Szent Jobb-körmenet 2011. augusztus 20-án

Erdő Péter bíboros és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatják be a Szent István-napi ünnepi szentmisét a budapesti Szent István-bazilika előtti téren 2011. augusztus 20-án 17 órakor. A szentbeszédet Pápai Lajos győri megyéspüspök mondja. A szentmisét követő körmenetben az idei évben fennállásának 80. évfordulóját ünneplő Katolikus Karitász mintegy 300 munkatársa és önkéntese – egységes öltözetben – együtt ad hálát a segélyszervezet által végzett több évtizedes szolgálatért.

Erdő Péter bíboros és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatják be a Szent István-napi ünnepi szentmisét a budapesti Szent István-bazilika előtti téren 2011. augusztus 20-án 17 órakor. A szentbeszédet Pápai Lajos győri megyéspüspök mondja. A szentmisét követő körmenetben az idei évben fennállásának 80. évfordulóját ünneplő Katolikus Karitász mintegy 300 munkatársa és önkéntese – egységes öltözetben – együtt ad hálát a segélyszervezet által végzett több évtizedes szolgálatért.

A Szent Jobb-körmeneten az ereklye előtt az Apostoli Szentszék által elismert szerzetes- és lovagrendek, az apostoli élet társaságai, valamint a plébániák zarándokcsoportjai vonulnak.

A Szent Jobb rövid története

István király testét a halála utáni zivataros időkben az eredeti szarkofágból kiemelték, hogy a fehérvári bazilika. padlója alá rejtsék, s ekkor jobb karját levágták. Ereklyeként a fehérvári kápalan kincstárába került, ennek őre, Merkur a Szent Jobbot eltulajdonította és családi monostorában, Biharban helyezte el. 1083-ban a sír fölbontásakor kiderült, hogy a szent király. jobb karja hiányzik. Mikor László 1084-ben a bihari monostorba látogatott, Merkur csodálatos történetet eszelt ki saját mentségére, az uralkodó pedig megbocsátott neki, sőt famonostora helyébe kőmonostort építtetett neki. A monostort s a körülötte kialakuló mezővárost Szentjobbnak nevezték. Ekkor még a jobb kézhez valószínűleg nagyobb karrész is tartozott, amelyet később leválasztottak róla és kettéosztották, az egyik rész Lengyelországba került, jelenleg Lembergben, a másik részt Bécsben, a Stephanskirchében őrzik.

A szentjobbi monostorból a XV. században Székesfehérvárra vitték az ereklyét, Laskai Osvát ferences szerzetes írja, hogy a káptalan kérésére ferencesek vitték el Raguzába. 1590-ben a domonkosok ezüst ereklyetartóba foglalták, 1618-ban vették leltárba, és Szent István koponyaereklyéjével együtt őrizték. Mária Terézia szerezte vissza mindkét ereklyét, a koponyát 1769-ben, a jobbot 1771-ben. A Szent Jobbot 1771 őszén ünnepélyesen Budára hozták, ahol 1777-ig az angolkisasszonyok rendjének gondjaira bízta a királynő. 1865-től 1944-ig az Esztergomi Főegyházmegye papsága látta el az őrzést, méghozzá a budavári királyi palota Zsigmond-kápolnájában. A II. világháború végén külföldre hurcolták, majd egy amerikai katonai küldöttség közvetítésével került vissza hazánkba. 1945-től a pesti oldalon, az angolkisasszonyok templomában őrizték a Szent Jobbot.

A Püspöki Kar határozata alapján 1971-ben a budapesti Szent István-bazilikába került, ahol a Szent Lipót-kápolnában, Dominek György tervei szerint emelt zárt tabernákulumban, nem látható módon őrizték. Az új és méltó őrzési hely ugyanott készült el 1987. augusztus. 20-ra Lékai László bíboros végakaratának megfelelően, aki 1985-ben az őrzési helyet Szent Jobb-kápolnává nyilvánította.

A Szent Jobb végleges hazatérése után használt első ereklyetartóját (egy rokokó ezüst ereklyeházat) Mária Terézia készíttette. A jelenlegi, „Lippert-féle" díszes, kápolnaszerű, gótikus ereklyetartó 1862-ben a magyar püspökök megrendelésére készült el, a jobbot Scitovszky János bíboros hercegprímás helyezte el benne.

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír