Mr. Alkohol I.
3 perc olvasásUgye emlékszünk Szörényi-Bródy örökzöld slágerére? Ó Mister Alkohol, hát itt vagy már megint – énekelte Koncz Zsuzsa. Elhatároztam, kicsit körüljárom a témát. Ha már a világ egyetlen állama sem tudta megoldani az alkoholizmus problémáját. Pedig próbálgatták. Hogyan?
Prohibíció a megoldás, vélte Woodrow Wilson USA-elnök, majd elrendelte a szeszes italok előállításának, árusításának és fogyasztásának totális tilalmát. Száz éve 1920. október 22-én. Az eredmény? Megszerveződtek és meggazdagodtak a szeszcsempész gengszterbandák. Ha a seriff felszámolt egy illegális italmérőhelyet, két másik nyílt helyette.
Korlátozás kell, száraztörvény, jegyre adunk majd némi alkoholt a népnek, döntött Gorbacsov, a Szovjetunió vezetője. A részegségért büntetés járt. Erre felélénkült a feketegazdaság, óriási méreteket öltött az illegális szeszfőzés, valamint tömeges metilalkohol mérgezés. Megitták a spirituszt, olcsó kölniket. A kívánt hatást ez a módszer sem érte el.
Lokálopció, döntsenek az önkormányzatok arról, hogy a településeken hol és mikor árusíthatnak szeszes italt. Ne lehessen hozzájutni munkaszüneti napokon, vásárok idején, egyházi ünnepeken. Ha igen, akkor csak bizonyos napszakban. Jó néhány évvel ezelőtt nálunk is tiltott volt a reggel 9 óra előtti szeszvásárlás. Eredmény nem volt.
Szeszmonopólium az államnak, gondolták a tervgazdaságban működő szocialista államok vezetői. Majd mi előírjuk a szeszgyártás mennyiségét az állami szeszes ital gyáraknak, sörfőzdéknek. Borszőlő termesztéssel, borkészítéssel csak állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek foglalkozhatnak az állampárt szigorú ellenőrzése mellett.
Gothenburgi rendszer, az majd segít, gondolták a svédek. A szeszes italok forgalmazását nonprofit szervezetekre bízzuk az Országos Alkoholellenes Szövetség és a Kék Kereszt Egyesület felügyeletével. A hitelre történő árusítás tilos. A két világháború között Magyarországon is láthattunk ilyesmit, a kocsmákban tábla jelezte: Hitel nincs, ne is kérjen!
Büntetőjogi eszközök sem segítettek. Próbálkoztak Európában fogházbüntetéssel, kényszer-elvonókúrával, gondnokság alá helyezéssel. Ennek nyomát őrzi a BTK, amely kimondja, hogy bűncselekménynek minősül az ittas, vagy bódult állapotban történő vezetés. Nem mentő körülmény, éppen ellenkezőleg, súlyosabb büntetés jár érte. Visszatartó ereje csekély.
Antialkoholista oktatás iskolákban, sőt még az óvodákban is. Szeszreklámok korlátozása, elrettentő példák bemutatása a sajtóban, televízióban, orvosok felvilágosító előadásokat tartanak Csaknem minden kultúrállam él ezekkel lehetőségekkel, mindhiába. Az alkoholfogyasztás hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de növekszik.
Ha minden hiába, akkor valóban együtt kell élnünk az alkoholizmussal az idő végezetéig?