Európai konferencia Budapesten: hospice és palliativ terápia
10 perc olvasás 
Az Európai Palliatív Ellátási Szövetség (European Association for Palliative Care, EAPC) 10.kongresszusát tartja Budapesten 2007. június 7.-9. között. A mintegy 2500 fõs nemzetközi konferencián a súlyos, elsõsorban daganatos betegeket érintõ hospice és palliativ terápia legfrissebb kutatási eredményeivel, terápiás módszereivel és az ellátással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak a résztvevõk, megfogalmazásuk szerint ez az esemény ?kongresszus az élet méltóságáért".
Az Európai Palliatív Ellátási Szövetség (European Association for Palliative Care, EAPC) 10.kongresszusát tartja Budapesten 2007. június 7.-9. között. A mintegy 2500 fõs nemzetközi konferencián a súlyos, elsõsorban daganatos betegeket érintõ hospice és palliativ terápia legfrissebb kutatási eredményeivel, terápiás módszereivel és az ellátással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak a résztvevõk, megfogalmazásuk szerint ez az esemény ?kongresszus az élet méltóságáért".
Plenáris elõadások mellett szekcióüléseket is tartanak.
A megnyitó eseményen a magyar köztársasági elnök is megjelenik.
Jelentõs szerepe van a június 6-i, Budapest Commitment elnevezésû elõkonferenciának is, ezen a palliatív terápia legnevesebb nemzetközi képviselõi számoltak be az ellátás európai kihívásairól, s útjára indították a régió felzárkózását támogató kétéves programot.
A vonatkozó sajtótájékoztatón a szakterület vezetõi jelentek meg; dr.Lukas Radbruch (Európai Palliatív Ellátási Szövetség), dr. Carl Johan Fürst (az Európai Palliatív Ellátási Szövetség Tudományos Bizottságának elnöke),
David Clark professzor (Európai Palliatív Ellátási Szövetség), dr.Hegedûs Katalin (Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, szervezõbizottsági elnök), dr.Muszbek Katalin (Magyar Hospice Alapítvány).
Mit is jelent a két fogalom, mellyel a rendezvény foglalkozik?
A hospice az a szervezet, amely feladatának a haldokló, elsõsorban daganatos betegek gondozását tekinti.
A hospice gondozás célja; a betegek életminõségének javítása, testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek elviselésében.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 1990-ben kiadott, a témakörrel foglalkozó ajánlása a hospice szó helyett a palliatív ellátás fogalmának bevezetése mellett döntött. A palliatív ellátás szélesebb körû kifejezésként a súlyos tünetek kezelését, az életminõség-javító terápiák összességét jelenti, ezen belül értelmezik a hospice-t, mint mindennek a szellemiségét. A palliatív ellátás ebben a megközelítésben az egészségügyi rendszer integráns részét képezi.
dr.Lukas Radbruch bemutatta magát az Európai Palliatív Ellátási Szövetséget, s ismertette a kongresszus céljait.
Az EAPC-t 1988-ban alapították a palliatív terápia európai megismertetésére, a vonatkozó munka elõsegítésére.
1988-tól az EAPC az Európai Tanács közhasznú szervezeteként végzi munkáját. 2007-ben a 40 tagországból már 50 ezer tagja van, Európa 23 országában 36 nemzeti szervezete mûködik.
A hospice és palliatív szakma jelenleg zajló legnagyobb nemzetközi rendezvényének kiemelt témái;
a súlyos beteg felnõttek és gyermekek kezelése,
a palliatív ellátásban tapasztalható regionális különbségek feltérképezése és csökkentése,
valamint a végstádiumú betegek gondozásának szociális és kulturális vonatkozásainak feltárása.
dr.Carl Johan Fürst az elõkongresszust mutatta be.
A Budapest Commitment – Elkötelezettség az életért címû szimpóziumon indítják el azt a kétéves programot, amelynek célja, hogy a régiók eltérõ földrajzi, epidemiológiai, kulturális és gazdasági adottságainak figyelembe vételével világméretekben támogassák a hospice és palliatív ellátás fejlõdését.
Sajnálatos tény, hogy a világon sok esetben nem áll rendelkezésre idõben a hospice és palliatív terápia, így fordulhat elõ, hogy végstádiumú betegek nagy fájdalmak között, a társadalomtól izolálva, magányosan várják a halált. Magában Európában is nagy különbségek mutatkoznak a palliatív terápia hozzáférhetõségében, országonként, vidékenként. Különösen rossz a helyzet a gyermek- és idõskorúak ellátásában.
A helyzet megváltoztatására három nemzetközi szervezet, az EACP, a Nemzetközi Hospiceés Palliatív Ellátási Szövetség (IAHPC) és a Palliatív Ellátási Világszövetség (WWPCA) hívta létre a fentemlített kétéves programot
az országos szintû stratégiák kidolgozására.
Ebben módszereket dolgoznak ki
-a gyógyszerek elérhetõségére,
-a palliatív terápiás irányelvekre és a politikai döntéshozókkal való együttmûködésre,
-a palliatív terápiához kapcsolódó képzési és továbbképzési rendszer fejlesztésére,
-a palliatív ellátás standardjainak kidolgozására és a minõségbiztosításra,
-a kutatásra.
A kongresszus zárónapján, június 9-én bemutatják a program addigi eredményeit és a meghatározott nemzeti szintû célokat. Olyan mûködõképes modellt kívánnak létrehozni, melyet a világ bármely pontján alkalmazni lehet, adottságoktól függetlenül.
David Clark professzor ismertette a hospice és a palliatív ellátás európai helyzetét, jövõbeni lehetõségeit, a nemzetközi trendeket. A szövetség fejlõdésének irányát jelzi, hogy elsõ alkalommal kerül most sor kongresszusára Kelet-Európában.
A palliatív és hospice ellátás európai fejlõdését két tendencia határozza meg napjainkban;
egyrészt az egész Európát érintõ öregedési folyamat,
másrészt az egészségügyi rendszerek ezzel párhuzamosan kialakuló krízise.
2050-ben majdnem minden 10. európai 80 évesnél idõsebb lesz, a változások különösen erõsen érintik Kelet-Európát, ahol a palliatív terápia gyenge lábon áll. Elfogadott mérõszám alapján kalkulálva, minden 1 millió lakosra 50 palliatív ágyra lenne szükség, ez az arány a régióban jelenleg 16,69-en áll. Egyedül Lengyelországban kedvezõbb a helyzet. A régióban kevés lehetõség van az alap- és középfokú palliatív képzésre.
Megállapítható, az európaiak már nem tudják, hogyan bánjanak haldokló hozzátartozóikkal, fennáll a veszély, hogy technokrata megoldások kerülnek elõtérbe. Számos, a halállal és a haldoklással kapcsolatos regionális hagyomány létezik még Európában, az európai egyesítést ebben a vonatkozásban is úgy kell végigvinni, hogy el lehessen kerülni az összes kulturális különbség megszûntetését.
A legtöbb embernek az a kívánsága, hogy otthon halhasson meg, mégis egyre általánosabb az intézményben bekövetkezõ halál. Az intézményekben a létszámhiány és a gazdasági nyomás miatt azonban haldoklók ?problémává" válnak, emellett gyakran maguk az érintettek sem igénylik életük végén a magas-szintû orvosi ellátást.
A palliatív ellátási modell ad választ a gondokra:
-ambuláns és fekvõbeteg ellátás, az ambuláns ellátás elsõbbségével,
-elsõbbség a fájdalomcsillapításnak,
-palliatív ellátás multidiszciplinális team-el; orvosok, nõvérek, pszichológusok, szociális munkások, önkéntes segítõk,
-minden szereplõ speciális képzésben részesüljön,
-a lehetõ legnagyobb mértékben támaszkodni az önkéntes segítõkre,
-az életminõség megõrzésre törekedni, minõségi standardokkal és minõség-ellenõrzéssel,
-a finanszírozás nyílt legyen és szabályozzák kerettörvények.
Jelenleg egész Európában a WHO által definiált palliatív ellátási modell érvényesül, az elmúlt 15 évben ez terjedt rohamosan, a legtöbb helen sikerült az ambuláns ellátást elõnyét biztosítani. Majdnem mindenhol egymás mellett mûködnek ambuláns és fekvõbeteg részlegek. Európa összes régiójában egymás mellett találhatók az állami és a civil (közhasznú, egyházi, magán) rendszerek. A palliatív ellátásra majdnem minden országban nemzeti és regionális törvények vonatkoznak és egyre gyakoribb a szabályzott (állami vagy társadalombiztosítás általi) finanszírozás.
A palliatív ellátásban Kelet-Európa elmarad Nyugat-Európa mögött, többnyire a finanszírozási problémák miatt.
(Megjelölt forrás: Reimer Gronmeyer – Michaela Fink – Marcel Globisch – Felix Schumann: Palliatív ellátás Európában)
dr.Hegedûs Katalin ismertette a magyarországi hospice általános helyzetét, jogi hátterét, az oktatást és a témához kapcsolódó nehézségeket.
A Magyar Hospice-palliatív Egyesület (MHPE) 1995-ben alakult meg 19 hazai hospice szervezet és a Rákbetegek Országos Szövetsége összefogásával, jelenleg 54 hospice szervezet mûködését koordinálja. Az egyesület 1999-tõl tagja az Európai Palliatív Ellátási Szövetségnek.
A 10 millió lakosú Magyarországon évente 135 ezren halnak meg, ebbõl 30 ezren daganatos betegségekben.
Sokáig tabu volt a halálközeli állapot témája. 2004 óta kap állami finanszírozást a hospice ellátás, amelyet azonban egymásnak ellentmondó rendeletek nehezítenek. Ebben kell rendet teremteni. Az orvosképzésben és az ápolóképzésben elõrelépésre van szükség.
dr.Muszbek Katalin beszámolt a hospice-palliatív ellátás klinikai sajátosságairól, beszámolt a betegellátás aktuális kérdéseirõl, nehézségeirõl.
A hazai problémák halmaza:
-szûkösek az anyagi források, forráshiány,
-kevés a képzett szakember (orvos, pszichológus, önkéntesek), maguk a családorvosok is képzetlenek a fájdalomcsillapítás terén,
-kistelepülések nehezen érhetõk el, koordinációs problémák okoznak zavart,
-szemléleti problémák és kommunikációs nehézségek mutatkoznak;
-hiányos a tájékoztatás a kórházak, háziorvosok körében,
-tisztázatlanok a kompetenciák a háziorvos és a hospice orvos között,
-a hospice orvos nem írhat fel segédeszközöket, tápszert,
-a nõvérek nem köthetnek be otthon gyógyszeres infúziót,
-OEP finanszírozás problémái; állandó és követhetetlen jogszabályváltozások, kötelezõ ?túldokumentálás",
-a napi finanszírozás nem tükrözi a tényleges ellátást,
-kevés a hospice bentfekvõ részleg, a hospice ágy,
-a végsõ stádium meghatározása nem egyértelmû, a betegeket nem világosítják fel a hospice-ba kerülés elõtt,
-a haldokló beteget kezelõ személyzet lelkileg kifárad, kiég.
2006-ban 55 betegellátó szervezet végzett aktív hospice tevékenységet Magyarországon. 4.130 beteget láttak el,
95%-uk daganatos betegségben szenvedett, a többiek különbözõ szív- és érrendszeri kórral küzdöttek.
Komplex hospice tevékenység három városban folyik; Budapesten, Miskolcon és Pécsett.
A szakemberek 70-80%-a rendelkezik a Minimumfeltételek szerinti hospice tanfolyami végzettséggel.
Az OEP támogatás csak mintegy felét fedezi a hospice ellátás valódi költségeinek, így alapítványi, szociális és egyéb forrásokat is igénybe kell venni.
Gondot jelent, hogy maguk az orvosok sem informáltak a hospice tevékenységrõl, az orvosképzésben nincs képviseltetve, az orvosegyetemeken nincs ilyen részleg, maguk a medikusok soha nem találkoznak ezzel a kérdéssel. Hálózatot kell létrehozni, formálni kell a társadalmi tudatot.
Az elõadó véleménye szerint; az intézményekben most létrejövõ krónikus ágyak segíthetnek ennek a gondnak a megoldásán, a felszabaduló humán erõforrás is átáramolhat erre a területre.
A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület célja, a hospice ellátás ne ápolásként, ne krónikus ellátásként, hanem külön entitásként jelenjen meg a rendeletekben, a maga komplexitásában. Cél továbbá, hogy a hospice ellátás palliatív szemléletének erõsítése, az orvosok célirányos továbbképzése és a megfelelõ szakfelügyeleti képviselet.
http://www.eolc-observatory.net/
Harmat Lajos
