zaszlok.jpgEgy emberöltő 25-30 év, megegyezik a nemzedékek váltásának idejével. Lacival két emberöltőn át voltunk barátok. Együtt jártunk elemibe, polgáriba, együtt voltunk farkaskölykök (kiscserkészek) és igazi cserkészek, táboroztunk Kecskeméten, Tihanyban, Révfülöpön, Bánkon a 252-es Kiss József cserkészcsapattal.

   Négy évvel a háború után Izraelbe csábította egy barátja a szebb jövő reményében. Olajfúró munkásként dolgozott. Egyik levelében megírta, hogy három éve végzi ezt a nehéz munkát, gyomorfekélyt kapott, izomsorvadása volt és gerincbántalmakkal küszködött. Nem értettem, miért nem folytatta tanult mesterségét, a férfi szabóságot, amelyet egy híres belvárosi műhelyben, a Szita-szalonban sajátított el és tett sikeres segédvizsgát.

   Amikor elege lett a nehéz munkából, a testi fájdalmakból, el akarta hagyni az országot. Minden vágya az volt, hogy Franciaországba, Párizsba menjen és ott alapítson családot.

   Kinézett egy hajót Haifában, amelyen francia trikolórt, piros-fehér-kék zászlót fedezett fel. Egy éjjel felszökött a hajóra, elbújt a kazánházban a szénrakások között. Végzetes tévedés volt. Nem francia, hanem jugoszláv hajón bújt meg, a két ország trikolórja azonos. Az indulás után felfedezték a potyautast. Bevallotta, hogy magyar. Abban az időben Magyarország és Jugoszlávia között szinte háborús helyzet alakult ki. Splitbe érkezve letartóztatták. Első fokon öt évi börtönt szabtak ki rá „kémkedésért”.

   Két évi raboskodás után engedték szabadon Tito elnök általános amnesztia rendelete nyomán. Persze kitoloncolták az országból, majd felrakták egy hajóra, vissza Izraelbe. Ott viszont katonaszökevényeknek minősült, börtönbe nem került, de rendőri felügyelet alatt kellett dolgoznia tovább az olajfúróknál. Az 1956-os szuezi konfliktus zűrzavarában ismét megszökött és  kalandos úton, Jordánián, Szírián át, onnan hajóval Görögországba, majd tovább egy másik hajóval Marseillebe, végül stoppal Párizsba ért. Menedékjogot kért, várta az elbírálást.

   Közben megismerkedett egy francia lánnyal, Luciennel. Egymásba szerettek. Jövendő apósa nem nézte jó szemmel, hogy lánya egy szegény, Franciaországban fél-illegálisan tartózkodó, huszonéves, franciául alig tudó fickó udvarol. Fel is jelentette Lacit az idegenrendészeti hatóságnál, hogy okmányok nélküli bevándorló. Ekkor jött a „deus ex machina”. l958 novemberében de Gaulle pártja többséget szerzett a választásokon az elektorok szavazatainak 78%-ával. Az Elnök ragaszkodott egyik alapelvéhez, gyarapodjon Franciaország lakossága. Minden menedék kérőnek munkavállalási engedélyt adtak, később állampolgárságot.

   Három fiúgyermekük született. Ma Henri fogorvos, Alain vegyészmérnök a DuPontnál, Yves gimnáziumi fizikatanár. Végül is Laci élete sikeresnek mondható, a végzetes tévedést leszámítva. Most lenne nyolcvan éves. Ezzel az írással szeretnék emlékezni rá.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük