Az Országgyűlés Főrendiházi Termében folytatódott 2009.május 15-én a Magyar Műszaki Értelmiség Napja harmadik alkalommal megrendezett ünnepe.

Kassai Ferenc levezető elnök (BPMK, Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke) bevezető szavaiban utalt rá, mindannyiunk kiemelt érdeke a műszaki-természettudományos képzés hazai helyzetének javítása, a környezet-tudatos energia-gazdálkodás kialakítása.

Dr. Mandúr László, az Országgyűlés alelnöke ironikusan említette; a mérnök-emberekkel sok baj van, mert aprólékosak, sokat kérdeznek, mi miként, miért történik, mi az értelme, hogyan lehet valamit megoldani és miért ne lehetne? A Magyar Műszaki értelmiség Napja ezeket az embereket helyezi előtérbe, akik a mindennapok mikéntjét keresik, s a társadalom anyagi valóságának működésén tevékenykednek. A műszaki értelmiség társadalmi megbecsülése, elismertsége, annak legalább egy napra a középpontba állítása vezette Benkó Sándor

villamosmérnök tanárt és zenészt a Műszaki értelmiség napjának gondolatára, innen ered ez az ünnep.

Kerüljenek azok az emberek a társadalmi érdeklődés előterébe, akik akkor végzik jól munkájukat, ha minden működik és nem kell beszélni a működésről. Olyan elődök hagyományait követik ők, mint Bánki Donát, akinek emlékére díjat alapítottak, s a magyar tudományos, műszaki élet korának legnagyobbjai közé tartozott, nagy elismertségű mérnök, nemzetközi tekintélyű professzor, nemzetközi hírű találmányok és szabadalmak alkotója.

A ma műszaki értelmiségének elismertségét, a pálya presztizsét támogatni kell, különösen az ifjúság előtt, mert enélkül „Magyarország, ha marad, akkor lemarad" abban a versenyben amely a jelenlegi válság után még nagyobb iramot fog diktálni.

Megjelent és beszédet mondott az ünnepi rendezvényen Sólyom László köztársasági elnök

A beszéd szó szerinti szövege:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sólyom László köztársasági elnökA Műszaki Értelmiség Napját a magyar műszaki értelmiség teremtette magának néhány évvel ezelőtt. Nem azért, hogy ünnepelje vagy ünnepeltesse magát, hanem hogy demonstrálja, hogy létezik, hogy képes egységesen fellépni, hogy szerepének megfelelő helyet kérjen magának a nap alatt, ti. a nyilvánosság és a politika napja alatt. Magyarul, hogy érvényesítse érdekeit, és ráébressze a döntéshozókat arra, a műszaki értelmiség érdekei mennyire egybeesnek Magyarország érdekeivel.

Hogy ki is műszaki értelmiségi, nem könnyű definiálni – hacsak nem hagyatkozunk a diplomát adó egyetemek elnevezésére, vagy szervezetei tagságokra. De hát műszaki értelmiségi az, aki a BME Társadalomtudományi Karán lett mondjuk szociológus? Mondhatná, hogy ő mérnök, hiszen tud mérni sok mindent.

Talán szerencsésebb formális kritériumok helyett két másik megközelítésre támaszkodni. Az egyik nyilván az öntudat: az a műszaki értelmiségi, aki magát annak tartja. Találkoztam olyan, messzi határterületen dolgozó tudóssal, aki magát mégis alapvetően villamosmérnökként határozza meg.

Az önképnél nem kevésbé fontos a társadalomban élő kép a műszaki értelmiségről. A Műszaki Értelmiség Napjának éppen az lenne a legnagyobb haszna, ha ezt a képet korszerűsítené, erősítené és terjesztené.

Meg kell mondanom, én is azokkal a sztereotípiákkal és érzelmekkel jöttem köszönteni a műszaki értelmiséget, amelyeket egy ún. humán értelmiségi a mérnökökkel szemben táplál. Ezek között az érzelmek között jelentős helyet foglal el az irigység. A mi, sokkal inkább megfoghatatlan és nem egyértelmű világunkkal szemben, a műszaki tudás és a műszaki teljesítmények a kézzelfoghatóság, a megbízhatóság, a józan mérték és egyáltalán a megvalósulás birodalma. A reál szféra ezen tulajdonságaival szemben a filozófusok a magasabb szellemi megismeréssel vigasztalhatódnak.

Azonban nyilvánvaló, hogy az említett, irigylésre méltó jó tulajdonságok fenntartása és gyarapítása mellett, éppen a műszaki értelmiség értelmiségi volta az, amely megteremti az átjárást a szellem birodalmának teljességébe. Nemcsak arról van szó, hogy az orvosok mellett a mérnökök között is vannak jó zenészek. A Műszaki Értelmiség Napja szintre védjegyként mutatja fel a Benkó-Dixiland-et – de hallottam már nem egyszer a BME Zenekarát is. És akkor ne is beszéljünk a megfagyott muzsikáról, vagyis az építészetről.

A műszakiak által létrehozott anyagi kultúra meghatározó része minden korszak kultúrájának már a történelem kezdete óta. A mindennapi életben a minket körülvevő tárgyak műszaki színvonala, a kivitel minősége, a működés megbízhatósága a fejlettség és a haladás kézenfekvő mutatója, az életminőség egyik összetevője. S az is nyilvánvaló, hogy a műszaki tudományok és a természettudományok között sem lehet éles határvonalat húzni.

Ha mindezt áttekintjük, akkor nem egy eleve humán és reál törzsre hasadó fát látunk, a tudományok és diszciplínák és szakmák további elágazásaival, hanem egy hálózat meglátásának öröme tölthet el minket. A kulturális, a tudományos, vagy az értelmiségi hálózat fennmaradásához pedig a humán, a műszaki és az élettudományi elemeknek kommunikálniuk kell tudni egymással. Bárcsak jobban értenénk egymás nyelvén!

És ez a kívülről jött kívánság az egyik oka annak, hogy teljes mértékben egyetértek a műszaki értelmiség azon követelésével, hogy a természettudományos tárgyakat az oktatás minden szintjén erősítsék meg. Ezt persze a mérnökök, a természettudósok és orvosok saját elemi érdekükből szorgalmazzák: egyes szakmákat a kihalás fenyeget, másokban a színvonalat lesz lehetetlen tartani, annyira kevés, és nem kielégítő eredményű a természettudományi képzés az általános- és középiskolákban.

Ha nem megy senki fizika-, kémia- vagy matematikatanárnak, kitől és hol fognak a gyerekek annyit megtanulni, hogy felvételizhessenek egy műszaki egyetemre, és hogy egyáltalán tanítani lehessen őket? Ismerem az arra vonatkozó követeléseket, köztük öt akadémiai osztály beadványát, hogy kötelező legyen egy természettudományi tárgyból érettségizni, és olvastam a diákok választási szabadságára hivatkozó minisztériumi elutasítást is.

Én azt tenném hozzá a vitához, hogy a természettudományi tárgyak ismerete, az ilyen tudás megkövetelése nemcsak a jövendő mérnökök, műszakiak, orvosok, mezőgazdászok stb. számára fontos. Jó természettudományi alapképzés nélkül a későbbi humán értelmiségi világképe fogyatékos marad, világa csonka lesz. Rengeteg inspirációtól, képzettársítástól örökre elesik.

Mi kifejezetten humán osztály voltunk, irodalomtudós osztályfőnökkel. De minden évben indultunk az Arany Dániel matematika-versenyen, hárman-négyen el is jutottunk a középdöntőig. Ott megállt a tudomány, de máig hálás vagyok matematika és biológia tanáromnak. Természetesen érettségiztünk matematikából. Mi még kísérleteztünk fizika- és kémiaórán, és nagyon sokan otthon is. Nagyobb természettudományi óraszám, jó tanárok, érettségi vizsga, és emellett kísérleti eszközök, szakkörök, ahol diák és tanár együtt dolgozik – mindez tehát nemcsak a műszaki értelmiség, hanem minden értelmiségi, sőt, az ország elemi érdeke.

Azonban ha meg is lesz a műszaki értelmiség utánpótlása, ez nem elég. A műszaki kultúra nem élhet meg magas színvonalú szakmunkások nélkül. A szakképzés átalakítása is az ország fejlődésének kulcskérdése. Minőségi szakmunkásképzés viszont csak akkor lehetséges, ha a fizikai munkát meg fogják becsülni az országban, ha már a kisiskolás manuális tehetsége, más eredményeitől függetlenül, elismerést és bátorítást kap. S kellenek tiszteletre méltó, és tisztelt mesterek is. A szakképzés megújítása a mérnöktársadalommal közös ügy mindnyájunk számára.

Ugyanígy kihagyhatatlan, hogy ne szóljak a kutatás-fejlesztésre fordított összegek növelésének szükségességéről. Az Európai Kutatási Térség a tagországok számára a nemzeti jövedelem 3%-ának kutatás-fejlesztésre fordítását ajánlotta; fejlett országokban ez 3-4% fölött van. Mi hősiesen ostromoljuk az 1%-ot.

Most azonban nem is az ismert számokkal és indokolt követelésekkel akarok foglalkozni, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az innováció a mostani gazdasági válságban – ha ez lehetséges – még fontosabb. A kutatás-fejlesztés ugyanis természete szerint jövőorientált.

Nemcsak az a kérdés, hogy hogyan vészeljük át a válságot. Most kell gondolni arra, hogy mi lesz utána, hogy milyen állapotban fogunk megérkezni a válság utáni napokba. Ez emberileg, de ugyanúgy gazdaságilag és a technológiákat tekintve is kulcskérdés. Ha valaki csak a válság túlélését tűzi ki célul, az nem fog részt venni a piac átrendeződésében, és óriási hátránnyal érkezhet meg a válság utáni napokba. A fejlesztések leállítása helyett éppen most kellene fejlesztésekkel válaszolni a gazdasági válságra.

Még egy gondolatot megkockáztatok az innovációval kapcsolatban, méghozzá a műszaki értelmiség társadalmi szerepéhez visszatérve. Most, a válságban folytonosan változó feltételek között, előre alig tervezhető, komplex feladatot kell megoldani, amelyre a hagyományos értelemben vett mérnöki tervezőmunka – egy jól definiált, előre tervezhető feladat, egyes részekre is optimalizált, igen stabil megoldások – aligha alkalmazható.

Itt bizony barkácsolni is kell, azaz minden rendelkezésre álló anyaggal próbálkozni, s valamilyen, akár váratlan funkciót találni neki. Előkelőbben azt is mondhatnánk, hogy úgy kell működnünk, mint az evolúciónak a természetben. Ott sincs előre elkészített tervrajz, mégis nagyszerű integrált rendszerek jöttek létre különböző utakon. Például mi magunk, az emberek.

Tehát helyeslem, hogy a reálértelmiség, a mérnökök szót kérnek a társadalmi válság megoldásában. Szervezeteik és maga a Mérnöki Kamara is hangsúlyt helyez függetlenségére és szakértelmére. A fentiekből adódóan ehhez az innovációs bátorságot is nélkülözhetetlennek tartom.

Ha felszólalásom elején arról beszéltem, hogy a humán értelmiséginek milyen nagy szüksége van a természettudományi ismeretekre, vagy a természettudományos gondolkodás és nyelv megértésére – úgy most a fordított kitekintés fontosságát hangsúlyoznám. Hiszen a humán tudományok és a humanizmus szférája nem lila gőz, hanem már eredetileg is a közjó és erkölcs tanítása, a közjót szolgáló magatartás és kormányzási művészet kifejtése.

Ez a hozzáállás pedig nem idegen a műszaki értelmiségtől, mint erről már beszéltem. Az ötvenes években a plakátokon és a brosúrákban a mérnök jelenítette meg az értelmiséget: mindenütt a barna vagy fehér munkaköpenyben álló, papírlapokat tartó, kezében ceruzával magyarázó mérnököt lehetett látni. Ő volt a haladó értelmiségi. S 1956. október 23-án a Műegyetemről indult el a forradalom.

Büszke vagyok rá, hogy minden évben a Műegyetem aulájában együtt ünnepelhetek az akkori és a mostani műszaki értelmiséggel. 1988/89-ben a mérnökhallgatók és az idősebb műszakiak szintén a helyükön voltak.

Miért idézem ezt most fel? Hogy emlékezzünk: akkor a kollégiumokban, klubokban, műszaki egyesületekben – jól emlékszem például a számítógépesekre – a szabadság kis köreiről beszéltünk. Hittünk benne, és átéltük, hogy ha ezeken a helyeken szabadon beszélünk, szabad ember módjára viselkedünk, ezek a kis körök majd sokasodnak, azután összeérnek, és megváltozik a rendszer.

Ma sok helyütt a tisztesség kis köreivel találkozom. Olyan munkahelyekkel, szakmai közösségekkel, amelyekben nincs korrupció, ahol nem az azonnali haszon a fő szempont, hanem ahol a jól elvégzett munka a legfontosabb, ahol adnak a minőségre, ahol fejlesztenek, ahol odaadással dolgoznak, ahonnan nem mennek csupán a magasabb fizetésért külföldre.

Ezek lehetnének a válság utáni Magyarország kezdeményei. Szeretném, ha a Műszaki Értelmiség Napja ezekre a szigetekre irányítaná a figyelmet, és ha a magyar mérnök-társadalom segítené, hogy az ő területén a tisztesség kis körei sokasodjanak, és majd – minél hamarabb – összeérjenek.

Kassai Ferenc levezető elnök kiemelte a köztársasági elnöknek a munka becsületével, a szakképzés javításával és az innovációval kapcsolatos gondolatait, majd megadta a szót Varga István miniszternek (NFGM, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium). A miniszter üdvözölte a műszaki értelmiséget, megemlékezve Bánki Donát példamutató munkásságáról, majd a jelenhez való kapcsolódódásként emlékeztetett, Magyarországon a járműgyártás sikeres ágazatként fejlődik, s erős gyártókapacitás jött létre. Kijelölésre kerültek azok a húzó ágazatok, melyekre a jövőben erőteljesen építhetünk, s támogatásban részesítünk; a logisztika, a gyógyszeripar, s az informatika témakörei. Rövidesen döntésre a kormány elé kerülnek a kapcsolódó HR és képzési elképzelések.A minisztériumban látják, hogy a K+F a jövőben milyen fontos szerepet játszik az ország jövőjének alakulásában.

Kroó Norbert akadémikus felmérések alapján a kétkezi, s a műszaki tevékenység globálisan mostoha megítéléséről szólt, melyen máshol is (pl. US-ban) változatni akarnak. A közvéleményt meg kell győznünk a változás szükségességéről. Azon országokban, ahol ezt felismerték, ott kedvezően változnak a dolgok, s nem marad el a gazdaság sikere sem. Olyan elődök bíztatnak bennünket, mint Bánki Donát, Csonka János és társaik!

Rudas Imre, a rektori konferencia elnöke a prágai nyilatkozat tételeit idézte, a műszaki értelmiségre érvényes kitételekkel, s kifejezte reményét a megfogalmazott gondolatok mielőbbi érvényre jutására hazánkban is. Dr. Gordos Géza, a METESZ elnöke a szövetségek 80 ezer tagja nevében szólva elmondta, a műszaki tudományos értelmiséget nem kezeli súlyán a társadalom. A METESZ az általa megfogalmazott gondokat már egy évvel ezelőtt a kormányzat elé terjesztette, máig nem érkezett válasz rá. A műszaki és kétkezi tevékenység, főleg az ifjúság körében kedvezőtlen társadalmi megítélésének feloldására a METESZ DVD anyag kiadásán dolgozik, mellyel a 13-16 éves korosztályt szólítják meg.

A műszakiak megítélése és a társadalmi közhangulat máshogy fest Kínában, erről győződött meg a METESZ küldöttsége az elmúlt évben, tanulhatunk belőle. A kínai társ-szövetségek vezetője éppen a konferencia idejére érkezett csere-látogatásra, s ezen a parlamenti ünnepen is üdvözölhettük.

Dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnökének megfogalmazása szerint, a magyar műszaki értelmiség az anti-celeb kategóriát képviseli, tagjai akkor jók amikor nem látszanak. Mindannyian felelősséget éreznek az ország és a világ jövőjéért. Felelősség és hiányérzet, amikor a politikához érkezünk…Az előadó idézett az Obama amerikai elnök által meghirdetett nagyívű oktatás-megújító programból, melyre az amerikaiak több mint öt milliárd dollárt szánnak. Mi ilyen méretekben nem gondolkodhatunk, de a műszaki értelmiségnek egységes véleményt kell kialakítania, milyen legyen az ország jövője.

Dr.Ginsztler János, a Magyar Mérnökakadémia elnöke amerikai, a jövőre vonatkozó felmérést ismertetett, hogyan látják a jövőt a mérnökök. Olyan témák szerepeltek benne, mint a fúziós energia, a testre szabott antibiotikumok, a nukleáris terror elkerülése, a virtuális valóság elterjesztése, a tudományos fejlesztések megosztása és mások.

Dr. Benkó Sándor kifejezte, jó valahová tartozni, tudni, hogy számítanak ránk, hogy megoszthatjuk társainkkal a sikereket és önmagunkban is örülhetünk mások sikerének. Nagyon jó magyarnak lenni, jó látni a magyar zászló lobogását a világban, elérzékenyülni a Himnusz hangjaira, még ha country ritmusban is szólal meg, mint Amerikában… Sok kitüntetést kapott a zenekar, pl. Reagen és Bush elnöktől is, de a legnagyobb értéket az jelenti, az elismerés akkor jön legszebben, ha olyanoktól kapjuk, akikhez tartozunk, ez adja meg az átvett Kossuth díj értékét. A műszaki értelmiség ünnepét magunknak fogalmaztuk meg, ne próbálják a politikusok kihasználni a maguk érdekében…

Polgári Beáta, a BME III. éves villamosmérnök hallgatója az egyetemi ifjúság képviseletében köszöntötte a résztvevőket, arra kérte az oktatásban nem is aktív, tapasztalt műszakiakat, támogassák a fiatalokat, hogy követhessék a nagy elődöket útjukon. Dr.Kovács Gábor, a Magyar Mérnökkamara nevében megköszönte a köztársasági elnök jelenlététét és támogatását, s kifejezte reményét, hogy a következő évi összejövetelen már a fellendülésről szólhatnak a megszólalók.Dr. Tamás Pál, a MTA Szociológiai Intézetének igazgatója tartalmas előadásban felelt nemlegesen arra a kérdésére, „Elég magyar mérnökünk van-e a gazdasági és innovációs kitöréshez?"

Az előadások után került sor a Bánki Donát Jubileumi Emlékdíjak (oklevél, emlékplakett és pénzjutalom) átadására, melyet két kategóriában Dr. Bokor József (műszaki kutatási teljesítményéért) és dr. Palkovics László (műszaki alkotómunkájáért) vehetett át. Mindkét kitüntetett a fiatal műszaki értelmiségiek támogatására ajánlotta fel a díjjal járó pénzösszeget. A pénzjutalom alapját képező összeget az Alapítók, valamint külső támogatók biztosították.Az ünnep résztvevői az ülés után megtekinthették a Főrendi Ház társalgójában közzétett Bánki Donát emlékkiállítás anyagát.

A szervezők Felhívást tettek közzé, az alábbi szöveggel:

A 2008-ban a Magyar Műszaki Értelmiség Napját szervező társadalmi szervezetek, ill. a rendezvényt támogató vállalatok felhívást tettek közzé, amelyben rámutattak arra, hogy a műszaki-természettudományos területeken a szakember utánpótlás sem a felső, sem a középfokú szinten nem biztosított, ami az ország gazdasági fejlődését súlyosan hátráltatja. A problémák gyökerét a közoktatásban látták, ezért a felhívás egyik alapvető célja az volt, hogy az aláírók "…nyomatékosan felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy Magyarország csak akkor állhat stabil fejlődési pályára, ha a műszaki és természettudományok területén mélyreható fejlesztési programok indulnak a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt. Az oktatásügyben gyors sikereket elérni nem lehet, ezért ezek a programok csak akkor lehetnek hatásosak, ha politikai hovatartozás nélkül hosszú távú nemzeti prioritásnak tekintik azokat, és megfelelő forrásokat rendelnek hozzájuk."

Az elmúlt egy év alatt igen sok területen újra kellett fogalmazni céljainkat, de a Felhívás időszerűsége nemhogy csökkent, hanem lényegesen megnövekedett. A gazdasági recessziókat mindig fellendülés követi, amelyekből csak azok a gazdaságok tudnak profitálni, amelyek rendelkeznek a megfelelő szakember állománnyal. Ha e téren nem áll be gyökeres fordulat, akkor Magyarország nemcsak a válság negatív hatásait szenvedi meg, hanem az azt követő konjunktúrában is vereséget szenved a nemzetközi versenyben.

Az általános problémák mellett mára már teljesen világossá vált, hogy a természettudományos tanárképzés iránti érdeklődés katasztrofális mértékben lecsökkent. Tanárok nélkül semmilyen fejlesztési program nem vihető keresztül, így e téren azonnali és mélyreható intézkedésekre van szükség.

Az elmúlt év során több bizottság is foglalkozott a természettudományos oktatás helyzetével, és tett javaslatot a megoldásra. A Debreceni Egyetemen megrendezett „Konszenzus szimpózium a természettudományos oktatásról" záró nyilatkozatában számos fontos követelést fogalmazott meg, egyebek mellett azt, hogy legalább egy természet-tudományos tárgy kerüljön be a kötelező érettségi tárgyak közé.

2009. februárjában a Magyar Innovációs Szövetség közgyűlésén az oktatási miniszter úr egy hétpontos programot mutatott be a természettudományos oktatás fejlesztésére. Mindezek a helyes irányba tett kezdő lépéseknek tekinthetők, de roppant fontosnak tartjuk, hogy az elindulást ne kövesse megtorpanás, és a nehéz gazdasági körülmények ellenére a helyzet orvoslására az iskolák mindennapjaiban is érzékelhető intézkedések történjenek.

A természettudományos és műszaki pályák iránti érdeklődés felkeltésében a közoktatás költségvetéséhez képest igen szerény támogatás segítségével is jelentős sikerek érhetők el, ebben a jelen Felhívást aláíró civil szervezetek is készséggel felajánlják segítségüket.

A Magyar Műszaki Értelmiség Napja 2009. évi parlamenti ünnepségének résztvevői egyhangúan kinyilvánítják azon igényüket, hogy a műszaki-természettudományos képzés – mint a sikeres kutatásfejlesztés, az innováció előfeltétele – a magyar társadalmi-gazdaságfejlesztési stratégia kiemelt részét képezze.

A Felhívást támogatják a III. Magyar Műszaki Értelmiség Napját kezdeményező és szervező szervezetek:

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA, MAGYAR INNOVÁCIÓS SZÖVETSÉG,MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE,MAGYAR MÉRNÖKI KAMARA, REKTORI KONFERENCIA,
DR. BENKÓ SÁNDOR BENKÓ DIXIELAND BAND, MAGYAR MÉRNÖKAKADÉMIA

Harmat Lajos