Sámánizmus, Sajátos Népszámlálás és Stressz-oldás Grindcore-ral - A Sziget Hatodik Napja

A Mocsár maradványaÍgérem, nem lesz több szó idõjárásról, hacsak nem történik valami falrengetõ. Nyárias nap virradt hétfõn a szigetlakókra, az elõrejelzéseknek megfelelõen. Azért az a pár nap zuhé megtette a magáét pozitív irányban is, a növényzet környékén hatodik napra általában már elviselhetetlenül terjengõ bûz még nem kapott erõre.

Nyugodtan használhatók a kevésbé népszerû ?menekülõ-útvonalak". A látogatók sincsenek még a megszokott leharcolt állapotban. Mindenki örül a napsütésnek. Nem tudni készültek-e már pontos statisztikák a Fesztivál külföldi közönségének létszám-megállapítására, de a tegnapi nap számos ötletet adott erre.

Jégszobrászat 01.Délután például a Sportfreunde Stiller koncertjén vélhetõen teljes létszámban részt vettek a német szigetelõk. Magyar beszédet nemigen lehet hallani a Nagyszínpad környékén. Nem is csoda, hiszen az együttes leginkább németül beszél és énekel. A müncheni csapat TSV 1860 és a Bayern félhivatalos zenekara, de népszerûségüket hazájukban a 2006-os futball VB-re írt '54 '74 '90 2006 címû számuk hozta meg, amit egyszer a válogatottal közösen is elõadtak. Rájuk jellemzõ humorral, miután a döntõben Németországot legyõzte Olaszország, megváltoztatták a szöveget '54 '74 '90 2010-re. Mi több, a könnyebb érhetõség kedvéért talán tegnap néhány strófát még olaszul is elõadtak. Hiába írják az ajánlók évek óta, hogy ez egy hip-hop produkció meg hasonló zöldségeket, a két gitárral és dobbal kiálló trió sokkal inkább követi a Die Artzte besorolhatatlan punk/rock vonalát mint akármi mást. Ha elfogadjuk, hogy létezik sörpunk (mondjuk egy neves kollega egyszer a Toten Hosen-t is ide sorolta, brrrr), akkor most kijelenthetjük, a Sportfreunde Stiller focipunk. Utóbbi viszont Németországban hagyomány, szinte minden punk együttes írt már számot kedvenc vagy rühellt focicsapatáról. Így aztán tegnap többezer német röhögött a 'Szar FC' dalán, bármit is jelentsen ez.

Jégszobrászat 02.A koncert befejezése után elindultunk szokásos napi felfedezõ-utunkra. Mai célpont a Sziget déli oldala a Szépmûvészeti Múzeum és a Vándor Vurstli területére. Örömmel vettük tudomásul, hogy mint szinte bármilyen kezdeményes, az Inka kiállítás és a hozzá tartozó kvízjáték is rendkívül népszerû. A Szépmûvészeti Múzeum sátra délután megközelíthetetlen. Bátran jelentjük, hogy a Méhek duónak komoly konkurenciája akadt egy ausztrál trió képében. Utóbbiak neve Chrome, produkciójuk neve Bulls, azaz bikák. A három bikának öltözött mûvész naponta kétszer indul útnak a Szigeten, piros öltözékben, bikaszarvakkal és ruhájukban beépített castanettával. Járják némán az utakat, a vendéglátó-ipari egységek környéki padokat, inspirációt keresve. Amint megtalálják dalra fakadnak, táncra perdülnek vagy abszurd pantomim elõadást rögtönöznek. Énekeltek szerelmes dalt egy társasággal fûben ücsörgõ színes hajú hölgynek, jártak körtáncot a Jazzszínpad sátrából kiszûrõdõ Chalga zenekar csángó dallamaira vagy feküdtek mozdulatlanul percekig az alkohol elleni küzdelemben erõsen alulmaradt északi szigetelõ mellett. A hatás nem maradt el, az illetõ rémült szemekkel tért magához pillanatok alatt, míg társai szabályosan fetrengtek a fûben a nevetéstõl. Hasonlóképpen a hármast követõ közönséghez. Aki szeretné még látni õket, utolsó nap délután 15:00 és 18:00 órakor ismét útnak indulnak.

Jégszobrászat 03.El kellett térnünk a Bikák által kijelölt útvonalról, mert célpontunk ismét a Világzenei helyszín volt. A kiadott program ugyanis autentikus lapp népzenét ígért. Közben, mintegy ráhangolódásként, az Afro Falu-val szemben betértünk a MasterCard által fenntartott mini-planetáriumba, ahol környezetvédelmi témájú tematikus vetítéseket tartanak napi rendszerességgel. Hétfõn épp az Antarktisz világa volt a soron, érdekes, figyelemfelkeltõ képekkel és tényekkel a helyi élõvilágról, az ózonlyuk kialakulásáról és veszélyeirõl, a terület értékeinek védelmére megalkotott tervekrõl. Közben a sátor kupolájára és falára vetített felvételek és jégszobrász-bemutató. Kint a Batucada csoport elindult újra napi körére. A rendszeres napi program szemlátomást nem tett jót a csoport zenészeinek, nyomokban sincs bennük a tavalyról jól ismert karneváli vidámság. Nem úgy a követõiknek, akiknek szerencsére nem tûnik fel a változás és tapsolva, ugrálva, táncolva vonulnak végig velük a szokásos utakon.

Jégszobrászat 04.Az Antarktisz hangulatával tökéletes összhangban a Világzenei színpadon Mari Boine norvég énekesnõ produkciója következett. Felmértük tehát, hogy Norvégia vélhetõen nagyon kis létszámban képviselteti magát a Szigeten. Továbbá, hogy a Nagyszínpadon pontosan azonos idõben fellépõ Tankcsapda még a maradék érdeklõdõt is elszipkázta a helyszínrõl. Méltatlanul kis közönség elõtt lépett hát színpadra Mari Boine, viszont annál nagyobb sikert aratott. A norvégiai sámi közösséghez tartozó mûvésznõ autentikus lapp és sámi dalokat énekel, többnyire sámi nyelven. A közönséget magyarul köszöntötte, hivatkozva a két nyelv egykori közös gyökereire. A számok címét is halhattuk angolul és sokszor magyarul is. Sámáni hangulatú zeneszámai határozottan megfagyasztották a kellemes nyári estét, teljesen elvarázsolva a közönséget. Hallottunk balladát a magas havas hegyekrõl, a sasokról. Megtudtuk, hogy sokkal kevesebbet táncolunk, mint amire szükségünk volna és ezért egy Oroszország sámi területeirõl származó lendületes népdalt játszottak, hogy táncra bírják a közönséget. A próbálkozás sikeres volt, azoknak a nézõknek, aki szerencséjükre õket választották a Tankcsapda helyett, ritka élményben volt részük, elõször elvarázsolták õket a sámánok, majd táncolhattak a természet hangjaira.

Chrome-Bulls 01.A Tankcsapda közben zúzta szokásos programját, hatalmas közönség elõtt, ahogy azt láthattuk az utolsó számok között, mire odaértünk. Mivel a szerzõk egyike ott volt, amikor az együttes elsõ koncertjét adta Budapesten, munkásságukat mindig figyelemmel kísértük. De hol van már az a lendület, amikor 1995-ben egy lerobban koncertbusz miatt késéssel, szünet nélkül nyomták le a Szigetre szánt számokat? Hát sehol, sajnos. Egy kimért, kiszámított, baromi lelketlen sztárprodukció van helyette. Jól elhelyezett slágerblokkokkal, multimédiás megoldásokkal a kivetítõn és még mindig töretlen népszerûséggel. Szerintük már-már alig megérdemelten. Így aztán elment a kedvünk attól is, hogy megvárjuk a nap fénypontját, az amerikai Tool koncertjét.

Chrome-Bulls 02.Irány vissza a világzenéhez, pontosabban a Sergent Garcia koncertjére. Garcia õrmester amellett, hogy Zorro mellékszereplõje, egy Bruno Garcia nevû egykori francia punk-zenész mûvészneve is. A spanyol származású Franciaországban élõ mûvész egykoron a Ludwig Von 88 nevû polgárpukkasztó punk/ska formációban zenélt. Mindig is fontosnak tartotta a mediterrán zenei hagyományokat, jópár hasonló formációban játszott a punk korszakában is. A kilencvenes évek elején aztán fogta magát és megalakította a Sergent Garcia nevû csapatot, a salsa és a reggeamuffin jegyében. A mûfajt aztán elnevezte salsamuffinnak és elindult a világ körül. Koncertjüket a kiadottól vagy 10 perccel korábban kezdték, így mire odaértünk még ritkás közönség táncolt az igenis divatos muzsikára. Úgy fest a salsa, mint társasági trend nem csak Magyarországon hódít, a többnyire spanyol, francia és németajkú közönség teljes átéléssel ordította néha halandzsául a spanyol szöveget. Hiába a divat nagy úr. Nincs az a pörgõs ritmus, meghívott kolumbiai zenészek, akik lelket tudnak önteni egy szemmel láthatóan kommersz produkciónak. Azért néha jobb, ha a suszter marad a kaptafánál, talán Bruno Garcia is hitelesebb lett volna, ha a Ludwig Von 88 társaságában lép színpadra. Mert ami jól áll és bejön Manu Chao-nak, nem biztos hogy mindenki számára megismételhetõ. Mindenesetre az biztos, hogy francia látogató van annyi a Fesztiválon, mint német.

Sportfreune Stiller 01.

Ezután nem maradt más, mint hogy néhány hamburger letesztelése után kivárjuk a fél 12-es idõpontot, a Napalm Death fellépését a Hammerworld-ön. Idén 26 éves a birminghami zenekar, a grindcore mûfaj hivatalos alapítója. Kollegám ironikus becslésekbe bocsátkozott, hogy hány percet képes megmaradni a sátorban a koncert kezdete után. Véleménye csak azért nem lepett meg, mert jól emlékszem kamaszkorunk hanghordozóira, aki pedig csak azokról hallott az együttesrõl, nem csoda ha visszariadt. A teljesség igénye nélkül, volt két kazettám anno, amit edzõtáborokba cipeltem magammal, mint lélekerõsítõt. Csapattársnõim körében azon felül, hogy rejtegetnivalónak bélyegezték, csak úgy szerepeltek, mint az ?ugatós" és a ?huhogós". Elõbbi a svéd Bathory, a black metal õsatyja, utóbbi pedig a Napalm Death egyik nagylemeze volt. Az, hogy a szövegek egyáltalán szólnak valamirõl, azt csak kevesen feltételezték. Ez az együttes pedig mindig tud újat mutatni, annak ellenére, hogy viszonylag sokszor léptek fel hazánkban is. Mindig elcsodálkozom, hogy két szál gitárból hogy lehet azt a frenetikus hangerõt és darálást elõhozni, amire ez a zenekar képes. A viszonylag népes közönség és a kései idõpont ellenére Mark "Barney" Greenway teljes gõzzel hörgött és rohangált színpadon, mint a mérgezett egér, a többiek pedig lelkesen hajtották ki dobból és gitárokból a maximális sebességet és hangerõt. A számok szünetében a frontember a rock-koncerteken megszokott négybetûs szavak nélkül, a legszebb angolsággal szólt a közönséghez, magyarázta a vallás negatívumait, intézett szónoklatot a fasizmus ellen vagy mutatta be az új lemez és a készülõ videók történetét. Közben pedig a rettenetes zúzás söpörte ki a közönség agyából a káros és rossz gondolatokat meg úgy am block mindent, ami elõtte odakerül. Soha rosszabb agymosást… Így felfrissülve, energiával telve indulhattunk haza késõ éjszaka.

Sportfreune Stiller 02.	Mari Boine 01.
Mari Boine 02.	Mari Boine 03.
Mari Boine 04.	Mari Boine 05.
Mari Boine 06.	Mari Boine 07.
Napalm Death 01.	Napalm Death 02.
Napalm Death 03.	Sergent Garcia 01.
Sergent Garcia 02.	Sergent Garcia 03.
Sergent Garcia 04.	Sergent Garcia 05.
Sergent Garcia 06.