Sólyom László Köztársasági Elnök Bevezetõ Beszéde Az Arraiolos-csoport államfõi Informális Találkozóján

Sólyom László köztársasági elnök bevezetõ beszédet mondott az Arraiolos-csoport államfõi informális találkozójának harmadik, Living in Europe and the World címû szekcióülésén, valamint részt vett az államfõk és fiatal kutatók Európa jövõje címû vitafórumán. 2007. április 11.-én beszédét szokás szerint szószerinti átiratban közöljük

Tisztelt Elnök Asszonyok és Elnök Urak!

Az idei év áttörést hozhat a fenntartható fejlõdés szempontjából Európában. Jó esélyünk van arra, hogy az európai és világméretû erõfeszítések hosszú sorozata meghozza gyümölcsét.

Az elmúlt évtizedeket az elsõ ötletek, javaslatok és döntések életre keltésének nehézségei jellemezték. A különbözõ figyelmeztetések és javaslatok, a ?Néma tavasz"-tól (1962) a ?Növekedés határai"-n (1972) keresztül a Stern munkacsoport által nemrégiben (2006 november) kiadott ?Áttekintés a klímaváltozás gazdasági következményirõl" címû jelentésig mind arra ösztönöztek, hogy lehetõséget keressünk a küszöbön álló válság elkerülésére.

A tudományos világ figyelmeztetéseire válaszképpen létrejött, egymást követõ politikai dokumentumok, a Bruntland Jelentéstõl a Göteborgi Stratégiáig, megrajzolták Európa és az egész világ jövõképét.

Mégsem született meg a politikai elszántság a világ demokratikus és iparilag fejlett régióiban ahhoz, hogy átfogó választ adjanak a növekvõ fenyegetésre.

A hosszú évtizedek azonban mégsem múltak el eredménytelenül. A politikai tehetetlenség miatti frusztráció, az elvesztegetett idõ és kimerülõ források miatti aggodalom mellett el kell ismernünk azt is, hogy idõközben sok minden történt: voltaképpen megterveztük a megoldás elemeit. Alapvetõ fontosságú intézményeket hoztunk létre a politikai megoldások elõsegítésére és – egyéb egyezmények mellett – a Kiotói Egyezmény és a Göteborgi Stratégia megvalósításának támogatására.

Még az elmúlt hetekben is meghatározó jelentõségû környezetvédelmi fejlemények tanúi lehettünk, nemcsak Európában, de az Egyesült Államokban is.

Elsõként hadd szóljak az Európai Tanács 2007. március 8-9-i ülésén született határozatokról. Úgy gondolom, hogy ezek a határozatok különösen integrált megközelítésmódjuk miatt fontosak. Világosan látszik, hogy az Európai Unió energiapolitikájának újragondolását részben komoly figyelmeztetést jelentõ politikai események motiválták. Az energiakérdés összekötése a klímaváltozás problémájával nem lett volna ilyen erõteljes, ha az EU német elnöksége nem nyilvánította volna a környezet védelmét elsõdleges fontosságúnak. Ennek az üzenetnek világos globális összefüggése is van, hiszen az energia és a klímaváltozás elválaszthatatlan a szegénység világproblémájától. Ezen túlmenõen az EU sürgeti a trópusi erdõk pusztításának mielõbbi leállítását, illetve hosszabb távon a folyamat visszafordítását. Az emisszió-kereskedelem világméretû alkalmazását is szorgalmazza az EU, mint olyan eszközt, amely enyhítheti a környezet túlterhelését.

Az ökológia és a gazdasági fejlõdés nem áll feloldhatatlan ellentétben egymással. Napjainkban is számos környezetbarát technológiát alkalmaznak, és folyamatosan láthatjuk mind újabbak bevezetését. Ha áttekintjük a szükséges intézkedéseket – mint például az energiahatékonyság növelését, az ipari szintû korombegyûjtés és -tárolás elõsegítését, a jármûvek, lakóházak és üzemi épületek széndioxid kibocsátásának csökkentését – világossá válik, hogy új technológiákra és jelentõs beruházásra van szükség. A gazdasági fejlõdés azonban csupán eszköz, és sosem végcél. A természeti környezet sebeinek gyógyítása gazdaságilag ésszerû akkor is, ha ez ellentétben áll egyes gazdasági szereplõk szûklátókörû és rövid távú érdekeivel.

Az Európai Tanács olyan megegyezésre jutott, mely elsõ pillantásra tisztán technikai részletkérdéseket érint, mint a kibocsátás-csökkentés százalékai, emisszió-kereskedelmi programok, vagy az ipari innováció. Más nézõpontból viszont ezek a részletek egy olyan mozaik darabjai, mely teljesen új képet ad arról, hogy milyen életmódbeli változásokra van szükségünk a túléléshez. Az Európai Tanács határozatai – amennyiben megvalósulnak – ténylegesen egy új hozzáállásra fognak vezetni. Ezért gondolom, hogy ezek a határozatok valóban mérföldkövet jelentenek.

A tudósok, politikusok és környezetvédõ aktivisták folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a környezet megóvása sokkal többet jelent a természet konzerválásánál, vagy a szennyezés korlátozásánál. A környezet védelme életmódbeli változásokat, új életfilozófiát kíván; olyan filozófiát, melynek alapja a természettel való összhang és a jövõ nemzedékei iránt érzett felelõsség. Akik ezt a szemléletet képviselik, készek arra, hogy a saját fogyasztásukat és a gazdasági növekedést a jövõ érdekében visszafogták. Látjuk azokat az erõfeszítéseket, melyek a mindennapi élet apró lépésein keresztül a viselkedésünket úgy alakítják, hogy ne lépjük át a fenntarthatóság határait. Például mind többen hajlanak arra, hogy energiatakarékos izzókra térjenek át, hogy kevesebbet használják az autójukat, illetve hogy támogassák a környezetbarát gondolkodást és viselkedést. Ezek a viselkedési mozzanatok összeadódnak, s a környezettudatos emberek kormányukat és a gazdasági környezetüket is hasonló gondolkodásra fogják ösztönözni.

Nyilvánvalóan megdõltek, tarthatatlannak bizonyultak korábban széles körben elterjedt kifogások és ellenérvek.

Az EU egyoldalú emisszió-csökkentését követõen például már nem lehet azzal érvelni, hogy nem érdemes egyoldalú lépéseket hozni, mert azok hatástalanok. Mára megértettük azt, hogy a semmittevés bizonyulhat a legdrágább intézkedésnek, mivel a tétlenség ára messze meghaladja a rövid távú költségeket. A közösségen belüli emisszió-csökkentés lassítja a globális kibocsátás növekedését, függetlenül attól, hogy máshol mi történik.

Ha körülnézünk, a világ más, fontos tájain is a pozitív hozzáállás bíztató jeleit látjuk. Örömmel idézem fel az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságának egy, a napokban hozott ítéletét. Magánszemélyek, valamint Massachusetts Állam felszólították az USA Környezetvédelmi Hatóságát (EPA), hogy a szövetségi Tiszta Levegõ Törvény értelmében rendelje el az üvegházhatást növelõ gázok kibocsátásának korlátozását. Azzal érveltek, hogy ezen gázok felhalmozódása befolyásolja az éghajlatot, ezáltal közegészségügyi és népjóléti veszélyeket hordoz (azon túl, hogy az éghajlatváltozás következtében megemelkedett óceáni vízszint Massachusetts part menti területeit máris elárasztással fenyegeti). Az EPA a kérést elutasította, a Legfelsõbb Bíróság pedig kijelentette, hogy az elutasítás törvénysértõ. A bíróság helyt adott Massachusetts érveinek, miszerint az üvegházhatású gázok kibocsátása a klímaváltozásra való tekintettel valós és közvetlen veszélyt jelent. A bíróság ugyanúgy érvelt, mint az EU az egyoldalú korlátozás bevezetésével kapcsolatban. A határozat szerint a globális felmelegedés ?lassítása vagy csökkentése" jobb, mintha egyáltalán semmit sem tennénk, és még akkor is, ha a hatóságok nem oldhatják meg a fejlõdõ országokban keletkezõ szennyezés óriási problémáját, hozzájárulhatnak a további, optimális lépésekkel kapcsolatos elképzelések finomításához.

Tisztelt Elnök Asszonyok és Urak!

Mikor fogja elérni együttes erõnk és közös politikai eltökéltségünk azt a szintet, amely meghozza a fenntartható fejlõdést?

Mindenesetre további politikai erõt és befolyást kell a környezetvédelemi tervek és végrehajtásuk szolgálatába állítanunk, a lehetõ leggyorsabban.

Hiszem, hogy Európa végrehajtó hatalommal nem bíró államfõi ebben fontos szerepet játszhatnak, és javasolom, hogy ezt a szerepet töltsük be.

Az elmúlt évben egy kezdeményezést indítottam útjára, mely a sajtóban ?Zöld Elnökök" címszó alatt jelent meg. Önök közül legtöbben már értesültek errõl az informális együttmûködésrõl. A kezdeményezés nem új intézmény vagy formális kapcsolat létrehozását célozza. Sokkal inkább fórumként szolgál a környezettudatos államfõk számára ahhoz, hogy néhány konkrét probléma megoldása érdekében együttesen emeljék fel szavukat. Ennek kapcsán rendkívül hálás vagyok Ausztria, Finnország, Litvánia és Horvátország elnökeinek, akik egy évvel ezelõtt csatlakoztak hozzám, és üzenetet intéztek a Brüsszelben rendezett Zöld Hét résztvevõihez, hangsúlyozva, hogy meg kell mentenünk azt, ami Európa élõvilágának sokféleségébõl megmaradt.

Idén egy jelentõs, Budapesten rendezendõ eseményben vállaltam szerepet, melyhez az Önök támogatását is kérem. November 8. és 10. között, a Magyar Tudományos Akadémia, az UNESCO és az EU Bizottság együttmûködésével rendezi meg a "World Science Forum"-t. Ennek programjában tervezünk egy államfõi panelt, melynek témája az ?Eljövendõ nemzedékek iránti felelõsségvállalás". Megtisztelnének azzal, ha fontolóra vennék, hogy csatlakoznak hozzám e terv támogatásában. Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy két héttel ezelõtti hivatalos magyarországi látogatása alkalmával Karolosz Papuliasz úr, Görögország elnöke kinyilvánította szándékát arra, hogy részt vesz a Tudományos Világfórum államelnöki pódiumvitáján.

Szeretném arra kérni az Elnök Asszonyokat és Urakat, hogy tartsák a figyelem középpontjában a környezeti fenntarthatóság elõmozdításához szükséges politikai cselekvés szükségességét és az arra kínálkozó sok-sok lehetõséget, minden érintett együttmûködésének fontosságát, valamint a tudomány alapvetõ jelentõségét a fenntarthatóságot célzó társadalmi és technikai folyamatban. A környezettudatos államfõk közössége részérõl tapasztalt nemzetközi támogatás az egyes magas szintû politikai szereplõk számára bátorítást jelenthet a saját fellépésükhöz, és felgyorsíthatja a fenntartható fejlõdés szakaszába való átmenetet a jövõ generációi érdekében.