A kerékpár

Drais fából készített kerékpárjaA kereket már az ókorban ismerték. A sumerek, egyiptomiak harci szekerének ábrázolása ötezer éves falfestményeken megtalálhatók. Mégis csak a XIX. század elején jutott eszébe egy Carl Drais német matematikus-feltalálónak, hogy gyermeke részére készítsen egy velocipédnek nevezett játékot fából. Amellyel gyorsabban és fáradság nélkül lehetett kisebb-nagyobb távolságokat megtenni. A gyerkőc ráült és lelógó lábaival hajtotta a járművet.

Drais fából készített kerékpárjaA kereket már az ókorban ismerték. A sumerek, egyiptomiak harci szekerének ábrázolása ötezer éves falfestményeken megtalálhatók. Mégis csak a XIX. század elején jutott eszébe egy Carl Drais német matematikus-feltalálónak, hogy gyermeke részére készítsen egy velocipédnek nevezett játékot fából. Amellyel gyorsabban és fáradság nélkül lehetett kisebb-nagyobb távolságokat megtenni. A gyerkőc ráült és lelógó lábaival hajtotta a járművet.

    Kirkpatrick Macmillan, skót patkolókovács szívesen használta a velocipédet,  de elfáradt a lábbal való lökdösődésben. Addig mesterkedett, spekulált, amíg taposópedált készített, amivel még gyorsabban és még kisebb fáradsággal tudta hajtani a járművet. Amely minden kavicsnál nagyot rántott a rajta ülőn.

   John Boyd Dunlop, skót üzletember egy nap boldogan nézte, ahogy tíz éves Jonny fia belfasti házuk kertjében biciklizik, ám örömét zavarta, hogy a gyerek csak bukdácsolt a gyepen. Amikor tekintete a kerti locsolócsőre tévedt, megszületett fejében az ötlet! A gumislagot a bicikli kerekeire erősíti, mégpedig vízzel töltve. Meg is próbálkozott vele, azonban a víz túlságosan rugalmatlannak bizonyult, ezért háziorvosa ötletéből kiindulva, a felfújt kórházi matracok mintájára, levegővel helyettesítette a vizet. Később szelepet is konstruált, amelyen át egy futball labdához használatos pumpával felfújta és fölszerelte a bicikli kerekeire.

   A gumiabroncsok hamar tönkrementek. Talán ez adta az ötletet Charles Goodyear vegyésztechnikusnak, a gumi-vulkanizálás feltalálójának. A gumi mint alapanyag régóta érdekelte, meggyőződése volt, hogy egyszer széles körben, mindenfélére használni fogják. Számos sikertelen kísérletezés után végül bedobott kályhájába egy kénnel kezelt gumidarabot. Mikor órák múlva visszament érte, döbbenten látta, hogy tartós, de rugalmas lett a végeredmény. Találmányát még életében ellopták tőle az óriásgyárak, koldusszegényen, óriási tartozást felhalmozva halt meg 60 éves korában.

   Henry Bessemer angol mérnök, apja műhelyében ismerkedett meg a fémekkel, de érdeklődése ezen túlmenően is széles körű volt. Minden érdekelte, ami általában a gyártással, a technológiával kapcsolatos. Több mint száz szabadalma volt, főleg a vas-, üveg-, nemesfém- és hadiipar területén. Bátran állíthatjuk, hogy Bessemer nélkül megmaradtunk volna a középkor technológiai színvonalán. Szerkesztett egy kohót, úgynevezett konvertert, amelyben acélt és acélötvözeteket lehetett előállítani. A vas és az acél közötti különbséget nem részletezem, de acél nélkül a tartós kerékpárvázak sem alakulhattak volna ki.

   Nem sorolom tovább a sebességváltós, hegymenetre alkalmas (Mountain Bike), versenyre készített biciklit, vagy az akrobaták eszközét (BMX). A kerékpár evolúciója valójában a civilizáció technikatörténete. Nekem ifjúkoromban kontrafékes, csengővel ellátott kerékpárom volt, lámpáját kis dinamó működtette. Ilyen járművel az utóbbi évtizedekben nem találkoztam. Talán majd a Liget Budapest Projekt keretében újjáépülő Közlekedési Múzeumban majd megnézhetem.

Láng Róbert