mezeskalacs_sziv.jpg Mindenki ért hozzá. Határozott, megingathatatlan vélemények. Mindenki a tudósa, tudásához tapasztalati úton jutott hozzá. Vannak ugyan tankönyvek is, például a Káma Szútra, de ezek az írások olyanok, mint a házassági tanácsadás. Hiába mond okos dolgokat a klinikai szakpszichológus, az érdekelteknek maguknak kell cselekedniük,

   Nekem is van véleményem, egy a millió közül. Például az, hogy a szerelem és a szeretet ugyanolyan fogalmak. A németek ezt jól tudják, egyetlen szavuk van rá. Üssük fel a szótárt: die Liebe = szeretet, szerelem. Igaz, a paprikás csirke szeretetét másként fejezik ki, de ez mellékes. Valaha a magyar nyelvben is ugyanazt jelentette a két szó. Szilágyi Erzsébet fiához írt levelét szerelmes könnyével telesírta. Senki sem gondolna arra, hogy szerelmes volt Mátyásba.

   A barátom azt mondja, a feleségembe szerelmes voltam, de ahogyan az már lenni szokott, két év után már nincs lángolás, csak szeretet. Értem én cimborám, szóval már nem szereted. Csak nem mered bevallani magadnak. Hogy is mondja Sybill? Illúzió a szerelem. (Ebben azért van valami.) Néhányszor kértek már tőlem szerelmi ügyekben tanácsot. Válaszom lerombolta a kérdező illúzióját.

   Kérdés: Szeretem Annát, mit tanácsolsz, elvegyem feleségül. Válasz: Ne vedd el. Ha ez kérdés, akkor csak szeresd tovább. Ha úgy érzed, vele akarod leélni életed hátralévő részét, akkor kérd meg a kezét. Másik barátom: Szerelmes vagyok Kláriba és Katiba. Melyiket vegyem el feleségül? Válasz: Egyiket sem, szeresd csak továbbra is őket és maradj veszteg, amíg nem találod meg az igazit.

   Harmadik barátom tépelődik: Jó úton haladunk. Szeretem Dórit, ha még jobban megszeretem, megkérem a kezét. Popper Péter, a pszichológus-író Holdidő c. könyvében Hermann Imre professzor azt mondja neki: „Kérem, maga méricskéli akarja a szeretetet. A szeretetet nem lehet méricskélni Vagy van, vagy nincs.”

   A szerelemhez, szeretethez ketten kellenek. Egyszerűen hangzik, de hányszor sóhajtott már fel valaki, szerelmes lettem a házunkban lakó lányba, olyan csinos, hogy eláll a szeme-szája annak, aki meglátja. Igaz, még nem tud róla, hogy beleszerettem.

   Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez nem szerelem. Ez fantáziálás, önbecsapás, birtoklási vágy. Bihari Klára Miért? c. könyvében Luca, a kiskamasz lánya moziba megy. Robin Hoodot játsszák, a címszerepben Errol Flynn. A kislány otthon felzokog: Szerelmes lettem, adjátok ide Robin Hoodot! De hiszen te filmet láttál, Errol Flynn már nem él. A hisztéria fokozódott. Ne hazudjatok! Meg akarom ismerni Robin Hoodot!

   Szóval számomra egyoldalú szerelem, szeretet nincsen. Konsztantyin Szimonov (a Várj reám költője) egyik verssora: „a szerelem  dal, melyet együtt kell megírni,”

Láng Róbert

Konsztantyin Szimonov – Várj reám

 Várj reám, s én megjövök, 
hogyha vársz nagyon, 
várj reám, ha sárga köd 
őszi búja nyom; 
várj, ha havat hord a szél, 
várj, ha tűz a nap, 
várj, ha nem is jön levél 
innen néhanap; 
várj, ha nem vár senkit ott 
haza senki már, 
s ha nógat is bárki, hogy 
nem kell várni már. 

Várj reám, s én megjövök. 
Fordulj daccal el, 
ha álltatják ösztönöd, 
hogy: feledni kell… 
ha lemondtak rólam már 
apám s lányom is, 
s jóbarát már egy se vár– 
…szinte látom is: 
borral búsul a pohár, 
s könnyet ejt szemük, 
rám gondolva. De te várj 
s ne igyál velük. 

Várj reám! Ó átkelek 
minden vészen én. 
Aki nem várt, rám nevet: 
“Szerencsés legény”. 
Nem tudhatja senki sem, 
te meg én csupán, 
hogy te jártál ott velem 
öldöklő csatán, 
s te mentettél meg, de hogy ? 
Egyszerű titok: 
várni tudtál rám, ahogy 
senki sem tudott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük