A világszerte 120 helyszínen bemutatott kiállítás – a World Press Photo – idén október 31-ig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A válogatás 130 ország, 4315 fotóriporterének 74470 fotójából állt össze. Már hagyomány, hogy a rendezvényhez egy kísérőkiállítás is csatlakozik, ezúttal a 2015-ben megalakult Szebeni Műhely tizenöt magyar fotóművésze mutatja be az elmúlt öt évben készült munkáinak egy részét.

A magyar fotográfia teljesen azonos színvonalon működik, mint a nemzetközi élmezőny – mondta a kiállítás megnyitásakor L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Megmutatkozott ez már a XX. század elején és fotóművészeink azóta is, folyamatosan a világ élvonalába tartoznak. Talán ennek is köszönhető, hogy a kiállítás szervezőivel az együttműködés zavartalan és már alá is írtuk a szerződést arra vonatkozóan, hogy a következő években is a Nemzeti Múzeum lesz a házigazdája, bázisa, háttere Magyarországon ennek a kiállításnak. Legutoljára ezt az utazó kiállítást világszerte több mint négymillióan tekintették meg. Itt, a Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítás világviszonylatban is az egyik leglátogatottabb volt, a járványt megelőző években, alkalmanként negyvenötezernél is többen voltak rá kíváncsiak. A kiállítás szervezője, Révész Tamás is megerősítette, hogy a legutóbbi kiállítás esetében Budapest volt – valamennyi helyszín közül – a második leglátogatottabb! Az idei kiállításra sajnos a Covid nyomta rá a bélyegét. Árulkodik erről a díjazások sora is. A kiállításon most láthatjuk azokat az eseményeket, amik év közben elkerülték a figyelmünket, a dolgok a maguk drámájában, de szépségében is megmutatkoznak. A járvány idején élt hétköznapi élet és a természetvédelem végig sem gondolt kapcsolatát fedezhetjük fel némelyik felvételen. Kiválasztásuk hatalmas munkát rótt a neves szakemberekből álló, huszonnyolc tagú – minden évben új tagokból álló – zsűrire. Minden kategóriának külön zsűrije volt, és minden díjazott kép szigorú ellenőrzésen ment át, hogy egészen biztosak lehessünk abban; a kép nem manipulált és az ábrázolt esemény megfelel a képaláírásnak.

Az év sajtófotója díjat a dán fotóművész, Mads Nissen, Brazíliában, Sao Paolóban készült képe nyerte. A képen a Viva Bern idősek otthonában a 85 éves Rosa Luzia Lunardit augusztus 5-én átöleli a gondozója, Silva da Costa Souza ápolónő. Öt hónap óta ez volt Rosa első ölelése. Márciusban ugyanis a világjárvány miatt látogatási tilalom lépett életbe az egész országban, ezért a brazilok millió nem látogathatták meg idős rokonaikat. A gondozókat is arra kötelezték, hogy csökkentsék a minimumra a fizikai kontaktust a veszélyeztetett idősekkel. Jair Bolsonaro brazil elnök tagadta a járvány súlyosságára és a vírus veszélyességére vonatkozó állításokat, ezért Brazília járványkezelési mutatói a világon a legrosszabbak közé kerültek. A Viva Bern otthonban bevezetett egyszerű találmány, az „ölelőfüggöny” viszont lehetővé tette, hogy az emberek mégis megölelhessék egymást!A „Környezet” kategóriában első díjat nyert kép, nem várt, tágabb összefüggésre irányítja figyelmünket. Ezen a képen egy kaliforniai oroszlánfóka úszik egy, a tengerben lebegő arcmaszk felé. Ezek a fókák Észak-Amerika nyugati partvidékén élő, játékos állatok. A Covid-19 világjárvány során Kaliforniában is elrendelt lezárások miatt rengetegen kirándultak, mentek a szabadba, nézegettek állatokat, ha erre lehetőségük volt. Ám az arcmaszk viselése a szabadban is kötelező volt és a fegyelmezetlen emberek teleszemetelték vele a tengerpartot. Sajnos az eldobált maszkokat a madarak, a halak, a tengeri emlősök és más állatok tápláléknak is tekinthetik – számukra mérgező lehet – a pusztulásukat okozhatja. Mivel műanyagot is tartalmaznak, növelik annak a – becslések szerint – nyolcmillió tonna műanyagnak a mennyiségét, ami évente az óceánokba kerül.

A „Vezető hír” kategória első díját az olasz Lorenzo Tugnoli által a Washington Post számára készül fotó kapta, mely jelölt volt az év sajtófotója díjra is. Az egész világot bejárta a hír, hogy 2020. augusztus 4-én óriási robbanás történt a bejruti kikötőben. A halálos áldozatok száma meghaladta a kétszázat. A több mint 2750 tonna, nagysűrűségű ammónium-nitrát okozta robbanás közel hatezer épületet döntött romba, háromszázezer embernek kellett elhagyni a lakóhelyét. A robbanóanyag keveréket egy szállítási vita után foglalták le és nem megfelelő hőmérsékleten tárolták a kikötői raktárban. Sok bejruti véleménye szerint az eset jól tükrözte az ország hosszú ideje megoldatlan problémáját, a kormányzati hozzá nem értést és a korrupciót. A drámai erejű képen egy sérült férfi áll a robbanás helyszínének közelében, a háttérben az elképesztő pusztulás romjai látszanak. A „Természet” kategória első díja az USA-ba került. Ami Vitale képe a CNN számára készült és egy zsiráfot ábrázol, amint éppen biztonságos helyre szállítják egy külön, erre a célra készült uszályon. A kenyai Longicharo-sziget korábban félsziget volt, a Baringa-tóba nyúlott. Az elmúlt tíz évben a tó vízszintjének emelkedése elvágta a szárazföldtől. Két éve, 2019-ben további áradásokat okozó, szokatlanul heves esőzések voltak és kilenc zsiráf ott rekedt a szigeten. A helybeliek és a természetvédők közösen uszályt építettek és az állatokat a tó partján fekvő Ruko, természetvédelmi területen lévő menedékhelyre szállították. Az állatokat csuklyával a fejükön, vezetőkötéllel segítették az uszályra, de a dolog ennél bonyolultabb volt. Mindet el kellett kábítani és az a testfelépítésük, a hosszú nyakuk miatt veszélyes. Megfulladhattak volna a saját nyáluktól a vérnyomásesés pedig agykárosodást is okozhat. A szállítás közben készenlétben állt egy állatorvos, hogy kivédje az esetleg jelentkező problémákat. Meglepve tapasztaljuk, hogy hirtelen az egész világon szinte központi kérdéssé vált a társadalom viszonya a melegekkel kapcsolatban. Megszűnt magánügy lenni, éles viták kereszttüzébe került. A „Portré” kategória első díja ilyen képnek jutott. Az orosz Oleg Ponomarev egy transznemű férfit és barátnőjét mutatja nekünk. Oroszországban sok LMBTQ csoportba tartozó személy inkább rejtőzködik, a nem hagyományos szexualitással szembeni megbélyegzés miatt. A képen a fiú, Ignat az iskolában folyamatos bántalmazásnak volt kitéve, amikor kiderült róla, hogy lányként fiúnak nevezi magát. Az iskolapszichológus volt az első, akinek mindent elmondott nemi identitásáról, de mindjárt kérte is, hogy ez maradjon közöttük. Nem így történt, az egész iskola megtudta, a sértések, a megaláztatások állandósultak. Oroszországban a transznemű emberek most már házasodhatnak, de nagyon nehéz az odáig vezető út.

Végül nézzünk egy képet a Szebeni Műhely alkotóitól is. A műhely 2015-ben alakult meg és a harmadik évben vette fel alapítója, Szebeni András (1946-2020) nevét. Az itt készült képek olyan magas színvonalúak, hogy méltán kerülhettek a legnevesebb nemzetközi sajtófotó kiállítás, a World Press Photo tárlata mellé. Míg a sajtófotó világa megköveteli a digitális, villámgyorsan továbbítható képek használatát, itt a fotográfiával való bíbelődésre, kísérletezésre alkalmat adóan, születhet kép analóg technikával, üveglemezre, panoráma formátumban, drónnal és nagyméretű kamerával is. A most látható „Helyek, helyzetek, emberek” tematikában szereplő nyolcvanegy alkotás éppen csak ízelítő a gazdag repertoárból. Kiss-Kuntler Árpád képe, a 2016-ban Szentbékkálán készült „Ingó sziklák” jól érzékelteti a technika által adott lehetőség sajátos kihasználásának módját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük