A reklámzabálók éjszakája avagy amikor a reklám a kultúra részévé válik
Néhány éve magam sem gondoltam volna, hogy órákon keresztül kizárólag reklámokat fogok nézni, és ezt még élvezni is fogom. Pedig a 2008-as Reklámzabálók Éjszakáján (http://www.euroastra.hu/node/19805) -melynek idei mottója: a nemzetközi reklám üdvözli a magyart- ez történt.
Néhány éve magam sem gondoltam volna, hogy órákon keresztül kizárólag reklámokat fogok nézni, és ezt még élvezni is fogom. Pedig a 2008-as Reklámzabálók Éjszakáján (http://www.euroastra.hu/node/19805) -melynek idei mottója: a nemzetközi reklám üdvözli a magyart- ez történt.
Gyermekkoromban mindig is szerettem volna elkésni a moziból. Ennek igen triviális oka volt, nagyon utáltam a filmek előtti reklámokat. Aztán később, mikor már szülői kíséret nélkül is mehettem moziba, el is késtem rendszeresen. Jó néhány éve viszont teljesen máshogy látom a reklámok világát. Máshogy nézem, szemlélem, igyekszem a mélyreható mondanivalóját is megismerni. Fontosnak tartom, hogy legyen köze ahhoz a termékhez, szolgáltatáshoz, amit el szeretne adni. Fontosnak tartom a szereplők játékát, és nem bánom -persze a témához igazodva-, ha az a reklám szórakoztat is. De szerencsére, egyre többen gondolják így.
A Reklámzabálók Éjszakájára már megérkezni is élmény volt. Tökéletes fénytechnika, csalogató, hangulatot adó zene, majd a Budapesti Kongresszusi Központba beérkezve a színes konfettik köszöntötték a reklámzabálókat. Persze itt még nem ért véget a fogadtatás, hisz a ruhatárig számos reklámtárgyat-, ajándékot osztogató hostess között kellett végigmenni, és persze üres kézzel kiérni ebből a rengetegből, lehetetlen lett volna. Aztán a folyosókon egyre nehezebben lehetett mozogni, hiszem a rengeteg reklámra éhes ember, és a még mindig osztogató fiatal lányok, fiúk vidáman beszélgettek reklámokról, termékekről, szolgáltatásokról, és persze csak úgy, a rendezvényről.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A reklámfilmeket elnézve elégedetten megjegyeztem magamban, hogy igen szépen halad -ha már el nem érte- a reklámkészítés a művészet felé. Kár lenne most itt reklámokat felsorolni, bár válogatni sem tudnék közülük, de annyit még hozzáfűznék, hogy a humorral-, vagy éppen érzelmekkel teli reklámoknak nagy sikereik voltak. Hogy honnan tudom? A bejáratnál osztogatott síp hangjaiból ezt könnyedén le lehetett szűrni, de elég volt kicsit körülnézni, és a reklámzabálók arcára tekinteni.
Összességében megjegyezném, sajnálom, hogy ez még csak az első reklámzabálós éjszakám volt, de remélem, hogy nem az utolsó.
Németh Krisztina