Révay András: Két nap, három ünnep

Ha egy közösség gazdagodik egy szép közterülettel, az mindig örvendetes. Budapesten, a XIII. kerületben az eseményt az Európa-nap ünneplésével kötötték egybe, nem feledkezve meg arról sem, hogy a következő nap is ünnep: „A Madarak és Fák Napja".

Ha egy közösség gazdagodik egy szép közterülettel, az mindig örvendetes. Budapesten, a XIII. kerületben az eseményt az Európa-nap ünneplésével kötötték egybe, nem feledkezve meg arról sem, hogy a következő nap is ünnep: „A Madarak és Fák Napja".

Az Európa nap két dátumhoz is kötődik: 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. Francia- és Németországon kívül Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország válaszolt a felhívásra, és 1951 áprilisában aláírták az első Szén és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződést, amit az európai integráció első lépcsőjeként szoktak emlegetni. A kormányfők 1985-ös milánói találkozójukon elhatározták hogy „EURÓPA NAP-ja"-ként fog bekerülni ez a nap a köztudatba, mely minden tagország állampolgárához szól. Valójában ez a nap nem csak az alapító országok állampolgárait, de az összes tagországét érinti, hiszen mindenki, aki demokratikusan választja a belépést, elkötelezi magát a békeprogram, szociális fejlődés, gazdasági fejlődés és szolidaritás alapgondolatai mellett.

„A Madarak és Fák Napja" története még régebbi: az európai államok 1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Magyarországon először, Chernel István ornitológus szervezte meg 1902-ben a madarak és fák napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk szabályozott. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és védelmüknek jelentőségét megismertesse. Ez mindmáig fontos azok számára, akik a környezetért aggódnak, még akkor is, ha a szabad természettől kicsit távolabb, városban élnek. Elkötelezettségük jelzéseként a frissen átadott parkban madárházakat helyeztek el a fákon.

A kettős ünnep alkalmából a budapesti XIII. kerületben a Duna-part egyik újabb részlete kapott új köntöst. A most kialakított Duna-terasz megnyitásakor dr. Tóth József polgármester azt is elmondta, hogy a kerületnek két olyan programja is van, ami a zöldterületek fejlesztésével foglalkozik. Az egyik az integrált városfejlesztési stratégia, a másik inkább helyszínre szabott: az „Angyalzöld" program. Ez utóbbinak fontos eleme a Duna-part szépítése. A képviselőtestület 400 millió forintot irányozott elő ilyen célokra és ennek háromnegyedét fordították a most elkészül területre, a Bessenyei utca és az Újpesti rakpart találkozásánál. Egynegyedét a Radnóti Miklós Művelődési Központ kertjében felállított – bárki által használható – tornagépekre költötték.

Az új parkrész területe nagyobb lett a korábbihoz képest. A növényzet öntözésére automata berendezéseket ellátó talajvíz kutakat hoztak létre, tehát nem az ivóvizet használják – ez sokkal olcsóbb megoldás. A hőség enyhítésére – a kerületben itt először – párafúvó készüléket telepítettek. Felújították a part mentén a felső-rakparti gyalogos sétányt, elegáns, egyedi tervezésű padok, utcabútorok sorakoznak egymás mellett és a lámpatestek is újak, csakúgy, mint az EuroVelo szabályainak megfelelő, forgalmas kerékpárút. Ügyeltek arra is, hogy a kutyafuttató a lehető legtávolabb kerüljön a kerékpárúttól.

A műfüves labdarúgópálya elhelyezésekor figyelembe vették a környék lakóinak kérését; a házfalaktól minél távolabb legyen. Négy méter magas zajgátló oszlopsor övezi. A sétálók 2680 négyzetméter, műkő burkolatú területet kaptak, 3500 m² gyepszőnyeg által övezve. Ez utóbbinak egyharmada teljesen új telepítésű. A Duna-terasz átadása nem jelenti azt, hogy a kerület befejezettnek tekinti az ilyen munkákat. Az Önkormányzat képviselő testülete több mint egymilliárd forintot különített el az idei költségvetésében hasonló célokra. A hosszú távú fejlesztési program, pedig a következő öt – tíz esztendőben is lehetővé teszi a környezetszépítést. Ám a tervek mit sem érnek, ha az itt élő emberek nem érzik magukénak mindazt, ami megvalósul. Talán az ő bizalmukat jelzi, hogy a lépcsőházakban áttelelt leandereket a lakók már sok helyen ki is hordták a parkba!