A szén-dioxid-tárolás nem pótolja a megfelelő klímavédelmi intézkedéseket – az EASAC jelentése

Az üvegházhatású gázok koncentrációjának megállítása versenyfutást jelent az idővel, tehát az emberiségnek minden lehetőséget meg kell ragadnia a klímaegyezmény megvalósítására – figyelmeztetnek a jelentés szerzői. Az erdősítés, az újraerdősítés és a talajok szénmegkötő képességének növelése az Európai Unióban már most elősegíthető a megfelelő szakpolitikák bevezetésével; a többi NET technológia esetén pedig még kérdés, hogy milyen körülmények között alkalmazott mely megoldások a leginkább célravezetőek – állapítja meg az EASAC-jelentés.

Az éghajlatvédelmi egyezmény célja a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 Celsius-fok alatt tartani az iparosodás előtti szinthez képest, majd ezen erőfeszítések folytatásaként a hőmérséklet emelkedését 1,5 fok alatt tartani az iparosodás előtti szinthez képest, mivel ez jelentősen csökkenti az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait. A második cél bővíteni az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességét és elősegíteni az alacsony üvegházhatású gázkibocsátással járó fejlődést, méghozzá úgy, hogy e folyamatok ne veszélyeztessék az élelmiszer-termelést.

Az EASAC által elemzett negatív Negative emission technologies: What role in meeting Paris Agreement targets? – A jelentés teljes szövege ide kattintva letölthetőemissziós technológiák a következők:

• erdősítés és újraerdősítés
• a talajok szénmegkötő képességének szinten tartása és növelése, szénmegkötő mezőgazdaság
• biomassza-hasznosítás (energiatermelés) CO₂-leválasztási és -tárolási technológiával kapcsoltan (BECCS)
• geokémiai CO₂-kötő folyamatok
• CO₂-kivonás a levegőből CO₂-tárolási technológiával kapcsoltan
• az óceánok CO₂-elnyelő képességének növelése.

A vizsgálat abból indult ki, hogy a párizsi egyezmény megkötésével egy időben készült becslések szerint nem elégségesek az aláíró országok által felajánlott intézkedések, vállalások (nemzeti célok) a közös cél elérésére. A számítás szerint abban az esetben is, ha a nemzeti célokat maradéktalanul megvalósítják, a 21. század végére átlagosan 2,7 fokkal lesz magasabb a Föld átlaghőmérséklete, mint az ipari forradalom előtt. A számítás szerint a maximum 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedési cél teljesítéséhez 2020-ig lehet a jelenlegi ütemben kibocsátani üvegházhatású gázokat, a 2 fokos cél érdekében 2035-ig, de ha 2070-ig folyik a jelenlegi ütemben az üvegházhatású gázok kibocsátása, akkor még a 3 fokot is meg fogja haladni a felmelegedés.

Túlzó várakozások, megalapozatlan bizakodás

Az EASAC-jelentés alapvetése az, hogy a közvélemény és a politikai döntéshozók nincsenek tisztában azzal, milyen jelentős kibocsátáscsökkentésre van szükség az egyezmény céljainak eléréséhez. A klímavédelmi intézkedések lassúságát, késlekedését többek között az a hit magyarázza, hogy „a technológia” majd megoldja a gondokat. „Elemzésünk azt mutatja be, hogy e várakozások túlzottan optimisták lehetnek” – írja a jelentéshez írott előszóban Thierry Courvoisier, az EASAC elnöke. A fentebb felsorolt technológiák egy része ugyan hipotézisként beépíthető a különböző klímaváltozási forgatókönyvek számítógépes modelljébe, ettől viszont még nagyon távol esik az illető technológia kutatás-fejlesztése, kiépítése és az egész bolygóra kiterjedő alkalmazása, hogy segítségükkel kompenzálhassuk a nem megfelelő klímavédelmi intézkedéseket – állapítják meg a kutatók.

A jelentés lényegi megállapítása az, hogy a NET technológiák valós potenciálja korlátozott a párizsi egyezmény szerint kívánatos üvegházgázkoncentráció-csökkentési célokat tekintve; megvalósításuk hely- és eszközfüggő; bizonytalan, hogy ipari méretekben való alkalmazásuk révén valójában mennyi szén-dioxidot lehet majd kivonni, illetve mennyi kibocsátását lehet megelőzni. Ipari méretekben való alkalmazásuk ráadásul sokba kerül, és valószínűleg jelentős hatást gyakorol a szárazföldi és tengeri ökoszisztémákra. Az elemzés szerint továbbá egyik NET technológia sem alkalmas 1 gigatonna: egymilliárd tonnagigatonnás nagyságrendű szén-dioxid-kivonásra évente, noha napjaikra a kibocsátás az évi 40 gigatonnához közelít.

Ezért az EASAC azt aljánlja, hogy a NET-et ne vegyék figyelembe az Európai Unió hosszú távú energetikai modellezési eljárásainak kifejlesztése, elemzése és összehasonlítása során. „A NET technológiákra támaszkodni a hatékony kibocsátáscsökkentés helyett súlyos következményekkel járhat az eljövendő generációk számára” – állapítják meg az európai tudományos akadémiák szakértői a NET technológiákról szóló tudományos szakirodalom áttekintése nyomán.

Versenyfutás az idővel

A negatív emissziós technológiák figyelembevétele nélkül készült modellszámítások azt mutatják, nagyon nehéz lesz elérni a nettó nulla üvegházgáz-kibocsátást 2050-re. Mivel viszont a NET lehetőségei korlátozottak, minden más megoldást felhasználva a lehető legkisebbre kell visszaszorítani a kibocsátást. Ilyen az energiahatékonyság növelése, az energiatakarékosság, a megújuló energiák használatának gyors elterjesztése, a klímabarát gazdálkodás és a felsoroltak megvalósításához szükséges szabályozási környezet kialakítása. Ennek fényében az EASAC-jelentés az alábbiakat javasolja:

1. Az Európai Unió és a többi aláíró ország a lehető leggyorsabban csökkentse üvegházgáz-kibocsátását a párizsi egyezményben rögzített nemzeti tervek végrehajtásával.

2. Az elemzett negatív emissziós technológiák közül technológiai szempontból a talajok szénmegkötő képességének szinten tartása és növelése, valamint az erdősítés a leginkább megvalósítható. Ennek ellenére napjainkban is jelentős mennyiségű üvegházgáz kerül a légkörbe az erdőirtás és a talajromlás miatt. Vagyis az emberiségnek meg kell állítania az erdők fogyatkozását, és a szénmegtartó képesség növelésének fontos tényezővé kell válnia a mezőgazdaságban.

3. Fontos lenne elhárítani a szén-dioxid-kivonás és -tárolás (CCS) alkalmazása előtt álló technológiai akadályokat, és életképes üzleti modelleket kidolgozni a CCS-sel működő hőerőművek és más energiaintenzív üzemek – például cementgyárak, acélkohók – működtetésére. Az egyes szennyezési pontokon alkalmazott CCS hatékony megoldás lehet, azonban jelenleg hiányzik az üzleti motiváció a CCS alkalmazására (túl alacsony a szén-dioxid-kibocsátás ára, illetve nincsenek célzott állami támogatások).

Az EASAC és a testület korábbi jelentései

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) az EU-tagállamok nemzeti tudományos akadémiái hozták létre, hogy közösen fogalmazzanak meg javaslatokat a szakpolitikai döntéshozók számára. Az EASAC megalakulásával az európai tudományos akadémiák egységesen léphetnek fel, és közösön hallathatják hangjukat szakpolitikai kérdések kapcsán. Az EASAC 2001-ben alakult meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémián. A szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja, amely így e fontos európai tudományos szervezetben is képviseli a magyar kutatási érdekeket.

Az EASAC segítségével az együttműködő akadémiák független, tudományosan megalapozott, szakértői tanácsokat adnak azoknak a döntéshozóknak, akik az európai intézmények szakpolitikai döntéseit meghatározzák, vagy azokra befolyással bírnak. Az EASAC Tanácsa 29 kiváló tudósból áll, akiket 27 európai tudományos akadémia, valamint az Academia Europaea és az európai akadémiákat képviselő ALLEA jelöl.