otfrankos.jpgHa valaki felmérné, melyik az a két szó, amely az utolsó tíz évben a leggyakrabban fordult elő újságokban, rádióban, televízióban, parlamentben, közbeszédben, bizonyára a „svájci frank” lenne. Sok százezer honfitársunk adósodott el a világ legstabilabb valutája miatt és a „mentőcsomagok” ellenére nagyon sokan küszködnek még az adósságcsapdával, törlesztéssel, banki alkudozásokkal, félnek a kilakoltatástól, bizonytalanná vált az egész eddigi életük. De hát mi az ördög ez a svájci frank, hogy szinte az egész világ, az egész pénzvilág tőle függ?

   Míg a legkeményebb valuták (dollár, font sterling) is kisebb-nagyobb mértében folyamatosan inflálódnak, megérzik a piaci válságokat, a svájci frank stabil. Gyerekkoromban kaptam egy svájci ötfrankost, évtizedekig őrizgettem. 1974-ben leszálltam a vonatról Bázelben, farkaséhesen, hajnali háromkor. Minden üzlet, büfé zárva. Észrevettem egy étel-automatát. Hatalmas szendvicsek, sonkával, sajttal zöldségekkel. Bedobtam az ötfrankost, megkaptam a finom harapnivalót és a visszajáró négy frankot. Ötfrankosomat 1895-ben bocsátották ki.

   A svájci frankot 1850-ben vezették be, felváltva a kantonok addig használt különféle pénzeit. Minden kibocsátott bankjegynek törvényben rögzített aranyfedezete van, bármikor átváltható. A XIX. században, miközben a nagyhatalmakat lekötötték a gazdasági, társadalmi, pénzügyi problémák, Svájcban új alkotmányt fogadtak el, aminek következményeként a kantonok összefogtak, és megszületett a Svájci Konföderáció a saját alkotmányával, kormányával és törvényeivel. A kantonok határait megszüntették, bevezették az örök érvényű semlegesség elvét. Innentől kezdve Svájc történelme a fejlődésről, gyarapodásról szólt, amely révén az ország Európa egyik leggazdagabb országává vált.

   A semlegesség elve lehetővé tette az ország számára, hogy távol maradjon a történelem borzalmas eseményeitől, az első és második világháborútól, forradalmaktól és ellenforradalmaktól, válságoktól. Míg Európát nem egyszer a földdel tették egyenlővé, addig az „alpesi ország” az emberek és a tőke menedékévé vált.

   Közkeletű tévedés, hogy Svájc azért gazdag, mert a sikkasztók, bukott államelnökök odamenekítik a vagyonukat. Az 1975-ben megjelent Panoráma útikönyvben ez áll: „Svájc a gazdag bankok országa. 462 bank működik az országban.” Az ember felkapja a fejét. De ha utánagondolunk, a pénz sem Svájc, sem a bankok tulajdona. A bankok csak „kezelik” a pénzt, betétet gyűjtenek, hiteleznek. A banki pénzeszközökből a bankok saját vagyona 7 %, a lakossági betét 40 %, az idegen vagyon 53 %. Mivel a svájci frank évekig folyamatosan erősödött, ezért 2011-ben az euróhoz kötötték az árfolyamot (1,2 frank = 1 euró). Majd 2015-ben a svájci jegybank bejelentette, hogy megszünteti ezt a gyakorlatot. A bejelentést követően a frank árfolyama egy nap alatt húsz százalékot erősödött. A forint ugyanennyivel gyengült. A következmények ismeretesek.

 

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük