Szóval ez is egy olyasmi, ami régen kiment a divatból. A táncrend egy könyvecske volt, benne a táncok sorrendje (angol keringő, foxtrott, tangó, francia négyes, stb.) és amelybe a bálozó lány beírta, hogy melyik táncot kinek ígérte el. A bálszabályok a múltban szigorúak voltak, ezek közé tartozott a táncrend betartása. Egy dal, egy partner, én döntöm el melyik tánc során melyik gavallér lesz a partnerem.

A bálozó lányok a kitöltetlen táncrendet még a bál előtt, vagy a bejáratnál lévő tálcáról vehették el. Kétszer nem lehetett az udvarlónak ugyanazt a lányt táncba vinni, bármennyire is szerették volna. Legalábbis azon a bálon szigorúan tilos volt.

A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchiában feléledt a báli hagyomány. Egyre élénkebb társadalmi élet alakult ki Pesten és a nagyobb városokban. A báli szezon január 6-ától a húsvétot megelőző 40 napig, vízkereszttől hamvazószerdáig tartott. Ebben az időszakban szinte minden napra esett egy-egy bál. Mesterségek, egyetemek, középiskolák, szállodák rendezték. Valaha még Ékszerész-bál is volt a Gellért-szálló aulájában, jól emlékszem rá.

A táncrend eleinte egyszerű kivitelezésben készült kis virágdísszel, később egyre nagyobbak lettek a díszek és egyre kisebbek a hozzá tartozó füzetek. A XX. századtól a táncrendeket már könyvkötők, ötvösök, díszműiparosok állították elő, papírból, bársonyból, selyemből és bőrből készültek. Kis ceruza is tartozott hozzá.

A táncrendet ma már csak táncklubok őrzik a nevükkel. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük