Friuli Venezia Giulia változatos gasztronómiai hagyományairól is híres. Kitűnő bortermő vidék, a tengerparton pedig számtalan étteremet találunk, melyek a vékonyabb pénztárcájúak számára is elérhetők.(A sorozat második része: http://www.euroastra.info/node/14765 )

 

Friuli Venezia Giulia változatos gasztronómiai hagyományairól is híres. Kitűnő bortermő vidék, a tengerparton pedig számtalan étteremet találunk, melyek a vékonyabb pénztárcájúak számára is elérhetők.(A sorozat második része: http://www.euroastra.info/node/14765 )

A borturista számára ez a terület olyan, mint az ígéret földje. Nyolc olyan övezete is van, ahonnan a borok védett eredetnévvel -Denominazione di Origine Controllata – kerülnek ki. Ha tehát a címkén meglátjuk ezt a rövidítését: DOC, megbízhatunk az ital minőségében. Ezerhétszáznál is több gazdaság, mintegy százmillió palack bort termel, fehéret és vöröset egyaránt. Szinte az egész vidék egyetlen nagy szőlőskert. Körutunk során a Goriziától északra fekvő Collio vidékét látogattuk meg, a Rocca Bernarda pincészetet, mely már a XVI. században is működött.

 A dombtetőn álló kastélyt 1567-ben építették. Ez, és a hozzá tartozó birtok – a tájék egyik legszebb pincészete – 1977 óta a Máltai Lovagrend tulajdona. A négyszáz éves épületet teljesen helyreállították és megnyitották a látogató közönség előtt. Belül sok helyen látszanak az eredeti freskók, az egykori családi kápolnában ma is tartanak istentiszteletet. A kastély ódon nagytermében konferenciákat, kulturális rendezvényeket, a környékbeliek pedig még esküvőket is tartanak. Leggyakrabban mégis borkóstolóra érkeznek ide a vendégek, amikor poharazgatás közben a helyi sajtokat, sonkákat is megízlelhetik.

 A borgazdaságot korszerű, hűthető acéltartályokkal szerelték fel. Már a belépés pillanatában látszik tehát, hogy reduktív eljárással, irányított erjesztéssel dolgoznak. A vörösborok egy részét húsz hónapig barrique hordókban érlelik. Alkalmaznak egy Magyarországon szokatlan, érdekes módszert is. Az októberi szüret után a szőlőt tágas, szellős padláson, szitaállványokon raktározzák harminc napig, ezalatt a szemek cukortartalma nő. A ház egyik különlegessége a Pinot grigio 2006 (nálunk Szürkebarát). Jellegzetes illatú, érett, sárgás színű, magyar ízlés szerint félszáraznak nevezhető. Lezárult végre az áldatlan vita, és amit itt korábban Tocai néven hoztak forgalomba, annak már Friulano a neve. Halványsárga, a reduktív eljárás jellegzetes jegyeit hordozó, könnyű, igen kellemes fehérbor. Az itteni, tokaji-szerű bor neve Picolit. Méz színű és illatú, édes, a mi aszúnkkal ellentétben hűtve fogyasztják. Egy palack ára 7-8 euró. A magyarul könnyen megjegyezhető Centis nevű bor valójában Merlot. Tölgyfahordóban 12 hónapig érlelik, tehát erősen „barikolt". Tannintartalma magas, színe sötétvörös, kifejezetten mélytüzű.

Már egy rövid látogatás is kellően meggyőzhet mindenkit arról: érdemes volt ezt a pincészetet felkeresni, mert szemnek-szájnak valóban kedves, amit itt talál az utazó.

 Bár a borkóstoláshoz mindig tartozik némi jóféle borkorcsolya is, utána azért hamar megéhezünk. Nézzük tehát, milyen ételkülönlegességekkel találkozhatunk ezen a vidéken. Az tévedés, hogy az olaszok kizárólag csak paradicsomos tésztát esznek – ahogyan azt a Piedone filmekben láttuk. Az viszont igaz, hogy a tészta fontos szerepet tölt be gasztronómiájukban. Rendkívül változatosan tudják elkészíteni és ebben nagy segítséget kapnak a tengertől. A sokféle, kisebb – nagyobb kagyló, apró és méretes rákféle, tinta- és egyéb hal, remekül befűszerezve, felséges ízeket kölcsönöz – bizony még a spagettinek is! Ám általában ez még csak az előétel.

 Az olasz – nyugodtan kijelenthetjük – nyílt, barátságos nép. Nem kenyere a titkolózás – a főzés során sem. Könnyen találhatunk olyan éttermet, ahol az ételek egy része szinte a vendég szeme előtt készül. A technológia valóban érdekes. A fatüzelésű, nagy tűzhely két részből áll. Hátul – mint a kandallóban – égnek a fahasábok. Amikor parázs lesz belőlük, előrehúzzák a vasrostélyok alá. A hús- és halszeleteket a rácsra fektetik, ott sütik ropogósra, az elmaradhatatlan polentával együtt. Ez a köret nálunk ugyan szokatlan, de azért jó, mert semleges íze engedi érvényesülni az étel igazi zamatát. Nos, egy ilyen étteremben sokkal kellemesebb várakozni, amíg a rendelésünk elkészül – igaz?

 Persze nem minden ételt tálalnak polentával. Amihez lehet, valamilyen zöldségfélét is adnak. A kellemesen átsült hal – hogy ne legyen száraz – valamilyen finom mártásba kerül, hozzá pirított krumpli társul. Ez már a főétel, amihez az olaszok valamilyen bort isznak, délben és este is. A halhoz fehéret, a nehezebb húsokhoz természetesen vöröset. A sör náluk inkább délutáni, szomjoltó ital, legfeljebb pizzához fogyasztható. Akárcsak a borból, a sörből is igen nagy a választék, az összes ismert külföldi márka megtalálható, kedvelt a csapolt barnasör is.

Egy tartalmas étkezésnek errefelé elengedhetetlen része a desszert. Válasszunk ki közülük egyet, már a neve sem egyszerű! „Saccotino di pasta filo con ciliegie e mandorle". Szóval: ez egy rétestésztából készített, többrétegű batyu, zsákocska. Belül megrakva csokoládés, fahéjas, cseresznyés töltelékkel, hozzá csokoládés meggymártás és narancslekvár járul. Az egészet még sütés előtt megszórják pirított mandulával. Emeljük meg tiszteletünk kalapját az előtt, aki ezt elkészítette, mert, hogy nem volt könnyű munka, az biztos. Valami leírhatatlanul harmonikus, különleges ízkombinációt ad, minden falatnak más a hatása.

 Az ősi kínai bölcsesség szerint, ha a gazdagon terített asztal mellől felállunk, tegyünk meg utána legalább ezer lépést! Olaszországban ezzel csak az a baj, hogy akkor legalább egy fagylaltozó az utunkba kerül. Mivel az olasz fagylalt Magyarországon is híres, mi se menjünk el szó nélkül mellette, ha már látunk egyet! A számunkra ismerős fagylaltok között felfedezhetünk újat is, a kúpos poharakba fagyasztottak neve: Ghiaccioli. Sokféle ízben kapható, igen finom, darabja egy euróba kerül. Ha pedig már az áraknál tartunk, bizony szembe kell néznünk azzal, hogy Itáliában az euró bevezetése óta vastagabban fog a ceruza. Az olaszok panaszkodnak is, hogy csak az árak nőttek, a fizetések nem. Az átlagbér nettó 8-900 euró, a nyugdíjak átlaga 500. Ezzel szemben egy liter benzin drágább, mint nálunk, 1,50 fölött van, a tej 1,30. Egy kiló kenyér ára 2,50-től indul, ugyanennyi egy pohár sör, egy korsó ( 4 dl) akár öt euró is lehet.

Persze ez nem szabad, hogy kedvünk szegje, mert a minőség igen magas, a tájak szépsége, a kulturális értékek gazdagsága mindezt feledtetni képes – és akkor nem beszéltünk még a tengerről!

(folytatjuk)

Az első rész: http://www.euroastra.info/node/14660

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük