, a miniatűr város. Pontosabban a kicsinyített Hollandia. Ebben a Liliputi városkában minden megtalálható, amit a hollandok bemutatásra érdemesnek tartanak – térdig érő méretben. Látható Schiphol, a repülőtér, ahol néhány – le- vagy felszállásra váró – repülőgép körbe is megy. Felépült ott a Parlament épülete, a Békepalota, a kikötőben éppen kigyulladt egy szénszállító hajó és a tűzoltóhajó máris igyekszik a közelébe, hogy vízsugarakkal áraszthassa el. Személyszállító és tehervonatok gurulnak alagútba be, dombra fel, hidakon át, az egész olyan, mint egy óriási szabadtéri terepasztal. Fél napba is beletelik, mire a jelzett utakon a körsétát megtehetjük, attól függően, hogy a gyerekek mennyi időre ragadnak le valamelyik modell előtt.

 Aki a kóborlásban elfáradt, betérhet a játszóházba, ami maga a megelevenedett Sesame Street. A filmből ismert kedves bábfigurák ott sétálnak, lehet velük barátkozni, fényképezkedni. Egy sereg ügyességi játék várja a vállalkozó kedvű apróságokat, mindegyik mellett ott áll valaki, akitől tanácsot, sikeres teljesítés esetén apró ajándékot lehet kapni. Az egyik fal mellett több asztal és álló rajztábla sorakozik, színezni való papírokkal és elképesztő mennyiségű színes ceruzával, krétával egyetemben. Az előrenyomott rajzpapírokból haza is szabad vinni, ceruzát, krétát viszont egyetlen gyerek sem próbál meg zsebre tenni – felnőtt sem! Magyar ésszel ez szinte felfoghatatlan!

Mint ahogy az is, miért gondolják az idegenforgalom területén dolgozók, hogy ebben a városban két napnál többet nem fog eltölteni a turista? A közlekedési- és belépőjegy vásárlási kedvezményekre jogosító City Card ugyanis – amiből Budapesten egy hétig érvényes is kapható – itt mindössze 24 vagy 48 óráig jó. Kimondatlanul is azt jelezve ezzel, hogy tovább nem érdemes maradni. Pedig egyáltalán nincs így! Elég csak nyitott szemmel sétálgatni, hogy az ember váratlan érdekességekre bukkanjon. Itt van például az Új Templom (Nieuwe Kerk) ez napközben is látogatható, igen szép belső kiképzésű – hangversenyterem! Érdemes kívülről is körüljárni; egyszer csak rábukkanunk, hogy itt, a templom kertjében van eltemetve a modern kori nyugati filozófia első radikális szabadgondolkodója, Baruch de Espinoza, ma ismert nevén Spinoza!

 Aki pedig nem bízza magát a véletlenre, hanem pontos útitervet készít arról, mikor, mit kíván felkeresni, le ne hagyja a listáról a Körképet. A Panorama Mesdag egyike a világ legnagyobb és legszebb körképeinek. A 120 méter hosszú, 14 méter magas, összesen tehát 1680 négyzetméter felületű képet 1881-ben négy hónap alatt festették meg egy kifejezetten erre a célra készült épületben. Ma is ott áll. A körpanoráma a maga idejében roppant népszerű festmény volt, sok hasonlót készítettek szerte a világon. Hollandiában Hendrik Willem Mesdag kapta a megbízást talán azért, mert a felesége is jó nevű festő volt. Ahogy az épületben a főbejárattól a körkép felé haladunk, a falakon kettőjük képei láthatók. Minőségük igazolja a megbízók optimizmusát. Megérkezve a körkép termébe, a látogatók sétánya és a festmény között széles homokcsík húzódik, mintha valódi tengerparton járnánk. Rajta eldobált láncdarabok horgonnyal, vesszőkosarak teszik élethűvé a látványt. Ha úgy állunk meg, hogy előttünk a tengerpart és az óceán, akkor a mögöttünk lévő képrészen – mint a valóságban – a város terül el. Amíg körbejárunk – nem kell sietni – hallgathatjuk a magyarázó szöveget, legnagyobb meglepetésünkre egyszer csak magyarul is!

 Hága – New York, Bécs és Genf után – az Egyesült Nemzetek negyedik legfontosabb városa. Nem csoda tehát, ha mintegy nyolcvan nemzetközi szervezet, például az Interpol, az European Patent Office székhelye itt található. Ezekben a szervezetekben több, mint negyvenezer – a világ minden tájáról érkezett – külföldi dolgozik. A Békepalotában kapott helyett az Állandó Választott Bíróság, a Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Jogi Akadémia, valamint a világ legnagyobb nemzetközi jogi könyvtára is. A palota tehát – mint látható – nem múzeum, hanem az ENSz egyik aktív működési területe, ahol rendszeres, mondhatni állandó, hétköznapi tevékenység folyik. Ennek zavartalansága érdekében a látogatás korlátozott. Előre be kell jelentkezni (guidedtours@planet.nl ) a belépőjegy öt euro. A csoport indulásáig biztonsági okból még a palotakertbe sem szabad bemenni, a kerítésen kívül kell várakozni.

 Azért az időnk itt sem telik hiába. Gyönyörködhetünk a harangjátékban. Szerkezete 1994-től 2000-ig épült, negyvenhét harangból áll, a legnagyobb 1100 kiló.

A palota főbejáratától jobbra, a „Világbéke ösvény" közepén, üvegablak mögött ég a „Világbéke lángja", mely 1999 júliusában lobbant fel. Akkor öt kontinensről hét lángot hoztak a begyújtásához. A rövid, kör alakú ösvény 2004. április 27-én nyílt meg, 196 ország közös akaratát fejezi ki. Minden országot egy kő jelképez. Szabályos kocka alakú több is van, Magyarországé a 3 óra irányában elhelyezkedő szürke kocka.

 A palota látogatásához a bejelentkezés nem elegendő. Biztonsági őrök ellenőrzik az előzetesen jelentkező és bemenni kívánó személy azonosságát. Útlevél vagy más hiteles irat szükséges a belépéshez. Az arcképes újságíró igazolvány okozott számukra némi fejtörést.

Az épület története maga is regényes. II. Miklós orosz cár 1898. augusztus 24-én nemzetközi béke és leszerelési konferenciára hívta a legnagyobb nemzetek kormányait. Semleges helyszínt választott: Hágát! Ezért kerül ide a palota, melynek építését az amerikai iparmágnás és mecénás, Andrew Carnegie finanszírozta. A 216 pályázó közül a francia Louis Cordonnier nyerte el a megbízást az építésre, amit 1913-ban fejezett be. Sajnos a világbéke szép álmából semmi sem lett. Alig egy évvel az ünnepélyes megnyitó után már ki is tört a Nagy Háború és Világbéke helyett a Világháború kifejezés került be a történelembe.

A látogatás a templomszerű, kereszthajós előcsarnokból indul. A belső terek díszítéséhez sok nemzet járult hozzá, Magyarország részvételét mindjárt itt, a földszinten két nagyméretű, barna majolika díszedény jelképezi. Az épület egyik legszebb helyisége a kis tárgyaló, a japán terem. Falait több négyzetméter selyem gobelin borítja. Igazság-isten országának szobra az USA ajándéka. Az ábrázolás egészen újszerű – kard és mérleg nélkül – viszont feltűnően nagy kezekkel, amik az erejét hivatottak jelképezni. A nagy tárgyalóban dolgozik a tizenöt bíró. Az emberiség fejlődését ábrázoló színes üvegablak Nagy Britanniából származik. Mindkét tárgyalóban a székek támláját az eljárásra jogosult bírók országának címere díszíti.

Hágai kirándulásunkat érdemes ennek a palotának a meglátogatásával befejezni. Amíg visszaérünk a belvárosba, van időnk elgondolkodni rajta, miért van az, hogy külön-külön, egyenként minden ember békét és nyugalmat szeretne, de ha már csoportokat alkot, akkor ez még sincs így. Aki megoldja ezt a rejtélyt, méltó a Nobel – Békedíjra. Menjünk el Hágába, hátha valakinek eszébe jut!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük