Mikor leszálltam a buszról, valaki a nyakamba lihegett. Rá is szóltam: kérem, távolságtartás! Aztán pénzt akartam kivenni a bankautomatából. Akkor döbbentem rá bankkártyám eltűnésére. Minden zsebemet átkutattam, de csak nem találtam. Az a lihegő valaki ellopta. Igazán megijedtem. Csinos kis tokban volt a kártya, a PIN-kódomat felírtam egy papírra és azt is ott tartottam.

Sose hittem volna, hogy az én bankkártyámat is ellopják egyszer. Pedig milyen nehezen jutottam hozzá. Be kellett bizonyítanom hitelképességemet. Személyi igazolványt, lakcímkártyát, jövedelem igazolást kértek, adó- és TAJ-számot, bemutattam hat darab telefon- és közüzemi számlát. Na mindegy, megkaptam a bankkártyát. És most ellopták. De ez még semmi, lecsupaszították a folyószámlámat. Egy forint sem marad rajta. Emberek, segítség!

A bankba rohantam letiltani a kártyát. Azt mondták, késő. Mert már nincs pénz a számlámon. Akkor a rendőrségre ügettem. Követeltem, keressék meg a tolvajt, csípjék nyakon és szerezzék vissza a kártyámat, a pénzemet. És mit hallok? Nem fogják elhinni. Nekem is el kell követnem minden tőlem telhetőt értékeim megőrzéséért. És ne tartsam a PIN-kódomat a bankkártya mellett.

Erre aztán igazán felháborodtam. Én vagyok az áldozat és még engem oktatnak ki? Csak ülnek kényelmes irodáikban az adófizetők pénzén és még nekik áll feljebb. Azt is bevették a jegyzőkönyvbe, hogy a károsult nem a rendelkezéseknek megfelelően járt el.

Hát melyik törvény írja elő, hogy tilos a PIN-kódot a bankkártya mellett tartani? Egyik sem! Amit pedig a törvény nem tilt, azt szabad megtenni. Nem igaz? Ezért innen szólítom fel a nyomozó hatóságot, hogy haladéktalanul keressék meg a tettest, juttassák vissza a bankkártyámat és a pénzemet! Különben bírósághoz, ügyészséghez, a kárrendezési hivatalhoz, a fogyasztóvédelemhez, az állampolgári jogok parlamenti biztosához fordulok. És ha nem intézkednek, egészen Strasbourgig elmegyek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük