osztrak-magyar_birodalmi_cimer.jpgMielőtt mondanivalómra rátérnék, köszönetemet fejezem ki minden államfőnek, kormányfőnek, miniszterelnöknek, vezérnek, kancellárnak, hadügyminiszternek, vezérkari főnöknek, akik a XX. században hadat üzentek más országnak, vagy hadüzenet nélkül támadást indítottak más nemzetek ellen. És azoknak is, akik bölcs döntéseikkel elősegítették az első és a második világháborút. Tudom, hogy ez sok egyszerű állampolgárnak okozott bizonyos nehézségeket és problémákat, továbbá személyi, vagyoni és erkölcsi veszteségeket, de nélkülük nem készülhetett volna el ez az írás.

 

A variáció

   Képzeljük el mai állapotunkat az első és második világháború megtörténte nélkül. Lehet, hogy nehéz, de megéri. Mi lenne a helyzet Európában? Az Osztrák-Magyar Monarchia királyság lenne Svédországgal, Norvégiával, Dániával, Spanyolországgal, Nagy-Britanniával, Belgiummal, Luxemburggal és Portugáliával együtt. Uralkodónk Paul Georg Maria Joseph Dominikus von Habsburg-Lothringen, azaz I. György osztrák császár és magyar király. Trónörökösünk Habsburg Károly Konstantin főherceg.

   Nagyhatalom lennénk. Területünk 682.000 négyzetkilométer. Nagyobb, mint Franciaország, Spanyolország, Svédország, Németország, a többiről nem is beszélve. Lakóink száma 60 millió fő, nagyjából annyi, mint az Egyesült Királyság, Olaszország, Svédország és Franciaország népessége. Igaz, a magyarok a nemzeti kisebbséghez tartoznának, de azért 20 millió magyar, birodalmi kettős állampolgárt csak más kifejezés híján nevezhetnénk kisebbségnek.

   Kétnyelvű országban élnénk, hivatalos nyelv a német és a magyar, de lényegében három a nyelv, mert gyermekeink az óvodától kezdve a birodalmi érettségi vizsgáig tökéletesen elsajátítanák a választható angol, francia, olasz, vagy spanyol nyelvet is. Természetesen az Európai Unió egyik vezető állama lennénk. Életszínvonalunk egyenlő lenne az angol és francia lakosságéval, talán picivel magasabb.

   Az ezredfordulón népszavazást tartottak volna a Dunántúli Köztársaság megalakításáról. Ugyanis a régió főispánja ki akart válni a Monarchiából, mondván, hogy túl sok adót fizetnek be a költségvetésbe, de keveset kapnak vissza belőle. Ám a lakosság 80 százaléka a kiválás ellen voksolt, így az ügy lekerült volna a napirendről.

   Ipari nagyhatalom is lennénk, ezt nem akarom részletezni, végtére is nem pályázom ezzel az írással tudományos fokozatra. Óriási jövedelemre tettünk volna szert az idegenforgalom révén. A tudományos életben is nagyot léptünk volna előre. 14 magyar Nobel-díjas helyett 55 Nobel-díjasunk lenne. (Köztük 21 osztrák.)

   Természetesen semleges ország lennénk, Svájccal, Svédországgal és Finnországgal együtt. Honvédelmi költségvetésünk nem lenne. A törvények betartására vidéken a csendőrség, a városokban a rendőség vigyázna.

   Vallási szempontból vegyes képet mutatnánk. Lennének katolikus, református, evangélikus, unitárius, ortodox, muzulmán templomaink, zsinagógáink. De ez nem zavarna senkit. Hálistennek egy az Isten!

   Megszavaznák választópolgáraink a királyság visszaállítását?

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük