Révay András: Palotás A Palotában

Eredeti módját találták ki a rekkenõ hõség enyhítésének a VIII. Pesti Anna Bál rendezõi. A termekbe jégszobrokat helyeztek el, a szemek – és olykor a kezek- együttes gyönyörûségére.

Rövidesen az is kiderült, hogy ez már valószínûleg az ?új fõnök" gondosságának javára írható. A korábbi fõrendezõt, a Pesti Anna Bál kitalálóját, Pálmai Tamást, a továbbiakban már csak, mint alapítót tisztelhetjük. a fõrendezõi székben az idén õt már a leánya, Pálmai Ella váltotta. A váltás olyan jól sikerült, hogy ha a bejelentés el nem hangzik, a törzsközönség ebbõl semmit észre nem vett volna, a rendezvény az elsõ perctõl az utolsóig zökkenõmentes volt.

Telitalálatnak bizonyult a hely kiválasztása is. A Károlyi – Csekonics Rezidencia tökéletesen alkalmas nagyszabású társasági események lebonyolítására. Van elegendõ, kisebb-nagyobb terme az étkezéshez, van egy központi nagy udvara, ahol hûsölni lehet, miközben még a zenekar és a táncparkett számára is marad elég hely. Itt hullámzott az érkezõ közönség és amíg pezsgõspohárral a kézben köszöntötték egymást az ismerõsök, a benti nagyteremben már fel is hangzott a nyitány. Elõbb a fanfár, Kircsi László mûve. Minden nap ez szól a pécsi városháza tornyában, itt pedig azért, mert Pécs városa lett a bál díszvendége. A korábbi Anna Bálokon nem volt ilyen, idén ezzel kezdi meg bemutatkozását a város, amely 2010-ben Európa Kulturális Fõvárosa lesz. A bálozókat Gonda Tibor, Pécs alpolgármestere köszöntötte, de jelen volt még a Pécsi Tudományegyetem, a Zsolnay Gyár és az Alexandra Kiadó teljes vezetõsége is.

A rövid megnyitó után már a valódi nyitányt élvezhette a közönség. A Pécsi Mûvészeti Iskola növendékei lendületes Palotást adtak elõ, megadva ezzel az egész bál alaphangulatát Majd a hétéves Gáll Ízis, aki valószínûleg a világ legfiatalabb hárfamûvésze, tartott rövid bemutatót. Édesapja, Gáll Gregor szobrászmûvész Misterium címû alkotásához a helyszínen komponált improvizációt. Mindez több szempontból is roppant érdekes volt. A szobor – egyfajta mobil – három részbõl áll. Egy-egy darabjának felcserélésével, áthelyezésével az egész más látványt, hatást kelt. Amint a papa mozgatta a szobrokat, egy pillanat alatt változott a dallam a hárfán, közben pedig az ifjú mûvésznõt az édesanyja – maga is zongoramûvész – kísérte zongorán.

Eljött az idõ, hogy a vendégek asztalhoz üljenek, de – ismét csak ügyes rendezõi lelemény – ott sem maradtak esztétikai élmény nélkül. Az asztalokra az eddig hagyományos és máshol megszokott virágdíszek helyett, egy-egy szobor került. Valóságos minitárlat jön létre ezáltal, Gáll Gregor azon alkotásaiból, melyeknek példányaival négy kontinens országainak számos vezetõjét ajándékozták már meg. A menüt a korábbi bálokon már sikerrel bizonyított, La Fiesta állította össze, nem kevés fantáziával. Szerepelt benne – sok egyéb mellett – citrusokkal pácolt norvég lazac, zöld saláta halmokkal és citrommal, olívaolajban pácolt csirkemell falatok, száraz sherrys gomba raguval és tartáros, diós almás zellersaláta is.

Lajsz András koktélbárját – nagy ravaszul – a kertben, a zenekar mellett állították fel. Így aki csak azzal a céllal indult el, hogy valami különleges koktéllal öblítse le a vacsoráját, pillanatok alatt a táncparketten találta magát, mert közben már rázendített a Holländer zenekar. Az együttes szinte házizenekarnak számít a pesti bálokon. Róluk köztudott, remek hangulatot képesek teremteni. Zenéjükkel mindig a jelen levõ közönséghez alkalmazkodnak. Nem is kellett sokat várni arra, hogy mind többen kapjanak kedvet a tánchoz.

Mivel a mulatságot hajnalig tartónak tervezték, egy kis szünet jól jött olykor a zenészeknek és a táncosoknak is. Ám a szünet a táncban nem jelenthet szünetet a szórakozásban, errõl a bál rendezõi ismét csak gondoskodtak. A Pécsi Nemzeti Színház mûvészei: Lesznyák Katalin, Vermes Tímea, Csengeri Attila, Gregorovics Tamás, részleteket adtak elõ ismert és nagy sikerû zenés játékokból, Az Operaház fantomjából, a Rómeó és Júliából és a Miss Saigon-ból.

A következõ szünet – úgy éjféltájban – viszont már némi izgalmat is hozott. Elmaradhatatlan eseménye a bálnak ugyanis az ?uralkodóház" megválasztása. A zsûri rangrejtve, a legnagyobb titokban dolgozik és a hagyományokhoz híven éjfélkor hirdet eredményt. Korábban még azt sem lehet tudni, kik a zsûri tagjai, megkörnyékezésük ezért teljesen lehetetlen. Csak a legutolsó pillanatban derült ki, hogy a döntés ezúttal Gáll Gregor szobrászmûvész, Gurmai Zita, az Európa Parlament képviselõje és Havas Miklós fotómûvész kezébe volt letéve. Õk hárman most a bál fiatal szépségének a ?Bál-királylánynak", Takács Lillát, az ifjú hölgynek, a ?Bálkirálynõnek", Dömötör Dórát, a negyven év feletti, különösen szép kisugárzású ?Örök Annának", Gordon Máriát és a vonzó úrnak, a ?Charme királynak", Kasznár Tamást választották. A nyertesek valamennyien Gáll Gregor, Niké c. kisplasztikáját vihették haza az est emlékéül.

A szervezett események végére érve most már valóban nem maradt hátra más, mint a tánc. A zenekar egymás után játszotta a régi és új slágereket, kedvére téve ezáltal a bálozók minden korosztályának. A meleg, nyári éjszakán – illendõség ide vagy oda – az urakról lassan lekerültek a zakók, de ezt hölgyeik könnyû szívvel bocsátották meg nekik. Így legalább biztosan tovább bírták a táncot, mindkettõjük örömére. Mire véget ért a VIII. Pesti Anna Bál, egy dolog teljesen bizonyossá vált: többé nem kell Balatonfüredre utazni annak, aki hamisítatlan, igazi, jó Anna Bált akar.