ROSE — Martin Sherman monodrámája a Spinozában

Az Orlai Produkciós Iroda egy 1999-es, Londonban játszott ősbemutatót vett elő, amelyet Martin Sherman írt, Prekop Gabriella magyarított és Ilan Eldad, az Izraelben élő magyar rendező (Lengyel Iván) vitt színpadra most a pici Spinoza Színházban. Egyébként már korábban is előadták Magyarországon. Mindez semmit nem von le az értékéből. Még az sem, ha újra látjuk ezt a zsidó Odüsszeiát.  

Az Orlai Produkciós Iroda egy 1999-es, Londonban játszott ősbemutatót vett elő, amelyet Martin Sherman írt, Prekop Gabriella magyarított és Ilan Eldad, az Izraelben élő magyar rendező (Lengyel Iván) vitt színpadra most a pici Spinoza Színházban. Egyébként már korábban is előadták Magyarországon. Mindez semmit nem von le az értékéből. Még az sem, ha újra látjuk ezt a zsidó Odüsszeiát.  

A dráma egyetlen szereplője a zsidó Rose, akit a zseniális színésznő, Vári Éva formál meg. „Süvet ülök" – mondja, majd lassan kiderül az élettörténete, mert egész életében szinte csak gyászolt. Először az ukrajnai kis faluban a szüleit, a testvéreit, a varsói gettóban első férjét, egyben a legnagyobb szerelmét és kislányát, akit a szeme előtt lőttek agyon.

Az Exodus nevű hajón az Ígéret Földjére érkezne, de ott az angolok elkergetik, visszakényszerítik a szomorú, háború utáni Európába. Egy amerikai katona beleszeret, a kedvéért leugrik a vonatról, a katona feleségül veszi. Sem a szerelem, sem a szex már nem az igazi. Megszüli a fiát, aki gój feleségével Izraelbe költözik, és a menye zsidóbb lesz a zsidónál három gyermekével együtt.

Rose megosztja velünk élete minden átélt kálváriáját. A legfőbb törvényt, a Tízparancsolatot mindig megtartotta. Hol sikeres, hol kevésbé sikeres amerikai üzletasszony lett – erről sok humorral mesél. Miután eltemette a második férjét is, megint „süvet ül", azaz gyászol.

Számára már nem olyan a világ és a tisztesség, mint Ukrajnában, a falujában volt. Nem számít a Tízparancsolat. Leszármazottai Izraelben élnek, őt kövületnek tekintik a hagyományos erkölcseivel. Számára a legnagyobb tragédiát az egyik unokája okozza, aki megöl egy szíriai kislányt, Norát, aki annyi idős volt, mint az ő kislánya. Most egy nem zsidóért „ül süvet". Egyedül marad a szomorúságával, az egész 20. század gyalázatos emlékeivel. Minden megváltozott, de az erőszak megmaradt.

Az emlékek felkavarják, a nézőt is együttérzésre kényszerítik. Ám Rose humora, szenvedélye és bölcsessége mégis valami reménysugarat ad nekünk. Legalábbis ahhoz, hogyan legyünk jobbak. Nagyon szép a tanulság!

További előadások a Spinozában: 2013. december 1-én 16 órakor, december 11-én 19 órakor, december 15-én 15 órakor. 2014. január 4-én 16 és 19 órakor.  Az előadás másfél órás – szünet nélkül.

DOBI ILDIKÓ