arpad_sinautobusz.jpg1934. december 15-én, egy szombati napon reggel 7 óra 12 perckor indult Budapestről Bécs felé a honfoglaló vezérről elnevezett Árpád sínautóbusz. A háromórás útra 33 utas válthatott jegyet, az államigazgatásban dolgozó kivételezett személyek. A Ganz-gyár 1933. májusában kezdte el a sínautóbusz tervezését, és a következő esztendő nyarán már a próbaútjait futotta. A műszaki megoldás újdonságát az egy blokkba épített motor-hajtómű és forgózsámoly jelentette. Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban? Mennyi ideig tartana ma a tervezéstől a próbaútig egy ilyen projekt?

 

   A 22 méter hosszú, 64 ülőhelyes sínautó csúcssebessége óránként 110 kilométer volt. Az út Budapest-Keleti – Bécs-Hauptbahnhof között 3 óráig tartott. Ugyanez az út ma 2 óra 39 perc, ha nincs késés. No Comment.

   A motor tervezője az ismert műszaki zseni, Jendrassik György, akinek a nevét a Budapest Műszaki Egyetem energetikai gépek tanszékének hőtechnikai laboratóriuma az elmúlt esztendőben vette fel. Jendrassik új technikai megoldásaival versenyképes, világszínvonalú dízelmotort alkotott, amely tökéletesen megfelelt a MÁV igényeinek.

   A hajtóművet Lehel Viktor gépészmérnök tervezte, akinek szellemi kapacitására jellemző, hogy nemcsak kiváló konstruktőr volt, hanem hat nyelven beszélve jelentős szerepet játszott a sínautóbusz sikeres exportjában. Bár a dizájn fontossága csak évtizedekkel később vált meghatározóvá, az Árpád új formájú elegáns kocsiszekrénye most is megállná a helyét. A második világháború után Jendrassikkal együtt Angliába emigrálnak, valójában elüldözték őket. Sikeres szakemberként, mindketten nagy karriert futnak be. A sínautóbusz gyártása nem folyatódott.

   A Közlekedési Múzeum és a MÁV Nosztalgia Kft. „összerakott” egy Árpád-sínautóbuszt, amellyel ma is tehetünk néha nosztalgia utazást. Az üzembe állítás 75. évfordulója alkalmából dr. Korényi Zoltán egyetemi docens tartott beszédet a Nyugati-pályaudvar Királyváró-termében. Ebből idéznék két gondolatsort.

. „Tölgyfák nem nőnek a futóhomokon. A tölgyfáknak éltető táptalajra, napfényre, esőre és jó levegőre van szükségük. A jelentős emberi alkotások feltétele az ösztönző gazdasági, szellemi és erkölcsi környezet, az alkotó ember megbecsülése.”

 „A költő ismeri a titkot: „Őrizd a múltat, s tartsd meg a jövőnek!” – Vörösmarty szavaival üzenjük mi is az alkotók utódainak, emlékezzenek és merítsenek erőt elődeik példájából, teljesítményeiből. Tegyék hozzá a saját tehetségüket, szorgalmukat, cselekedjék ezt emberi tisztességgel, hogy legyen mit átadniuk az őket követő nemzedékeknek.”

   Tizennégy éves koromban megkérdezte nagyapám, mit kérek a születésnapomra. Az Árpád-sínautóval szeretnék utazni, árultam el régóta dédelgetett vágyam. Az utazás akkoriban nem volt lehetséges. Kaptam helyette egy Junghans gyártmányú karórát. Azóta is féltve őrzöm. Bár nem világmárka, azóta is jár.

 Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük