Már évek óta békésen éldegéltünk húszlakásos bérházunkban, amikor 1970-ben belénk csapott a villám. A ház bauxitbetonból épült, közölte valamelyik építésügyi hatóság. Akkoriban az újságok a legképtelenebb híreket közölték a bauxitbetonról, pánikba estünk. Megrepedeznek a falak, életveszélyessé válik a ház.

De mi az ördög ez a bauxitbeton, kérdezgették a lakók egymástól? Építőtábort megjárt generációm tagjai a betont ismerték. Cement, homok, kavics, víz keveréke, amelyet, ha egy hétig locsolunk, megszilárdulva a legfontosabb építőanyag. Ha még vasrudakat is tartalmaz, akkor vasbeton. De hogy jön ide a bauxit?

Szerencsre van műszaki lexikonom, amelyből megtudható, hogy a bauxit bányászható kőzet, az alumíniumgyártás alapanyaga. Jules Bied építészmérnök, a francia Lafarge cég kutató laboratóriumának vezetője a XIX. század elején rájött arra, hogy ha cement helyett bauxitot kevernek a betonba, akkor egy hét helyett másfél nap alatt megszilárdul.

Bár a bauxitbeton nem olcsóbb a hagyományosnál, az 1930-as években nagyon elterjedt Európában. Nem mindegy, hogy a műveletek folytatásával egy hétig, vagy másfél napig kell várni, ezt mindenki beláthatja. Magyarországon, elsősorban a fővárosban, 2000 bérházat és épületet készítettek bauxitbetonból.

Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet mérnökei megkezdték a munkát. Rájöttek arra, hogy a bauxitbeton szilárdságának csökkenése ott következik be, ahol nagy a terhelés. Tehát elsősorban a házak földszintjén. Kidolgoztak egy technológiát, amelyben a bauxitbeton tartóoszlopok alsó részét körbezsaluzzák, és „igazi” betonnal kiöntik. A technológia bevált. A „porozitás” megszűnt. A mi házunkban egy év után került erre sor. Megkönnyebbültünk, a bauxitbeton pánik elmúlt.

                                                                                                                           *

Azóta 50 év telt el, házunk szilárdan áll a lábán, illetve megerősített tartóoszlopain. Szerencsére semmi sem változott. Azaz valami mégis. Félidőben bérházból társasház lettünk. De ez már egy másik történet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük