Sztrájkalulnézet utánnézetből

MÁVAG Tr 5 városi autóbusz: forrás: http://www.autostilus.hu/?r=3321  

A közlekedés első negyedéve idén úgy tűnik a sztrájkokról szól. Akarjon utazni bár vonattal, vagy busszal a budapesti, számolnia kell azzal, hogy számára érthető vagy kevésbé érthető okokból nem fog tudni. S aztán hallgathatja a híreket.

MÁVAG Tr 5 városi autóbusz: forrás: http://www.autostilus.hu/?r=3321  

A közlekedés első negyedéve idén úgy tűnik a sztrájkokról szól. Akarjon utazni bár vonattal, vagy busszal a budapesti, számolnia kell azzal, hogy számára érthető vagy kevésbé érthető okokból nem fog tudni. S aztán hallgathatja a híreket.

 A BKV legutóbbi sztrájkjával kapcsolatban is. S aztán nekiállhat gondolkodni arról, hogy milyen lovat is kart, vagy akart-e egyáltalán. Ilyenekből alakul ki aztán azoknak az utánlövéseknek a sora, melyek nagyban befolyásolhatják, hogy mit gondol legközelebb egy sztrájk meghirdetésekor. A következők inkább csak eszmefuttatások és vélemények. Ha vitára sarkalnak, jó, ha végiggondolásra, még jobb.

Párizs omnibusz forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Omnibusz Kezdetben vala számos (omni)busz. Mert nem csak Londonban hej, de Budapesten is van számos utza, melyek megközelíthetősége fontos ahhoz, hogy a budapestiek, vagy az itt ténfergő másbéliek jól érezzék magukat. Munkailag, vagy csak mert ide sodródtak külhonból, ügyet intézendő, látogatóba. Erre jó néhányan rájövének az város tervezésekor, s bevezeték a tömegközlekedést. S általában a világvárosokban láták az emberek, hogy a tömegközlekedés jó. Egyszerűen azért is, mert kiszámítható.

Már ameddig van, és a város pontjai elérhetőek általa. De mindig vannak önjelölt reformerek akik szerint az úgy jó, ha ébren tartjuk a városiak szervezőkészségét. S ennek legjobb módja, ha folyamatosan feladatokkal bombázzuk őket. Feladványul adva, hogy próbáljanak alkalmazkodni a kívülről nézve nem egy esetben ötletszerűen átszervezett tömegközlekedéshez. Tulajdonképpen a legutóbbi sztrájk azt a paradox helyzetet hozta, hogy miközben nem kis részt az éppen aktuális átszervezés ellen indult, a dolgozni sietők számára a feladványok számát szaporította. Szerencsére csak egy napra.

Lóvasút a budapesti Váci körúton — ma: Bajcsy-Zsilinszky útÁmde, miközben az ember sétál a városban, és hallgatja a nagy ritkásan elérhető buszok, villamosok utazóközönségeinek megemlékezését a sztrájkolók családjáról akár el is gondolkozhat azon, hogy mit is nyújt a BKV akkor, ha éppen van busz. A csúcsidőben elsősorban zsúfoltságot. Tehát a cél elérése korántsem kényelmes még akkor sem, ha tömegnyomor okozta heringeffektus közbiztonsági vonatkozásaitól eltekintünk. A tömeg agresszív hajlamokat fokozó hatásainak megítélését illetően akár a sáskajárások is példaként lebeghetnek elő. Így a napi munkába járás kényelmetlen, közbiztonságilag olykor necces és stresszes. De legalább fizetünk érte. Mégpedig egyre többet. A járatok át-, oda- és visszaszervezésitől sem függetlenül egyre többet, mert többször kényszerítenek átszállásra, ami szintén nem a kényelemfokozás eszköze. Az, hogy a buszok nem egy esetben nappali melegedőként, ideiglenes alvóhelyként funkcionálnak, már csak hab a tortán. Kicsit büdös, fertőzésveszélyes, és romlott hab, de hát ez van. Tiszteljük benne a BKV szociális érzékenységét, hogy hálóhelyet feszít azok alá, akik problémáját aligha ezzel, hanem sokkal inkább valós szociális hálóval, munkahelyekkel kellene, lehetne megoldani.

De annak érdekében, hogy a közlekedési kalandjáték teljesebb legyen, a munkába járók nagy népi flipperjátékába az ütők mellé betesznek néhány pöcköt, akadályt, tuskót is. Ők azok, akik részben egymással csevegve állnak cikk-cakkban egy metrólejáratnál vagy -feljáratnál. Feltorlasztva a feljövőket a mozgólépcsőnél, vagy gátolva a lemenőket. Az elé a válasz elé állítva a tömeget, hogy vagy az ellenőrt löki fel, vagy azt az utastársát, akit az ellenőr mégiscsak megállít, ha már olykor a munka látszatát kívánja kelteni.

Ez van tehát a mérleg egyik serpenyőjében. Míg a másikban most a sztrájk, ami talán nagyon kellemetlen a BKV vezetésének, de egészen biztosan kellemetlen annak, akinek a munkája függ a munkába járástól. S itt igen nagy köszönet illeti azokat, akik akármilyen okból felvették a munkát. Mert így tényleg csak annyit kellett áldozni az egészséges életmód gyalogló oltárán, amennyit okvetlen muszáj volt. Mert a sztrájk jól belegondolva nem azokat büntette, akik a BKV átszervezéseit gardírozzák. S még csak nem is azokat, akiknek bármi ráhatása lenne a BKV vezetésére. Eltekintve azoktól a homályos politikai ügyletektől, hogy „majd a választásokon". A sztrájk a kisembert szívatta meg. Azt a kisembert, akitől a sztrájkolók furcsa módon szolidaritást várnak el. Miközben a forgalom lebénításával alig vállalnak szolidaritást velük. Mert vajon fizetik-e a sztrájkalapból a fizetés nélküli igazolt távolmaradás árát? Gyanítom, a kérdés költői marad.

De persze a sztrájkkal még így is lehetne kommunikálni, ha kommunikálná valaki, hogy tulajdonképpen mit szeretnének. Mert pillanatnyilag azt lehet tudni, hogy mit nem szeretnének. Leépítést, átszervezést. S ezzel jó részt egyet is lehetne érteni. De az egyetértési koefficiens azt hiszem, csak nőne akkor, ha a BKV szakszervezetei olyan működési modellel jönnének elő, ami nem csak ellenez, hanem igenez is. Erről többen többféle véleményt alkothatnak. Az euroAstra-n is olvasható pár. Bővítményként megemlíthető lehet egy olyan modell is, ami féligingyenes megoldást kínál. A Budapesten működő cégek amúgy is fizetnek adót a városnak. Akár ebbe is beépíthető lenne egyfajta közlekedési hozzájárulás, melynek fejében az alkalmazotti igazolvány egyben bérlet is lenne. Így az ellenőröknek sem kellene felmondani és talán egy illemtan-tanfolyamra is futná számukra.

A helyi közlekedés egy részét pedig bátran rá lehetne bízni az önkormányzatokra. Újbudán is van helyi busz, s nem egyedül a városban. Ha valahol, a helyben választott képviselőtestületekben fel fogják tudni mérni annak a politikai súlyát, hogy honnan, miként lehet elközlekedni. Persze kérdés, mennyire lehetne egy ilyen, valóban nagyvárosi és kollektív közlekedési rendszert megtámogattatni. Azzal a BKV-vízfejjel, aminek felét gond nélkül át lehetne ezzel képezni ellenőrnek. Vagy azzal a szakszervezettel, ahol a változatlanság langyos vize látszik kívülről nézve a legvonzóbb értékmérőnek.

Andrew_s