Most jöttem a sittről, de jó hogy újra látlak benneteket. Menő vállalkozókat ismertem meg, akik elcsúsztak egy banánhéjon, akárcsak én. Elmondok pár esetet.

Az egyik csávó szabályosan bejegyeztette magát a cégbíróságon. Bankszámlát nyitott, bélyegzőt, számlatömböt, csekket, céges levélpapírt, névjegyet csináltatott. Néhány hónap múlva nagy értékű logisztikai cikkeket vásárolt csekkre, másnap a bejegyzett telephelyét áthelyezte Szalmáspatakra a Fő utca 1/B.-be. Amikor az eladó cég inkasszót nyújtott be és a bank közölte, hogy nincs fedezet, a szállító meg akarta keresni a céget. Ekkor derül ki, hogy Magyarországon Szalmáspatak nevű település nincsen.

Egy másik mindent forgalmazott, ruhaneműt, cipőt, arany ékszert, macskaeledelt, háztartási robotgépet, gyomirtó szert, koporsószöget. Valamennyi megrendelő szabályos számlát kapott, de a számlakönyveket rendszeres időközökben az erre szakosodott gazfickók ellopták. A módszerrel az adóhiány megállapításának esélyei jelentősen csökkentek.

Figyelj, ez is szép történet. Az ürge az építőiparban dolgozott. Alkalmazottait zsebből fizette, telephelye bérlakás. Dominókártyás telefont használt. Így kevesebb volt a költség, nem kellett bíbelődni munkavédelemmel, minőség ellenőrzéssel, építési engedéllyel, érdekvédelmi szervezetekkel. Aki kevesellte a bérét, röpült. Csak előleg alapján tárgyalt. Elkezdték a munkákat, de ha új balek akad, félbehagyták. Tucatnyi befejezetlen építmény marad utána.

Egy fura eset, bár ő is elcsúszott. Redőnykészítést, kertépítést, dugulás elhárítást, reneszánsz bútorok restaurálását vállalta, a pénzt előre elkérte. Egy hónap múlva értesítést küldött a vevőknek, anyaghiány miatt a megrendelés semmis, a pénzt vissza fogják utalni. Nyolc hónap elteltével a pénz kétharmadát valóban visszaküldik, a becsapottak még örülnek is, hogy valamit viszontlátnak a pénzükből. A mai világban ez is eredmény.

Talán ez az utolsó a legszebb. Működő vállalkozása minicéget alapított, egyetlen alkalmazottal. Egy darabig nem tesz semmit. Akkor lép akcióba, amikor a közbeszerzési törvény értelmében legalább két ajánlattevőből kell a győztest kiválasztani. A harmincmilliót érő munkáért a minicég ötvennel, a vállalkozás negyvennyolccal pályázik. Így a tendert az utóbbi nyeri meg. Hogy a két pályázó gyakorlatilag egy, az sohasem derül ki.

Értem értem, de én mégsem ajánlanám a próbálkozást. Rám ne számítsatok. Tudjátok, a banánhéj…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük