Révay András: Kicsi, zöld és nagyon tiszta (Hága 1. rész)

 

 Aki nyári szabadsága egy részét városi, de kellemes, pihentető, elsősorban kulturális élményekben gazdag környezetben szeretné eltölteni, kevés jobb helyet talál magának Hollandia „második fővárosnál". Az utazás gyors egyszerű, nem is nagyon drága, a látnivalók hiányára sem panaszkodhat a turista.

 

 Aki nyári szabadsága egy részét városi, de kellemes, pihentető, elsősorban kulturális élményekben gazdag környezetben szeretné eltölteni, kevés jobb helyet talál magának Hollandia „második fővárosnál". Az utazás gyors egyszerű, nem is nagyon drága, a látnivalók hiányára sem panaszkodhat a turista.

 Hága, befogadó város. Az emberek nyíltak, barátságosak – nagyon sokfélék. Nemcsak az egykori holland gyarmatbirodalom tükröződik vissza az arcokon, a színességhez – a szó valódi értelmében is – napjaink történelme is jócskán hozzájárul. A háború befejezése óta az ENSZ és az Európai Unió számos szervezete választotta székhelyéül, ezekben több tízezer alkalmazott dolgozik, diplomaták, szakemberek, családostól.

Kirándulásomnak mindjárt a legelső délutánján becsöppentem egy filmbemutatóra. Az egyik holland TV-társaság nyomon követte a frissen érkező EU alkalmazottak első néhány hetének történéseit. Volt köztük egyedülálló francia nő, német férfi, kétgyermekes magyar család. Arra voltak kíváncsiak: milyen gondokkal találják magukat szemben azok, az egyébként magasan képzett emberek – no meg persze családtagjaik – akik európai polgárként most néhány évig Hágában fognak élni, dolgozni. A film mottójául választott mondat sokat elárul a hágaiak gondolkozásáról: „Ők tükröt mutattak, és mi megtudtuk, hogy változnunk kell." A filmet, a díszbemutatót követő napon már a TV-ben láthatták a hágaiak, akik megtudhatták azt is, hogy a mintegy negyvenezer ENSz és EU munkatárs jelenléte évi másfél milliárd(!) euró bevételt jelent a városnak. Milyen jó lenne, ha az idegenforgalomban fontos szerepet játszó magyar városok megpróbálkoznának hasonló film elkészítésével!

Hágáról elmondhatjuk: kétemeletes város. Mint minden sommás megállapítás – amit külföldön az ember tesz – ez sem teljesen igaz. Az első benyomások mégis ezt támasztják alá. A forgalom nyugodt, a belvárosban viszonylag kevés az autó, a busz- és villamosközlekedés jó. Az viszont teljesen természetes, hogy majdnem minden utcában van kerékpárút, gyakran mindkét oldalon. Ha középen húzódik, olykor még szélesebb is, mint az autók számára fenntartott sáv. Akár gyalog, akár gépkocsival közlekedünk, nagyon kell vigyázni, mert a kerékpárosok a legváratlanabb irányból bukkanhatnak fel és az itteni KRESz szerint többnyire nekik van elsőbbségük. Szerencsére az emberek roppant segítőkészek. A térképpel a kezében sétálót megszólítják, segítséget ajánlanak. Erre olykor szükség is van, mert itt sem divat minden sarkon az utcanév-tábla. Ennélfogva annak meghatározása, hogy éppen hol is vagyunk, még térképpel is okozhat némi fejtörést. Az utcai órákban sem bízhatunk. Sok van belőlük, de a többségük egyáltalán nem jár, ha mégis, a legritkább esetben pontosak.

 A turisták többsége – valószínűleg minden városban – először a történelmi, műemléki jellegű negyedet keresi fel. Binnenhof, a Holland Parlament épülete a listán minden bizonnyal a legelsők között szerepel. A hollandoktól nem idegen a ceremónia. Ezt a szép, kéttornyos épületet a királynő minden évben, hagyományosan, szeptember harmadik keddjén (Prinsjesdag), az ülések megnyitása alkalmából keresi fel. Aranyozott hintón érkezik, keresztül a városon, a látványosságra várakozók legnagyobb örömére. A menet ugyanis díszes, a hintót a királyi család tagjai is elkísérik. Az uralkodóház errefelé nagyon népszerű. Április 30-án, az előző uralkodó, Juliana születésnapján nagy ünnepségeket tartanak, hiszen Beatrix királynő is pont ezen a napon lépett trónra, 1980-ban.

Hága nem nagy város, így a belváros területe sem az. A Parlamenttől néhány percnyi sétával érkezhetünk a Nagytemplomhoz (Grote Kerk), ahol déltájban csodálatos, hosszú harangjátékkal örvendeztetik meg az arra járókat. Belsejének megtekintéséről sajnos le kell mondanunk, mert bemenni viszont csak a nyilvános rendezvények alkalmával lehet. Ezek az első pillanatban kissé meglepőek, olykor egészen szokatlanok. Rendezhető a templomban színházi előadás, balett, ültetett fogadás artista-bemutatóval színesítve és egy seregnyi más rendezvény. Mindezekről a főkapu mellett kihelyezett – fényképeket is tartalmazó – hirdetőtábláról tájékozódhatunk vagy akár az Internetről is: http://www.grotekerkdenhaag.nl/ címen.

 Ha sétánkhoz egy másik irányt választunk, akkor sem kell messzire menni, hogy egy fontos helyszínre találjunk. Hágában nem kevesebb, mint negyvenöt múzeum van, közülük az egyik leglátványosabb a Mauritshuis. Johan Maurits van Nassau – Siegen (1604 – 1679) egy időben Észak-Brazília holland kormányzója volt. Ez a ház az ő felügyelete alatt, a holland kormány számára épült 1633-ban – innen származik a múzeumnak helyt adó épület mai neve. A világ egyik legszebb gyűjteménye található itt a holland festészet „aranykorából". Bár az épület kicsi, bent nincs tömeg, a leghíresebb képekhez is egészen közel szabad menni, minden részletet alaposan megfigyelhetünk. Igaz, legalább egy teremőr minden szobában van és mozgó járőrök is cirkálnak állandóan. Van is mire vigyázni! Fényképhűségű, csodálatos Rubens képe: „Öreg hölgy és egy fiú gyertyával". Itt látható Rembrandt híres Önarcképe és a méltán világhíres „Dr. Tulp anatómiaórája" 1632-ből. Holbein, Vermeer és még sok hasonlóan nagyszerű festő alkotásai előtt időzhetünk, a figyelmes szemlélő pedig azt is felfedezheti, hogy már 1663-ban is fújtak a gyerekek szappanbuborékot.

 Még mindig a Parlamenttől indulva, dönthetünk úgy is, hogy inkább a bevásárló-utcákat vesszük célba. A Spuistraat ugyanis közvetlenül a Parlament mögött kezdődik. Belőle jobbra – balra hasonlók ágaznak ki, így helyesebb inkább bevásárló negyedről beszélni. Az egészen olcsó boltoktól a luxusáruházakig, itt minden megtalálható. Amint ez már az ilyen helyeken szokás, egy sereg kisebb – nagyobb étterem, kínai, török, vietnami, koreai vendéglő is van. A kereskedelmi kultúra Hollandiában más, lényegesen magasabb színvonalú, mint amihez mi idehaza szoktunk. A vásárlásért sok helyen matricákat adnak, amiből elegendő darab összegyűjtve ajándékra váltható. Ez főleg a gyerekes családok számár jelent könnyebbséget. Az árakat összehasonlítgatni nem érdemes, van, ami olcsóbb, van, ami drágább, úgy mint bárhol máshol a világon. Azért nézzünk mégis egy példát: három darab fél kilogrammos – nagyon finom – magos kenyeret öt és fél euróért kapunk, de ha kérjük, géppel azonnal fel is szeletelik és fóliázva, csomagolva adják át.

(folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.