Aki elsétál Budapesten, a Nagymező utcában a Thália Színház főbejárata előtt, a járdába süllyesztett domborművön olvashatja a színház történetét. Kiderül belőle, hány néven működött eddig, olykor a stílusváltásokra is következtethetünk. Ebben a történetben most egy – a korábbiaktól eltérő – teljesen új szakasz következik.

 

Aki elsétál Budapesten, a Nagymező utcában a Thália Színház főbejárata előtt, a járdába süllyesztett domborművön olvashatja a színház történetét. Kiderül belőle, hány néven működött eddig, olykor a stílusváltásokra is következtethetünk. Ebben a történetben most egy – a korábbiaktól eltérő – teljesen új szakasz következik.

 Új vezető áll a színház élén és programjának ismertetéséhez szokatlan bemutatóra hívta a szaksajtó képviselőit. Az ismerkedés a zsinórpadláson kezdődött, olyan helyen, ahol „nem színházi ember" általában elvétve sem fordul elő. A színház tizennégy méter magas színpadterét óriási géprendszer uralja. A körbefutó három munkakarzatról irányítva, a gép száz előadás beállításait tárolja. Így tehát, ha egy korábbi darabot újra műsorra tűznek, nem kell órákat, esetleg napokat tölteni a lámpák, függönyök, mozgó díszletek beállításával. A gép mindenre emlékszik.

 A színház új igazgatója, Zimányi Zsófia tehát bizonyos szempontból könnyű, más szempontból viszont nehéz helyzetben van. A Thália, Budapest egyetlen „befogadó" színháza. Az állami támogatás a költségeknek mindössze egyharmadát fedezi, a többit maguknak kell előteremteni. A jövő évadban százhatvan estére adják bérbe a színházat, a fennmaradó időben viszont több saját produkciót is színre állítanak. Ezek között feltűnően sok lesz a gyerekeknek szóló. Véleményük szerint ugyanis igazán jó felnőtt néző csak abból lesz, aki gyerekként vált színházlátogatóvá. Ezzel az állítással pedig nehéz lenne vitatkozni. Szeretnének törzsközönséget nevelni maguknak. A családoknak, ahol a korosztályok érdeklődése nem esik egybe, sajátos, „nyitott" bérletet kínálnak. Megrendezik a poszt- POSzT-Fesztivált, szeptemberben meghívják Pécsről az előadásokat és kiadják a Thália-díjat. Ezt követi a Budapesti Őszi Fesztivál. Ami itt siker lesz, azt később is műsoron tartják. Több, más fesztivál is helyet kap a jövő évben. Rivalda címmel, a korábban létezett de megszűnt Vidéki Színházak Fesztiválját keltik majd életre.

 Kocsis András közreműködésével megjavult a színház akusztikája is. Az egyik legfontosabb feladat az „utórezgési idő" módosítása volt, csakúgy, mint a „hangterelés" a nézőtér felé. Ennek érdekében hangvető falakat állítottak be és elkészült az oldalvilágítási híd takarása is. Ezzel a megoldással határozottan javult a hangzások szubjektív élménye, most már kamara-operai előadásokat is bátran lehet itt tartani. A jobb akusztika bizonyára előnyére válik a négy előadásból álló „Thália és testvérei" sorozatnak, ahol a zene társművészetekkel együttes bemutatkozását tervezik. Opera, film, bábszínház, valamint népzene és jazz is szerepel majd a műsorban.

A nyáron két saját bemutatót is tartanak. Szeretnék kipróbálni, van-e ilyenkor is érdeklődés a zárt színházi előadás iránt? Anya és fia ironikus, fájdalmas, mélységesen emberi levélváltását tölti meg élettel Vári Éva és Nagy Ervin. Sam Bobrick és Julie Stein darabjának címe: Csókol anyád! Rendezője, Znamenák István, tág teret hagy színészeinek, akik már az olvasópróbán is jól látható módon, valósággal lubickolnak a szerepben, ahol egy anya, a maga módján – pillanatok alatt képes az őrületbe kergetni az „ő kicsi fiát". Aki viszont már felnőtt.

 Vérbő komédiának ígérkezik a Sírpiknik. Ivan Menchell darabjának magyar változatát Parti Nagy Lajos írta, a rendező Ilan Eldad. Egy fajta prózai „víg özvegy" történetet láthatunk, ahol négy rivális nő harcol egymással és a csábítójukkal – többet erről nem szabad elárulni. Nemrég megözvegyült közeli barátnők találkoznak hetente egy kis pletykára, nosztalgiázásra és együtt látogatnak ki a temetőbe is, férjeik sírjához. Ott találkoznak a szintén özvegy férfivel. Ez az alaphelyzet, melyből – könnyű belátni – számtalan bonyodalom fakadhat.

 Sokat segít majd az új tervek megvalósításában, hogy a színházban a korábbi egy helyett a jövőben két stúdiószínpad működhet. A régi stúdió átépítése október végére befejeződhet. Az új stúdió várhatóan a Post- POSzT ból átvett, valamint a vidéki színházak fesztiváljának legsikeresebb – repertoáron tartott – darabjaival várja majd a közönséget. A nagyszínpadon valószínűleg komoly sikerre számíthat az „Irány Rió", a Brass in the Five rézfúvós kvintett és Méhes Csaba pantomin-művész közös előadása. Korhatár nélkül ajánlható mindazoknak, akik önfeledt nevetésre vágynak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük